Mindenkinek más a mumusa, van, aki a sötéttől, más a bohócoktól retteg, míg akad olyan is, akire egy vérrel telefröcskölt gyerekszoba van hatással. Ilyen és még ehhez hasonló tipikus rémhelyszínek, nyomasztó környezet, hanghatások és egyéb effektek felhasználásával rendeztek be az Underground Fear szervezői egy 400 négyzetméter alapterületű budapesti pincét a Barcsay utcában, ahol 18 kisebb-nagyobb helyiségben várják a látogatókat a különböző rémalakok.

Underground Fear

Balázs Krisztián a cég tulajdonosa elárulta, hogy a két hete megnyílt pince látogatóinál a reakciók változóak. „Volt nap, amikor negyven vendégből kilencet ki kellett hoznunk a játék közepén, mert annyira megrémültek, hogy nem bírták ki a 35-40 percet”.

Filmbeli és más tipikus horroralakok ijesztgetik a rémületre vágyókat; egy a lényeg, szkeptikus énünket hagyjuk az előtérben. Balázs elmondta, az ötlet külföldről ered, itthon csak most válik igazán népszerűvé ez a műfaj. A látszólag gyerekjátéknak tűnő szórakoztatás mögött fáradhatatlan ötletelés, és alapos megfigyelés is van.

Ki kire parázik?

Underground Fear

A játék első percétől figyelnek minket a pince falai között, bármit csinálunk, felhasználhatják ellenünk a szereplők. Kipécézhetnek maguknak, hogy aztán név szerint szólítsanak minket, hiszen a labirintus interaktív, a látogatók maguk is alakíthatnak a történet menetén.

A „dögöket”, ahogy a pincében lévő alakokat nevezik, tehát gyakorlott ijesztgetők alakítják. A színészi játékban nincs is hiba, a sikolyok hitelesek, a jelmezek jól kidolgozottak, bár talán mégis inkább az ismeretlen eredetű zajok, hirtelen mozdulatok a leghatásosabbak. „A színészek nagyjából szabad kezet kapnak, kreativitásukra van bízva, hogy mivel várják a látogatókat” – mesélte Balázs Krisztián. „Nekik is fontos, hogy ne unjanak rá a játékra, hiszen ezt naponta többször végigcsinálják, így a műsor elég változatos, akár hetente teljesen más lehet.”

Elmerülni a horrorban

Underground Fear

Az ismert horrorszereplőkkel, a néha kiszámítható helyzetekkel, és Ivánnal, az orosz akcentusáról időnként megfeledkező hentessel együtt a pincében töltött idő – legyen szó valódi rémületről, vagy csak egy jóízű nevetésről – kétségtelenül szórakoztató.