A párt és a kormány – ez Olaszországban 1940-ben lényegében azonos – gépkocsija gurul végig a zsúfolt belvárosi utcában hangosbemondóval. Arra hívja fel az emberek figyelmét, hogy Mussolini bejelentésre készül. Olaszország hadba fog lépni Franciaország és Nagy-Britannia ellen. 1940-et írtunk – a filmben, amelynek történetét a tizenéves Renato meséli el, ehhez a naphoz köti azt az alkalmat, amikor élete első (egyoldalú) nagy szerelmét, egy férjes asszonyt megpillantott. A filmben tavaszi nap hangzik el, bár Olaszország június 10-én üzent hadat.

Mussolini valójában nem északnyugatra tekintgetett, hanem Keletre, a Balkán félszigetre, illetve Délre, Afrika északi részére, ahol az olasz gyarmati terjeszkedés megkésve és versenytársainál jóval kevesebb sikerrel indult meg még a 19. század vége felé.

Az olasz diktátor 1936-ban látta elérkezettnek az időt arra, hogy fél évszázad szerzeményeit az ókori Rómára kacsintva Olasz Birodalom (Impero Italiano) néven egyesítse. Mussoliniék ezt a mai Eritreára, Etiópiára és Líbiára épülő „birodalmat” szerették volna jelentősen kibővíteni, így megszerezni a britektől a Szuezi-csatorna felügyeletét, a franciáktól Tunéziát, meghódítani Máltát, elcsatolni néhány várost a Francia-riviérán, plusz az Adriai-tenger túloldalán jugoszláv, albán és görög területeket foglalni.

Ez így már nyomokban emlékeztetett volna arra a Római Birodalomra, ami Mussolini állama számára a propaganda, művészet és más területeken is fontos vonatkoztatási pont volt. Maga a fasiszta elnevezés is római gyökerekhez nyúlt vissza: a fasces egy összekötött vesszőnyaláb, amelyet anno a köztársaság fő tisztségviselőit kísérő személyek hordoztak a hatalom kifejezésére.

A háború kezdetéből azonban a forró Szicíliában kevés érződött. A franciaországi hadjárat valójában Olaszországban más részein sem sok vihart kavart: a hadüzenet után a felek kivártak, majd egy nem túl sikeres olasz előretörés nyomán gyorsan fegyverszünetet kötöttek. Az olaszok megszereztek néhány határ menti várost és gyarmati jogosítványokat.

Ám az olyan szicíliai kisvárosok életét, ahol Renato és Maléna élt, illetve ahol a rendező is született, eleinte nem borította fel a háború. Itt ment minden a maga rendjén, és minden nap sor került az elmaradhatatlan korzózásra, vagyis a falu apraja-nagyja megjelent és végigvonult a falu főutcáján, kicserélte az aznapi – többnyire nem háborús – értesüléseit.

Így tett Maléna is, aki után megfordultak a férfiak, idősek és iskolások, és akinek az életét azért némiképp felborította a háború, hiszen férjét besorozták. (Így persze a falu férfijai egyre vadabb fantáziákkal fordultak utána a korzón, és az asszonyok is egyre többet vették a szájukra az egyedül maradt fiatalasszonyt.)

Nino, Maléna férje több országba is kerülhetett, Mussolini katonái több fronton is harcoltak: Franciaország után Észak- és kelet-Afrikában, majd Jugoszláviában, Görögországban, illetve 1941 júniusától már a Szovjetunióban is bevetették a hadsereget. A szovjet frontra körülbelül annyi katonát küldtek, mint Magyarország: előbb több mint 60 000-et, majd 1942-ben újabb 200 000-et.

Utóbbiak részt vettek Sztálingrád ostromában is, és hasonlóan tragikus sorsra jutottak, mint a magyar II. hadsereg a Don-kanyarban. Egy idő után jelentés érkezett, hogy Maléna férje ezen színterek egyikén Nino életét vesztette.

Malena később teljesen magára maradt, miután édesapját is elveszítette. A történetet a tinédzser Renato sajátos szemszögéből látjuk, ez alapján Tarnatore valójában egy fiú férfivá érését meséli el. Nem először és nem utoljára ad keretet ilyesféle toposznak a háború: a Kamaszkorom legszebb nyara című film ugyanezekben az években – ott konkrétan 1942-ben – játszódik, és a Renatónál néhány évvel fiatalabb amerikai fiút az imádott nő, Dorothy vőlegénye elvesztése után avatja be. Mindez Renatóval is megesik, kevésbé romantikus módon: apja viszi el egy bordélyházba, ahol az aktus közben Malénáról fantáziál.

Renáto szemével ugyanakkor egy világháború alatti lehetséges női sors tárul fel a szemünk előtt: hogyan őrli fel egy tradicionális kisközösség – teszi áldozattá a felszíni erkölcsi követelmények és a valóság közti feszültség - a magára maradt nőt.

Malénát a falu már azelőtt megbélyegzi, hogy bármit tett volna: a féltékeny feleségek bármilyen pletykának hitelt adnak és terjesztenek, a férfiak pedig hol szemérmesen, hol egyre szemérmetlenebbül megjegyzéseket tesznek, udvarolgatnak neki. Az egyik asszony be is perli fogorvos férje elcsábításáért, ám tisztázzák a vád alól – a megnyert per után ügyvédje veszi el erőszakkal tisztességét „fizetség fejében”.

Maléna elveszítvén családi támaszait, megélhetését végül mégis áruba bocsátja a testét. Ekkor már 1943-at írunk, a háború elérte Szicíliát, előbb megjelentek a német katonák, majd a szövetségesek bombázták a szigetet, hamarosan kiűzik a németeket – mintegy 62000 német katona vett részt a harcokban, hogy a legdélibb szigeten állítsák meg az amerikai haderőt – és Mussolini hadseregét. A Husky-hadművelet több mint egy hónapig tartott 1943 júliusában és augusztusában.

Ám a faluban csak ezt követően szabadultak el az indulatok: a megcsalt feleségek Malénára támadnak ütik-verik, ahol érik és a haját is lenyírják – mint kollaboránsnak, aki német katonákkal is lefeküdt. A nő el is hagyja a települést, hogy egy nagyvárosban, Messinában élhessen ismeretlenként.

Nem sokkal később Maléna halottnak hitt férje hazatér, ami mindenkinek szerfölött kínos: zavarodottan tagadják le, hogy felismernék a férfit, minthogy elmondják neki, mi is történt távollétében. Egy kemény jobbhorog is elcsattan, amikor a férj ragaszkodik ahhoz, hogy megismeri az őt körülvevő földijeit, a fasiszta pártszervezet helyi titkárát és helyettesét.

Azok ekkorra már nyilvánvalóan valamelyik demokratikus párt színeiben politizáltak az amerikai megszállás idején. Mindenestre a férj hazatérésével visszaáll a falu erkölcsi békéje is: hiszen Maléna újra férje oldalán – tehát az elrendeltetett helyén – sétál végig a korzón. Ezzel a dolgok visszazökkennek a régi kerékvágásba: az élet a háború után Maléna számára is újraindulhat.