szerző:
Várkonyi Benedek

A hatalom soha nem szívelte a filozófiát, és ez kölcsönös volt – mondja Kelemen János, a nemrégiben a nagy presztízsű olasz Galileo Galilei-díjjal elismert, közel fél évszázadon át oktató filozófiaprofesszor.

HVG: Szükség van ma filozófiára, vagy pedig az a szellem luxusa, ahogy mindig is volt?

Kelemen János: Igazából luxus, de nélküle nem tudnánk meglenni. A luxust nem lehet csak úgy elítélni vagy kárhoztatni. És különbséget kell tenni két dolog között: már kétezer évvel ezelőtt – vagy talán korábban is – létezett a filozófia, legalábbis Európában, de nem mint szakma. Platón nem szakmabeli, tanult filozófus volt. Akkor nem volt egyetem, bár persze ott volt a platóni akadémia.

Kelemen János
©

HVG: Ez akkor életmódot jelentett?

K. J.: Igen – persze, kicsit túloztam. De a modern világban a diploma jelenti a pecsétet azon, hogy te filozófus vagy, ugyanúgy, mint ahogy történész vagy kémikus vagy. Amióta az egyetemi szakok intézményrendszere megjelent, a filozófia is szakma lett. Ritkán fordul elő, hogy valaki filozófusnak mondja magát, miközben nincs filozófiai diplomája. Stephen Hawking elmélkedései, művei valódi filozófiát jelentenek. Nála kell keresni a nagy filozófiai gondolatot.

HVG: A filozófia mindig lassú elmélkedés volt, most viszont felgyorsult a világ. Mondhatjuk, hogy a filozófia dacol ezzel?

K. J.: Mondhatjuk, és helyes is, hogy van ilyen, mert – nagyon jó a kifejezés – helyes dacolni a modern világ kiváltotta reflexekkel. Nagyon helyes meghagyni a nyugodt gondolkodás terepét. És ez az, amit a luxussal rokonítunk.

HVG: Van hatása az életre?

K. J.: Ahogy most elnézem az életünket, nincs. Ha lenne, az abban állna, hogy képes ébren tartani a kritikai gondolkodást, azt, hogy a hatalmat mindig meg kell kérdőjelezni. Ezt már Szókratész elkezdte. A filozófia mindig is veszélyes volt a hatalom számára. A felvilágosodás is veszélyes volt, és volt is hatása. Méghozzá világtörténelmi. De mindig ott van a hamu alatt a kritikai gondolat.

HVG: A számítógép és a telefon fölforgatta az életünket. Az ember ilyenkor nagy filozófiai gondolatokat várna – vannak ilyenek, csak nem nagyon tudunk róluk?

©

K. J.: Vannak, csak a hatalmas információáradatban minden szétfolyik, és a figyelmünk elsiklik fölöttük. A modern kommunikációs eszközökkel, technológiákkal kapcsolatban Magyarországon is volt kísérlet eredeti filozófiai gondolkodást provokálni, Nyíri Kristóf megpróbálta. Egy olasz kollégám és régi barátom – hasonló évjáratú, mint én –, Maurizio Ferraris, szintén 10-15 évvel ezelőtt előjött egy könyvvel: Hol vagy? Ez magyarul is megjelent. Ő az elsők között vette észre azt a paradoxont, hogy ha beszélek valakivel, akkor az lehet akár az Északi-sarkon is.

HVG: Hogyan került kapcsolatba a filozófiával?

K. J.: 1956 őszén nyolcadikos voltam, mindenfélét olvastam, és a szüleim könyvei közül kezembe került Platóntól A lakoma, Dante Isteni színjátéka, a Paradicsom és Benedetto Croce Esztétikai breviáriuma. Akkor, autodidakta módon kezdtem olaszul tanulgatni.

HVG: Nyolcadikos korában olvasott ilyeneket? Mert csaknem abszurdum, hogy ma egy 14 éves gyerek ezt tegye.

K. J.: Nem biztos, de ez akkor is ritkaság és abszurdum volt. Egy szót sem értettem belőlük, de igyekeztem. A hátterében az eszképizmus állt. A házunk Szegeden sarokház volt, és 1956-ban hónapokon keresztül ott állt egy elhagyatott tank, a csöve a házunkra irányult. Ez mégiscsak kellemetlen volt, és hogy eltereljem a figyelmemet – ezt hívják eszképizmusnak –, A lakomát olvastam. Lenyűgözött. Nem értettem meg, de óriási hatást gyakorolt rám, ahogy muzsikált. Attól fogva érdekelt a filozófia. Platónnal kezdeni nem rossz.

HVG: Azért lett az olasz az élete, mert Dante és Croce került a kezébe először?

K. J.: Igen, teljesen véletlen volt. Persze A lakoma is véletlen. Édesanyám matematika-, édesapám latintanár volt, nem tudott olaszul, és nem tudom, miért voltak olasz nyelvű könyvei. Talán lehetett valami szándéka velük, volt szótár és olasz nyelvtankönyv is. Megtaláltam Pirandello regényét, a Mattia Pascal két életét. Hallottam már Pirandellóról, gondoltam, érdekes lehet. Elkezdtem gyötörni magam szóról szóra, szótárral, egy évig tartott. Minden szó fölé odaírtam a jelentését, nem érdekelt, hogy egy szó már tizenötször előfordult, megint fölé írtam. A filozófiai mélységet nem értettem benne, de valamit a sztoriból végül is igen. A Pirandello-drámák már gyerekjátéknak bizonyultak.

©

HVG: Ötven évig tanított. Mit gondolt, a filozófiát vagy a gondolkodást kell átadni?

K. J.: Kinek ezt, kinek azt. Voltak olyan diákok, akiknek kimondottan jó filozófuseszük volt. Tőlük sokat lehetett tanulni. Voltak a szorgalmas diákok, őket adatokkal igyekeztem tömni. A tanárság nem arról szól, hogy tölcsérrel a diákba töltjük az információt. A tanítás interaktív magatartás.

HVG: A filozófia és a filozófiai gondolkodás mindig is kritikus volt a hatalommal szemben. Mennyire élt a hatalom a történelem során a filozófia eszközével?

K. J.: Ez koronként változik. A nagy skolasztika idején a filozófia igyekezett önállósodni. Az egyházi hatalom rettentően sok támadást intézett a filozófusok ellen – említsem a máglyákat? Az eretnekséggel nem az volt a baj, amit gondoltak, hanem hogy mást gondoltak. Kering vagy nem kering? De nem kell időben messzire mennünk; a sztálinista szocializmus idején is kicsit hasonló volt a hatalom és a filozófia viszonya, mint a modern világ születésének pillanatában.

HVG: Ismert az a mondás, hogy a filozófia története csak lábjegyzet Platónhoz. Lehet ma még újat mondani a filozófiában? Mi a filozófus feladata: hogy a saját koráról gondolkodjon, vagy örök dolgokat kell mondania a világról?

K. J.: Hogy örök dolgokat mondjon, de nem elsődlegeseket, mert azokat a fizika mondja a fizikai világról. A filozófia reflexió arra, amit mások más szinten megfigyeltek, tapasztaltak, gondoltak vagy mondtak.

HVG: A filozófust meg a filozófiatörténészt össze szoktuk keverni. Ma már nem ugyanazt értjük rajtuk, mint Descartes vagy Spinoza idejében. Mi a különbség közöttük?

K. J.: Csak hangsúlybeli. Filozófiatörténetet nem lehet úgy művelni, hogy valakinek ne legyenek saját filozófiai gondolatai. Ez fordítva is igaz: ritka, hogy valakinek világrengető gondolatai lennének filozófiatörténeti tudás nélkül. Különben az is indokolja a kérdést, hogy a filozófiatörténet egyre inkább uralkodóvá válik. A filozófia már bevonult a nagy egyetemi bizniszbe, így a mesterséget leginkább történeti stúdiumokon keresztül sajátítja el a fiatalság, és inkább filozófiatörténeti tudással jön ki az egyetemről. A disszertációkat Heideggerről meg Husserlről írják, vagyis egyre inkább történeti és filológiai jellegűek.

HVG: Az a baj, hogy nincsenek eredeti gondolataik?

K. J.: Igen, ugyanakkor ma a modern világunkról nehéz nagy és eredeti filozófiai gondolatokkal előállni, pedig erre szükségünk volna.

HVG: Mit csinál egy filozófiaprofesszor, ha már nem tanít?

K. J.: A tanítás stimuláló, de ez számomra már elveszett. Persze nem kizárólag a tanítás töltötte ki a munkanapjaimat. De az idő olyan, mint a víz, befolyik minden lyukba. Az időmnek csak egy részét tölti ki az, hogy konferenciákra járok és előadásokat tartok. Vannak megírandó dolgok. Tehát írok.

Olasz kapcsolat

„Ha a fenti történet három hősének a szövegeibe sikerült olyan dolgokat beleolvasnom, melyek valóban benne vannak a szövegekben, s ha ezek között volt netán egy vagy két új dolog is, akkor ez az ész cselének köszönhető” – ezekkel a kissé önironikus, hegeli gondolatokat idéző szavakkal fejezte be akadémiai székfoglalóját 2005-ben Kelemen János. A Jimmy becenéven ismert filozófiaprofesszor előadásán a Nagyterem színültig volt, ami nemcsak azt mutatja, hogy mennyien érdeklődnek a munkája iránt, hanem azt is, hogy mennyire népszerű. Elsősorban az olasz gondolatvilág vonzza, az olyan, ma már kevésbé ismert filozófusok, mint például Benedetto Croce, akinek az emlékére alapított kitüntetést is megkapta. Szenvedélye Dante, az Isteni színjátéknak kivételes szakértője. Magyar és nemzetközi filozófiai és irodalmi konferenciák gyakori vendége és szervezője, nyelvfilozófiai, hermeneutikai kérdésekről tart előadást, és otthonosan mozog a klasszikus német filozófiában is. Ötven éven át tanított, Szegeden is, de a legtöbbet az ELTE filozófia szakán. A magyarországi felsőoktatásban ő vezette be a nyelvfilozófiát, amelynek ma is legnagyobb tekintélye. A rendszerváltás környékén négy évig a Római Magyar Akadémia igazgatója volt. Néhány hete Pisában átvette az olasz Galileo Galilei-díjat, az indoklás szerint „az olasz gondolkodás történetének terén végzett munkásságáért”.

Az interjú a HVG 2018/44. számában jelent meg.

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
"Ha ma lennék 16, valószínűleg nagyon be lennék szarva"

"Ha ma lennék 16, valószínűleg nagyon be lennék szarva"

Izraeli rendező nyerte a Berlinale fődíját

Izraeli rendező nyerte a Berlinale fődíját

Csak okosan: teszten a pénztárcabarát új Skoda Fabia

Csak okosan: teszten a pénztárcabarát új Skoda Fabia

Az Airbus alelnöke beolvasott a Brexit ügyében katasztrofálisan teljesítő politikának

Az Airbus alelnöke beolvasott a Brexit ügyében katasztrofálisan teljesítő politikának

Videó: 5 milliárd forintért egy ilyen Alfa Romeót?

Videó: 5 milliárd forintért egy ilyen Alfa Romeót?

TOP 10: Ezek most a legjobb kamerás okostelefonok a piacon

TOP 10: Ezek most a legjobb kamerás okostelefonok a piacon