Bálint Andrással a Budai Hang készített interjút a Radnóti Színházban futó Szerb Antal-estje apropóján. Ebben az értelmiség mai szerepéről is kérdezte a lap.

“Más típusú értelmiség nevelődött ki, és talán nem emelkedett a színvonal. A celebről sokáig azt hittem, hogy egy jófajta C-vitamin-márka, az influenszerről pedig, hogy betegség. Sajnos nem így van. De tudomásul vettem, hogy ily módon változik a világ. Minden tevékenységem arról szól, akár a nagyapám könyvéhez írok előszót, akár a Szerb Antal-esten mondok verset, vagy középiskolásoknak szavalok Radnótit, hogy megpróbálom ápolni és továbbadni a magyar kultúra meghatározó örökségét” – idézi Bálintot a szinhaz.online.

Bálint úgy véli, nagyon nehéz helyzetben van ma a színház, mert a lényege a jelenidejűség és két fontos tényezője van: a néző és a színész. „A világjárvány miatt mindez most veszélybe kerül, de ahogy oly sok mindent, a rádió, a mozi, a televízió, majd az internet térnyerését, a műfaj ezt is túléli.”

Az online közvetítéseket nem nevezhetjük szerint igazán színháznak. „Citrompótló, ami valamit helyettesít. Bármennyire próbál élményszerű lenni, akkor sem lesz igazi, hiszen a színházhoz hozzátartozik a jelenlétiség, az esetlegesség, az, hogy egymás mellett ülünk, együtt röhögünk, együtt esünk kétségbe, együtt bőgünk, vagy éppen kihagy a figyelmünk. Hogy egyszeri és megismételhetetlen!”

Azt is kifejti, hogy nem szereti a színházban a direkt politikát, ő inkább Szerb Antalt idézi, aki így írt Heinrich Heinéről: “Vallotta, hogy a tekintély és a szabadság örök küzdelmében a tekintély híveinek van egy nagy előnyük a szabadság híveivel szemben. Egymást kevésbé kritizálják, mert megvédi őket egymás tekintélye, míg a szabadság híveit semmi sem védi meg egymás szabad kritikájától.” Bálint szerint nem lehet nem meghallani ebben a pár sorban a magyar közéletet.

Vagy – mint mondja – nem véletlenül került a darabjába a zsidó származású nagy katolikus költő, Sík Sándor, Radnóti keresztapja, Szerb Antal osztályfőnöke 1938-ban az első zsidótörvény idején írt naplóbejegyzése sem: “A magyar állam keresztény állam, és az egyház hallgat.”

Bálint arról i beszélt, hogy ő maga is hosszú ideig részt vett a színházi közéletben, és mindig annak volt a híve, hogy nincs jobboldali és nincs baloldali színész, hogy a közönséget nem érdekli, melyik színház igazgatója melyik párthoz áll közelebb.

„Azt kérdezte múltkor tőlem egy gyártásvezető egy rendezőről: ő velünk van? Borzalmasnak tartom, hogy már csak olyan kategóriákban gondolkodunk, hogy ki van velünk és ki ellenünk, hogy erről szól a közéletünk. Ez legalább olyan aggasztó, mint a kulturálatlanság.”

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: