A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
„A minyonok sárga lények homogén csoportja. Mind munkaképes korú férfiak. A térben nem önkéntesen, és egy tömegként működnek. A testük nem fárad, nem sérül és nem törik, nincs szükségük egészségügyre, nem nőnek és nem öregednek, folyamatosan készek dolgozni. Szavaik értelmezhetetlenek. […] A minyonok névtelen tömegként dolgoznak egy főgonosznak, a proletariátust megjelenítve.”
Justyna Szklarczyk, a Varsói Egyetem mesterszakos szociológiahallgatójának okfejtését a Vox vette észre a július 1-jén érkező, Minyonok: Gru színre lép megjelenése apropóján.
Az először a 2010-es Gru-ban megjelenő kiegészítő karakterek akkor még csak a főgonosz apródjaiként segítettek neki ellopni a holdat, később saját spin-offot kaptak, mindeközben pedig – ahogy arra Szklarczyk és a Vice is emlékeztet – a gyártó Universal Studios fejőstehenei lettek. Ezzel egyidejűleg pedig a kapitalizmusé is: az elmúlt 12 évben kommersszé (cikivé?) váltak a minyonos ruhadarabok, telefontokok és egyéb giccses relikviák, és ahogy a lap fogalmaz, a mai napig sablont szolgáltatnak a „Facebook-anyukák mémjeihez.”
Szklarczyk tudományos cikkében több példát is felsorol, hogy milyen láncoktól kéne szabadulniuk az elnyomott minyonoknak. Elmagyarázza például, hogy hiába van néhány minyonnak saját neve és cselekményszála, esszenciálisan hiányzik belőlük az egyéniség, amely elősegíti, hogy a fölöttük álló Gru homogén dolgozói masszaként tekintsen rájuk.
A minyonok teljesen beágyazódott függőségént még jobban aláhúzza, hogy nem csupán nem veszik észre az elnyomást, de igénylik is az őket felhasználó vezetőt: ahogy a filmben is elhangzik, a minyonok fő célja mindig is az volt, hogy egy főgonoszt szolgáljanak, és amennyiben nem volt erre lehetőségük, magukba roskadtak.
A kis sárga figurák olyannyira rabjai a saját rendszerüknek, hogy a sztrájkot sem jogérvényesítésként használják. Ahogy Szklarczyk emlékeztet: a minyonok csak akkor hagyják abba a fordizmushoz hasonló, gyártósori munkát, amikor Gru el akar állni egy gonosz tervtől; magyarán nem a saját akaratuk, hanem a főgonosztól kapott küldetésük motiválja őket a demonstrációra.
Szklarczyk olyan jeleneteket is kiemel, mint amikor a Minyonok című spin-off filmben a Stuart névre hallgató egy tükörlabirintusban találja magát, végtelenszer sokszorozódik meg a tükörképe, emlékeztetve a végtelen munkástömegre, akik újratermelik magukat. Hozzáteszi: Gru minyonjainak van hierarchiája is, a legjobban teljesítők például előkelőbb munkákat és materiális javakat kapnak, de ez azt is jelenti, hogy a minyonok egy bizonyos rétege megdolgozik érte, de nem részesül a rendszer kiváltságaiból.
A szociológus végül kiemeli, hogy a minyonok külseje is ráerősít a proletár létükre: az élénk sárga bőrszínük látható identitásképző, ami párosul azzal, hogy a Gru-univerzum emberi szereplői általában negédesen, lekicsinylően beszélnek róluk.
