Kósa Lajos májusban nyújtott be törvényjavaslatot arról, hogy a jövőben a Nyelvtudományi Kutatóközpont helyett a kultúráért felelős miniszter dönthessen arról, milyen utóneveket lehessen anyakönyvezni, sőt a hatályos utónévjegyzékből is törölhessen neveket. Kósa szerint ugyanis eddig a névjegyzék összeállítását „méltatlan körülmények övezték”, a feladatot ellátó nyelvészek „az alapelvek túl laza értelmezésével” adtak helyt az új névkérelmeknek. Példaként hozta fel az Orália és a Kandida női keresztneveket, de nem tetszett neki az sem, hogy A Gyűrük Ura szereplőiről lehet elnevezni a magyar gyerekeket. „Gandalf, Legolász, Bilbó, Frodó. Mi közünk nekünk ehhez?” – méltatlankodott a 24.hu-nak Kósa, aki szerint létező nevek becéző formáit sem lenne szabad hivatalossá tenni.
Miután elfogadták a törvényjavaslatot, sokan várták kíváncsian az első, Hankó Balázs által közzétett hivatalos listát, melyet a miniszter így vezetett fel szerdai rendeletében: „Az utónévkincs a nemzeti identitás részét képezi. Kifejezi az adott nemzet összetartozását, hordozza annak nyelvi kultúráját és hagyományait. Ez a rendelet az utónévkincs jelentőségének megerősítése érdekében a magyar utónévjegyzéket tartalmazza.”
Az immár tehát nemzeti identitást kifejező utónévjegyzék a sors szeszélyéből annak másnapján jelent meg, hogy végigfutott a sajtón: az oroszlányi polgármester a helyi iskola évnyitóján azt ünnepelte, hogy nincs Mohamed a gyerekek között, mely örvendezéshez aztán Menczer Tamás Fidesz-kommunikációs igazgató is csatlakozott.
A média egy része így aztán úgy számolt be a kulturális miniszter nevére vett jegyzékről, hogy rámutatott benne a Mohamedre, illetve csemegézett abból a több száz furcsa, szokatlan és egzotikus névből, amelyek már eddig is színesítették a listát.
A híradásokra Hankó csütörtökön egy sértődött Facebook-poszttal reagált, melyben álhírterjesztéssel vádolta „az ellenzéki sajtót”.
Ma reggel ismét láthattuk, hogyan próbálják az ellenzéki lapok álhírekkel félrevezetni az embereket. Torzítanak, csúsztatnak, hazudnak. Most éppen azt hazudták, hogy a magyar utónévjegyzék „újdonságként” tartalmazza a Mohamed nevet
– írta, noha a lapok nagy része pusztán arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendelet szövege alapján többek között a Mohamed is a magyar „utónévkincs” része.
„Ez nemcsak, hogy NEM IGAZ – folytatta Hankó –, de éppen az ellenkezője történik: mi rendet teszünk, és megvédjük a magyar neveket, a magyar családokat, a magyar jövőt! Nincs több káosz, nincs több hazugság. Amíg ők álhírekkel riogatnak, mi megőrizzük a magyar hagyományt, és erős kézzel védjük az értéket, a rendet és a családot” – háborgott a miniszter, aki „most őszre” ígérte a „valódi magyar kontrollt”, vagyis az utónévjegyzék felülvizsgálatát, egyébként az eddig pellengérre állított Nyelvtudományi Kutatóközpont, valamint „egy külső szakértői bizottság előkészítő bevonásával”.
A kérdés már csak az, hogy ha egyelőre semmi nem változott, akkor voltaképpen miért kellett a Magyar Közlönyben közzétenni a névjegyzéket egy nemzeti szószban tocsogó miniszteri rendelet keretében, melynek célját Hankó abban határozta meg, hogy „a magyar utóneveket megőrizzük gyerekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak”.
Akárhogy is, a szigorú miniszteri kontroll alá vetett új listára ezek szerint még várni kell, túl nagy purgálásra, illetve Kósa Lajos maradéktalan megelégedésére azonban attól sem számíthatunk. Nem lehet ugyanis olyan nevet törölni a jegyzékből, amelyet akár csak egyetlen ember is visel Magyarországon – hiszen senkit sem lehet névváltoztatásra kényszeríteni –, a Legolászt és társait pedig nem magától, hanem beérkezett lakossági kérelem alapján engedélyezte az eddig döntési joggal bíró Utónévbizottság. Vagyis miután a Legolász név zöld utat kapott, alighanem kisvártatva be is került a kérelmező szülők újszülött gyermekének anyakönyvi kivonatába.
Igaz, Kósa szerint 220 olyan név szerepel jelenleg a jegyzékben, amelyet jelenleg senki nem visel, ez azonban szinte elenyésző szám a jelenleg választható 2691 női és 2012 férfiutónévhez képest.
Ezek között csemegéztünk az alábbi kvízünkben.
Nyitókép: Szondy Dalma
