Filmek hosszú sora bizonyítja, mekkora sztár volt Robert Redford karrierje csúcsán, a hetvenes években, de azok a filmek is ezt tanúsítják, amikben végül nem szerepelt.
Elég csak A Keresztapára gondolni. Al Pacino nélkül elképzelhetetlen lenne Coppola klasszikusa, de az ismert történet szerint a stúdió egy kipróbált sztárt szeretett volna Michael Corleone szerepére.
Hogy kit? Természetesen Robert Redfordot.
Akkora sztár volt a harmincas évei közepén járó színész, hogy a fejesek inkább vele játszatták volna el az olasz-amerikai maffia fejének vonakodó utódját, mint a szerepre minden tekintetben alkalmasabb, de tök ismeretlen Pacinóval. Redford belátását is dicséri, hogy a dologból nem lett semmi.
De amiből lett, az fél évszázad elteltével is itt van velünk.
Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé, Ilyenek voltunk, Az elnök emberei
– és ez csak a hetvenes évek, meg a hatvanasok vége. És csak a legemlékezetesebb filmek.
A „resztli” ugyanebből a korszakból így fest:
A jelölt, A nagy balfogás, Jeremiah Johnson, A nagy Gatsby, A nagy Waldo Pepper, A híd túl messze van, A Las Vegas-i lovas
Erre a korszakra esett gyümölcsöző együttműködése George Roy Hill rendezővel, aminek a Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé és A nagy Waldo Pepper lett az eredménye. Talán mondani sem kell, hogy a három filmből kettőben Paul Newman volt a partnere.
A Newman-Redford páros rég elfoglalta helyét Hollywood legendás duói között, és csak azt sajnálhatjuk, hogy mindössze kétszer álltak össze. Nem zördültek össze, szerettek volna egy harmadik közös filmet is, amihez a legközelebb az A Walk in the Woods című dramédia előkészületei során jutottak. Az „idős férfiak túráznak” kategóriába tartozó mozit már a kétezres évek elején el akarták készíteni, de Newman végül úgy érezte, nem tudná vállalni a forgatással járó fizikai igénybevételt. A helyére végül Nick Nolte lépett.
Redford nemcsak George Roy Hill rendezővel alkotott sikeres párost, Sidney Pollackhoz is szoros szakmai kapcsolat fűzte. Együttműködésük a Jeremiah Johnsonnal kezdődött, az Ilyenek voltunkkal és A Keselyű három napjával folytatódott és A távol Afrikától című romantikus drámával tetőzött. A film, amely a filmtörténet leghíresebb szabad ég alatt végrehajtott hajmosását is tartalmazza, hét Oscart gyűjtött be. Pollack és Redford még egyszer összeálltak, de a Havanna című Casablanca-szerű melléfogás sok szót nem érdemel.
Az már inkább, hogy Redford első és egyetlen Oscarját nem színészként, hanem elsőfilmes rendezőként kapta. 1980-ban rendezte meg első filmjét, az Átlagembereket, ami nemcsak hogy meghozta az Oscart, de egy sikeres rendezői pálya kezdetét is jelentette. Bár hasonló elismerésben később nem részesült, a filmnyelvet sem újította meg, de ahogy az 1994-ben bemutatott Kvíz Show is bizonyította, rendezőként is vérprofi volt.
Redford színészként sosem kapott Oscart, és ez a díjakat odaítélő Amerikai Filmakadémia figyelmét sem kerülte el. 2002-ben a testület a tiszteletbeli Oscarnak hívott életműdíjjal igyekezett jóvátenni a mulasztást. Amivel persze nemcsak az el nem ismert színésznek adóztak, hanem a fesztiválalapítónak is, hiszen ekkorra már Redford neve összeforrt az általa alapított, a független filmek keltetőjének számító Sundance Filmfesztivállal.
Nehéz lenne felsorolni, hány film köszönheti létét a Sundance-nak, ami nemcsak fesztivál, hanem műhely is egyben. A Sundance Intézet tehetséggondozó workshopján készült a Kutyaszorítóban megrendezésére Quentin Tarantino, és a fesztivál mutatta be a kész filmet is. Az alábbiakban Tarantino sundance-es tanulófilmje látható:
Az 1978 óta Utahban székelő fesztivál idén jelentette be, hogy elköltözik, 2027-től máshol, a coloradói Bouldberben kell keresni.
A Sundance kölyök ezt már nem várta meg, ő már most máshova költözött.
Nyitóképünkön Robert Redford 2018-ban. Fotó: AFP / Geoff Robins
