12. 100 Folk Celsius: Az öreg cowboy dala
Heilig Gábor vadnyugati környezetben énekli meg a férfiember vénülését a nevessünk magunkon jelszó jegyében. Nem feltétlenül olyan dal, amit időre időre újrahallgatnánk, de még mindig kedvesebb ezt elküldeni öregededő cimboránk születésnapjára, mint egy Prostamol Uno-reklámot.
Sajnos már semmim sem ugyanolyan,
csak pisilni tudok, úgy-ahogyan
11. Hofi Géza: Egy kiöregedett vadászkutya
Hofi Gézán minden körülmények között nevetni szokás, ez viszont egy szívbemarkoló dal a megváltozott világról, amelyben ő már csaholni nem, csak vonyítani tud. Az ezredforduló után, két évvel a halála előtt jelent meg, ezzel búcsúztatta Göncz Árpád köztársasági elnököt is a leköszönése alkalmából rendezett ünnepségen.
Ti kiöregedett vadászebek,
csont helyett jött a kamatadó-rendelet
10. Üllői Úti Fuck: Elég
Az öregedést a fogyatkozó nemi kedv és a csömör felől megközelítő dalban Szántó Faszi egy szomorú ceremóniának állít emléket a rá jellemző fanyar stílusban.
Unalmas közönnyel fogom a mellet,
nem hiszem el, hogy valaha kellett
9. Kiscsillag: 2014
„MI EZ A SZAR? Van egy dal arról, hogy milyen kellemes olvasni a délutáni a napsütésben. Van egy dal a saját kertünkben termett zöldbabról.” „Ki nem izéli le, hogy Tucker Crow megtalálta a belső békéjét? Tényleg legyen óvatos az ember azzal, hogy mit kíván” – ilyen kritikák sorjáznak a csalódott rajongóktól Nick Hornby Meztelen Juliet című regényének végén, miután a kultikus, egyalbumos rockzenész 25 év hallgatás után megtöri a csendet, és új lemezzel jelentkezik. A 2014, amelynek második felében Lovasi András elképzeli saját aggastyán napjait, hasonló hangulatot áraszt, de persze egyáltalán nem szar, sőt a legkülönlegesebb Kiscsillag-számok közül való. Mi másban is reménykedhetnénk százéves korunkra, mint hogy kényelmes legyen a kerti szék, és hogy megmaradjunk valaki fejében, ha meghalunk?
Mi volt ma délben az ebéd?
Hogy megnőttek a jegenyék!
8. A. E. Bizottság: Használt dal
Nehéz mit hozzáfűznio a Bizottság 41 éve megjelent dalához, annyira kerek a maga melankolikus egyszerűségében. Aki elég idős ahhoz, hogy egyáltalán ismerje, annak jó eséllyel a jól elhasznált sejtjeiig hatol.
Használtak lettünk drágám, használt a szerelmünk,
használt a bánatunk és használt lett mindenünk
7. Sziámi: Világegyetemista
Amikor az emberre egyszer csak rászakad a kora, igazából nem is öregnek, hanem réginek érzi magát. Próbálhatsz divatosan öltözni, meg elsütögetni a régi jó dumákat, hirtelen és visszavonhatatlanul idejétmúlt fazon lesz belőled. Ez az a pont, ahol felértékelődik a másvilág.
Az a pár jó éved az elpárolgott hamar,
régi vagy és ez szemlátomást zavar
6. Aurora: Kifacsart citrom
Az alteros vonal után evezzünk punkosabb vizekre: az Aurora számában egyszerre jelenik meg a rendszerváltás csalódottsága és a személyes reményvesztettség, erős költői képekkel és fülbemászó trombitaszólammal.
Kiszáradt mederben araszol az éj,
életem lerágott dinnyehéj
5. Cseh Tamás: A parkett ördöge
Az idősíkok egymásba játszása nem ritka fogás a dalszövegírásban sem, de biztosan senki nem csinálta úgy, mint Bereményi Géza, és senki nem tudta olyan szórakoztatóan előadni, mint az ezúttal nagyzenekarral kísért Cseh Tamás. Lehet-e találóbb képben megragadni az idő múlását, mint amikor fiatalságunk éjszakainak egykori császára egyszer csak orvosi köpenyben tűnik fel előttünk, hogy kivizsgálja a reumánkat?
S kérdezi: „Na kérem, hogy van az ízülete?”
Ott a MÁV-kórházban a parkett volt ördöge
4. Sickratman: Olyan üli
Paizs Miklós, azaz Sickratman nevét talán kevésbé ismerik a fiatalok, pedig nélkülözhetetlen összetevője a Belga első korszakának és az ezredforduló egyik legjobb koncertzenekarának, a Korai örömnek. Szólóban a több mint húsz évvel ezelőtti Buzi-e vagy volt az emblematikus slágere (ez a NER-ben töltött évek számával egyenes arányban egyre csak aktuálisabb), a második, 2011-es album már jóval szerényebb médiavisszhangot kapott, pedig akadtak még ott gyöngyszemek. A saját romjainkkal való szembesülésről például egészen biztosan kevés ilyen ütős magyar dal született.
Hullott keveset és kifeküdt a hajhulla,
újabb öregségi pixel nőtt az arcomba
3. Heidl-Lackfi-Lovasi: Kerthelyiség
Lackfi János verseit Heidl György megzenésítette, Lovasi András pedig elénekelte, amiből 2007-ben különösebb feltűnés nélkül egy album is megjelent néhány csodálatos dallal. Az egyik legerősebb darab a Kerthelyiség, ami nemcsak a szemek alján mélyülő sötétről és arcokat drótként összefogó ráncokról, hanem általában az élet varázstalanodásáról mesél hét remekbe szabott versszakban.
Magamhoz sincsen már türelmem,
nemhogy a más baját füleljem
2. Dolák-Saly Róbert: KING KONG
Az egyik legmuzikálisabb magyar humorista, Dolák-Saly Róbert számtalan szerepben bizonyította már zsenialitását, de míg ezt általában a L’art pour l’art Társulat (újabban Légitársaság) keretein belül tette, nyolc éve egyszer csak kikivánkozott belőle egy alanyi vallomás, és odatett egy olyan dalt, amit minden 60 pluszosnak receptre kéne felírni.
Játszom a vén majmok orosz rulettjét,
nem mindig váltom ki a doki receptjét
1. Kern András: Mikor leszek szemüveges?
Az öregedéshez való viszonyt nem feltétlenül az évek száma határozza meg, virulens harmincasként például sokszor aggasztóbbnak tűnhet a dolog, mint amikor már tényleg térdig jár benne az ember. Kern András például 37 éves volt csupán, amikor az első lemeze nyitányaként megjelent ez a Bornai Tiborral közösen írt dal, amit a jellegzetes Kern-hangon áradó panaszkodás és a refrén nem kevésbé neurotikus önnyugtatása méltán emel az első számú magyar öregedéshimnusszá.
De semmi pánik, nincs itt a vég,
szemüveg nem kell még!
Nyitókép: Youtube / Dolák Official
