Milyen szerencsétlen ország az, ahol örülni kell, hogy egy kiemelt állami projekt, egy több milliárd forintnyi közpénzből készült film legalább a filmkészítés alapvető követelményeinek megfelel?
Ha lőnek az Afganisztánban szolgálatot teljesítő magyar katonákra, akik ezért menekülnek, akkor izgulunk. Ha a halál torkából mentenek ki kisgyerekeket, meghatódunk. Ha helikopterrel lőnek szét kisebb településeket, nem a homlokunkat fogjuk, hogy hogy néz már ez ki.
Semmilyen ország semmilyen filmjével kapcsolatban nem érdemelhetne semmiféle dicséretet, hogy ezeket a léceket sikerült megugrani, mert ha nem sikerül, akkor azt a filmet nem is lenne érdemes bemutatni. Mégis, az Orbán-kormánynak és a Káel Csaba nevű kesztyűbábnak mostanra sikerült odáig zülleszteni a magyar filmipar „hivatalos” – azaz állami támogatásból működő – részét, hogy már ilyesmiket kelljen mérlegelni. Mert az állam számára legfontosabb és/vagy legmagasabb közpénzes támogatását elnyerő, legkomolyabb politikai hátszéllel készülő produkcióra még a fentiek sem voltak igazak. Azaz még csak nem is az volt a legnagyobb gond az olyan filmekkel, mint az Elk*rtuk, a Blokád, az Aranybulla című sorozat, a Hadik, a Most vagy soha! vagy az 1242 – A Nyugat kapujában, hogy telis-tele voltak a jelenlegi kormány propagandájába csont nélkül illeszkedő történelemhamisítással vagy legalábbis sajátos történelemszemlélettel, hanem hogy dilettánsok készítették őket, ezért nem működtek filmként, dögunalmasak, elcsépeltek voltak, nem volt bennük feszültség, sem semmi érdekes – túl azon, ha valakinek esetleg simogatta a lelkét, hogy megerősítik a politikai nézeteit.
Forum Hungary
A Hunyadi című sorozat volt az első olyan próbálkozás, amikor az állam rájött:
filmkészítés esetén talán, esetleg, netán mégis érdemes lehet latba vetni a politikai hovatartozás mellett azt is, hogy a kiszemelt alkotó tud-e filmet készíteni vagy nem.
Nem kis kompromisszum lehetett ez a kormány olyan hű csatlósaitól, mint az a Lajos Tamás producer, aki saját filmje, a Sárkányok Kabul felett sajtótájékoztatón ahelyett, hogy a sajtónak válaszolt volna, Orbán Viktor szavait papagájként visszhangozva kezdett gúnyolódni a Telex hírportál állítólagos „külföldi támogatásán”.
De a kompromisszum megérte: a Sárkányok Kabul felett, ha üvölt is róla, hogy felső megrendelésre készült propagandafilm, legalább olyan, mint amilyennek egy akciófilmnek lennie kell. Azért ne menjen fel túlságosan a pulzusunk: ha ez egy amerikai vagy teszem azt, német akciófilm lenne, talán itthon a mozikba se került volna, és valamelyik kereskedelmi csatorna vetítené szerda este tizenegy órakor. De tényleg ott tartunk, hogy ez már dicséretnek számít.
A kormányközeli produkciókban eddig nem dolgozó, nagyszerű művészfilmekkel (Tesó, Köntörfalak) induló, aztán az Aranyélet című sorozattal ismertebbé váló Dyga Zsombor, ki tudja, milyen személyes vagy egzisztenciális okból, elfogadta, hogy a Magyar Honvédség támogatásával és megbízásából kell toborzófilmet készítenie a Magyar Honvédség számára, és még akkor sem borította fel az asztalt, amikor a kormány hadügyminisztere példátlan módon már egy évvel azelőtt, hogy a filmet egyáltalán bemutatták volna, volt szíves a kedves nézők helyett előre értelmezni is a film mondanivalóját. Cserébe valós szakértelemmel és szakmai tisztességgel forgatott filmet egy olyan sztoriról, ami kivételesen nem kizárólag a magyar kormány szerint volt nagyszerű.
A Magyar Honvédség 2021-es Sámán Hadművelete ugyanis valóban sikersztori volt: az amerikai kivonulás után, amikor a tálibok azonnal átvették Afganisztán vezetését, az afgán misszióban régóta résztvevő magyar hadsereg egy hét alatt kimenekített a terrortól sújtott és napról napra egyre kaotikusabb országból 540 közvetlen életveszélyben lévő embert. Először a magyarokat és azokat, akik az elmúlt években segítették a magyar missziót, aztán afgán, osztrák és amerikai állampolgárokat is.
Erről a misszióról szól a Sárkányok Kabul felett, meg persze mindarról, amit a drámai hatás kedvéért hozzáírtak, időben felismerve, hogy bár a pánikoló tömegben megkeresni, majd repülővel elszállítani egy névjegyzék alapján 540 embert valóban hősies dolog, egy kétórás filmet azonban biztosan nem tesz izgalmassá. Ennek érdekében Horváth Ádám – akinek ezek szerint valaki lefoghatta a kezét, amikor az 1242 – A Nyugat kapujában őrületesen gagyi forgatókönyvét írta – kifejezetten korrekt akciófilm-sztorit írt a valós események mellé, amely eljut valahonnan valahová, amelyben épkézláb mondatok vannak, ha kell, izgalmas, ha kell, megindító. Azért „korrekt” és nem „jó” mégis a forgatókönyv, mert semmivel nem mutat túl a már emlegetett szerda éjszakai műsorsáv akciófilmjeinek sablonjain: persze, hogy a legfontosabb magyar menekült nem jelenik meg a kapuknál, és persze, hogy külön különítménnyel kell érte menni persze, hogy a tűzfészek mélyére.
Forum Hungary
És azért is hat néha még a „korrekt” is túlzónak a forgatókönyvre, mert túlzottan látványos a valós sztori és a fikció ütközése. Az elején, mintha a Híradó hírolvasóját néznénk, Borovics Tamás belemondja a kamerába a misszió szabályait, és később ezek a szigorú előírások okoznak is erkölcsi dilemmákat a szereplőknek. Aztán egy idő után úgy hágják át az összeset, mintha soha nem is léteztek volna, és még csak meg se próbálnak magyarázatot adni rá. Például, ha ennyire fontos volt, hogy kizárólag a listán szereplő emberek léphetnek be a reptér területére, ugyan hogyhogy minden további kérdés nélkül fogadják a szegény, aranyos arra járó kislányt, és ha konkrétan az egész misszió biztonsága azon áll vagy bukik, hogy a katonák semmiképpen sem hagyhatják el a repteret, miért is bólintanak rá teljes természetességgel arra a kérésre, hogy
Alezredes úr, hadd menjünk már ki szétlőni a fél falut, és ugyan tegye már meg, hogy utánunk küld egy helikoptert is szétlőni a másik felét!
Persze az akciófilmeken nem érdemes a hitelességet számonkérni, nincs is baj azzal – sőt –, hogy a sztoriban vannak a valóságnál izgalmasabb jelenetek is, az viszont mégiscsak probléma, hogy a film először dörgedelmesen lefekteti a saját szabályait, épít is ezekre, majd az egészet beszórja a lövészárokba, ha épp dramaturgiai nehézséget okozna a betartásuk.
Magyar filmben – és ezúttal a viszonyítás nem csak a kurzusfilmekre vonatkozik – ritkán látni, vagy talán még sosem lehetett látni ennyire jó látványt, úgy koncepcionális, mint technikai értelmében. Az akciójeleneteket ezúttal meg se próbálják elcsalni, a tálibok és a katonák összecsapásai tág plánokban láthatóak, egyszerre van a vásznon több támadó és több katona, autók robbannak, lövedékek csapódnak be, és a közelharcok szintén hitelesek, sőt végre azokat az aprólékos utómunkát igénylő mozzanatokat sem hagyják meg vásznon kívül, mint amilyen egy fejlövés. Dobos Tamás operatőr jó érzékkel váltogatja hangulattól és elérni kívánt hatástól függően az akciófilmes totálokat és a művészfilmesebb, kézikamerás, szűk beállításokat.
A látványban nincs „ahhoz képest”: a Sárkányok Kabul felett akciójelenetek megállnák a helyüket bármilyen hollywoodi akciófilmben.
A forgatókönyv kevés színésznek ad lehetőség arra, hogy összetett alakítást nyújtsanak, mert a szereplőkről lényegében semmit nem tudunk meg azon kívül, ami konkrétan épp elhangzik tőlük az adott akció kapcsán. Trokán Nóra még így is tud élni a lehetőségeivel, és izgalmasan összetett, az úgynevezett „nőies” és „férfias” sztereotípiákat önazonosan vegyítő katonanőt játszik: emlékezetes, ahogyan az erkölcsi érzékére hallgatva parancsot szeg, és az alezredes szidását hallgatja, a szemében pedig látszik, hogyan viaskodik benne a szakmai alázat és az emberségesség mindent felülíró ösztöne.
Forum Hungary
Az alkotók valamiért, talán a giccs elkerülése miatt úgy döntöttek, hogy a főszereplők, Jászberényi Gábor hadnagya és Mészáros Blanka kimentendő orvosa ne legyenek szerelmesek egymásba. Így a giccset és a sablonosságot valóban elkerüli a film, viszont ez a távolságtartó akármi kettejük között mentes minden izgalomtól, és egyik színészt sem engedi túl a visszafogott mosoly szakszerű gyakorlásán.
A Sárkányok Kabul felett-nek ezúttal még a mondanivalója sem olyan arcpirító, mint a többi propagandafilmé, amelyekben mindig mindenben csakis a magyarok a legjobbak, mindenki más a világon pedig egy tuskó seggfej, pláne hozzánk képest. Félreértés ne essék: a Sárkányok Kabul felett-nek is ez az üzenete, csak egyrészt kevésbé tenyérbemászó módon adják elő, másrészt itt kevesebb lehetőség van a kifejtésére és a saját kardunk fényesre csiszolására. Azért ami lehetőség van, azt megragadják: a magyar katonák mindenkinél tökösebbek, akik jelen vannak a reptéren, és ha ez nem lenne elég – mert persze, hogy nem elég –, még leckét is adnak Emberségből és Erkölcsből a hülye angoloknak és az angol hülyéknek.
Mert hát akármilyen is látvány, akármilyen is a sok elismerő ahhozképest, azért nem lehet eltagadni, hogy ez a film a vékonyka, B kategóriás akciófilm-sztorin kívül alapvetően arról szól és tízpercenként talál módot annak sulykolására, hogy
- a magyar katonák a leghősiesebbek a világon,
- a magyar katonáknak van a legjobban a helyén a szívük a világon,
- a magyar katonák mindenki eszén túljárnak, akién kell,
- a magyar katonák olyan emberségesek, hogy naptárat kellene készíteni róluk a karjaikban ülő, épp megmentett kisbabákkal együtt,
- a magyar katonák jobb kezükkel gyerekeket mentenek, miközben baljukkal orvosokat védelmeznek, valamint
- hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Az pedig különösen gyomorforgató, hogy ugyanaz a magyar kormány, amelyik ezt a filmet megrendelte, idén tíz éve uszít fasiszta módon pontosan azok ellen az emberek ellen, akikről ez a film szól.
Forum Hungary
A Sárkányok Kabul felett arról a hatalomról állítja, hogy akár emberéletek kockáztatásával is támogatja a menekülteket, amelyik egy évtizede húz politikai hasznot a menekültek és a háború áldozatai elleni uszítással és gyűlöletkeltéssel.
Ez nem közvetlenül a film alkotóinak problémája, de 2025 Magyarországán lehetetlen úgy nézni, hogy ez ne jusson eszünkbe. Jó lenne egy olyan országban élni, ahol jogos a büszkeség a mindent – bőrszíneket és politikai pártállást – felülíró emberségesség miatt, de ez a kurzus 2025-ben legfeljebb hazudni tudja ezt magáról. És hazudja is, ha kell, milliárdos kurzusfilmek révén.
