Tálib hatalomátvétel Afganisztánban
Káoszt okozott Afganisztánban az amerikai csapatok kivonulása, tálib szélsőségeseknek alig néhány nap alatt sikerült átvenniük a hatalmat az országban. Mi lesz ebből: polgárháború? Afgán emirátus? Kövesse a legfrissebb fejleményeket cikksorozatunkban!
Sikeres volt az egyhetes afganisztáni mentőakció, a magyar katonáknak a kabuli reptér kaotikus viszonyai ellenére is sikerült kimenekíteniük mindenkit, akit szerettek volna, összesen 540 embert hoztak Üzbegisztánon át Magyarországra, köztük 57 afgán családot – hangzott el Benkő Tibor honvédelmi miniszter és Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség parancsnokának tájékoztatóján.
A miniszter és a parancsnok a tájékoztatón a kérdésekre válaszolva elárulta az egyhetes kimenekítési akció részleteit is. Így például kiderült, hogy a művelet fedőneve “Operation Sámán” volt, Ruszin-Szendi szerint egyszerűen azért, mert ahogy az egység parancsnoka elárulta neki, “ez jutott először eszünkbe, nem voltunk túl kreatívak”.
Pontos számokat sok esetben nem árulhattak el, így annyi derült ki, hogy “körülbelül száz” ember vett részt az akcióban, illetve az összesen 540 kimenekített magyar, afgán, osztrák és amerikai állampolgár megoszlása sem ismert. Ahogyan a művelet pontos költsége sem, de Benkő ígérete szerint egy hozzávetőleges számot később majd mondanak. Hozzátette: nyilván a polgári gépek “sem voltak ingyen”, ahogy a felszerelésnek és a honvédség gépeinek is jelentős költségei voltak. Ugyanakkor a miniszter szerint ez az akció is bizonyíték arra, hogy a haderőfejlesztésre szükség van, így ugyanis saját eszközökkel tudták a katonákat szállítani, nem kellett igénybe venni a pápai repülőtér nemzetközi használatú C-17-es szállítógépeit, viszont hamarosan két újabb repülőgépet is beszerez a Magyar Honvédség.
A mentőakcióban sem a magyar katonák, sem a kimenekítettek nem sérültek meg – mondta a miniszter, hozzátéve: fegyveres összetűzés sem volt a tálibokkal, és más okból sem kellett használni a katonáknak a fegyverüket, így “egyetlen éles lőszer sem fogyott”. Úgy vélte, a katonáknak nem lesz szükségük pszichés utókezelésre. Ezt erősítette meg a parancsnok is, aki szerint “az osztag nem elsőbálozókból állt”, sokkal élesebb harci szituációkban is részt vettek már, bár Kabulban is “pattogtak a golyók körülöttük, de ehhez hozzászoktak”. Arra azonban felhívta a figyelmet, hogy senki ne menjen katasztrófaturistáskodni most Afganisztánba, mert
volt, aki megpróbálta, és fej nélkül találták meg”.
Az biztos, hogy a katonai mentőakció lezárult, de Benkő nem zárta ki, hogy később, NATO-műveletek részeseként visszatérhetnek még a magyar katonák Afganisztánba, erre készen állnak. Azt is mondta, biztosan maradtak még magyar állampolgárok az országban, de akit ki kellett hozniuk, és el is akarta hagyni Afganisztánt, azt kimenekítették. Ha viszont lesznek még magyarok, akik haza akarnak térni, a miniszter szerint a kormány “mindent megtesz majd ezért”. Benkő arról is beszélt a kimenekítettekről, hogy nem szereti a “zárt lista” kifejezést, ő inkább “névjegyzékként” emlegette a névsort, ami alapján összeszedték az 540 embert. A listát – mint kiderült – a belügyi, a honvédelmi és a külügyi tárca adatai alapján állította össze az utóbbi minisztérium, és titkosszolgálati segítséggel biztosították, hogy azon csak olyanok legyenek rajta, akik nem jelentenek kockázatot. Csak a listán szereplők jöhettek, az ő esetleges távolabbi családtagjaik vagy mások nem. Mint elhangzott, a menekültek jöttek a civil gépekkel – az egyik egy WizzAir volt, a másik az üzbég légitársaság gépe –, a katonák pedig a két Airbus A319-essel.
A kabuli körülményekről szólva a miniszter elmondta: “mindenki menekülni akart, az életéért küzdött”, nehéz volt a magyar listán szereplő 540 embert a tömegben biztonságosan összeszedni és eljuttatni a gépekre. Ráadásul volt rá példa, hogy az amerikai katonák elvették az afgánok érvényes papírjait és magukra hagyták őket – mondta a miniszter, de megjegyezte: “persze nehéz volt megítélni, ki milyen szándékkal érkezett a reptérre”. Ehhez a parancsnok hozzátette: “volt olyan nemzet, akinél a menekültek között valaki már bombát szerelt össze a gépen, a WC-ben".
Elhangzott az is, hogy az új tálib vezetéssel a magyarok nem kerültek kapcsolatba, erre nem is volt szükség, mert “a repülőtér és a légtér sem az ő fennhatóságuk alatt működött”. Arra a kérdésre, hogy kapnak-e valamilyen jutalmat vagy elismerést az akcióban részt vevő katonák, a miniszter azt mondta, “nem a jutalomért végzik a munkájukat”, amit egyébként ő és a parancsnok is többször megköszönt. A többletmunkához azonban többletjuttatás is társul – tette hozzá. A parancsnok pedig elmondta, hogy még szerda éjjel, amikor a katonák hazatértek, még a repülőtér betonján előléptette az osztagparancsnokot, az akcióban résztvevőknek pedig egy parancsnoki éremmel köszönték meg a helytállást. “De a legnagyobb elismerésnek ők maguk is azt tartották, hogy részt vehettek az akcióban” – jegyezte meg Ruszin-Szendi Romulusz.
