Gyere és lépj be Harry Potter és a varázsvilág univerzumába ezen a kivételes kiállításon! Fogd a kezedbe a repülő seprűt és próbáld ki magad boszorkányként!
Az ilyen és ehhez hasonló, filmekhez kötődő interaktív kiállítások a Trónok harcától a Jurassic Parkig világszerte őrülten népszerűek – de gondolkodott már azon valaki, hogyan is nézne ki ugyanez egy európai művészfilmmel?
A válasz egy határozott igen.
És hogy mire jutottak az ezen gondolkodók, azt szombat óta már meg is lehet tapasztalni a Kiscelli Múzeumban. Ugyanis Böszörményi Gábor, a film forgalmazója és Barakonyi Szabolcs fotóművész, kurátor a fentiekhez „hasonló” kiállítást hoztak létre az Oscar-díjas Nemes Jeles László legújabb filmje, az 1957-ben játszódó Árva világáról, a film látványtervezőjével, Ágh Mártonnal együttműködve.
Reviczky Zsolt
Épp azért jutnak az ember eszébe a fent emlegetett, nagyszabású kasszasikerekhez készült „élmény-kiállítások”, mert a Kiscelli Múzeum sajátos terében – az épület eredetileg templomnak és kolostornak épült, és ha az elmúlt háromszáz évben sok minden másra is használták, a fő kiállítótér külsőleg megmaradt ilyen formában – több van, mint egy egyszerű fotókiállítás.
A legnagyobb kiállítótérben most tényleg 1957-be lehet belépni:
a durva földgöröngyökkel borított talajon két korabeli(nek tűnő) kandeláber áll, az egyik lábánál egy betört ablakú telefonfülke (a kagylóból a film egyik telefonálós jelenete szól), mellette kiégett, szétlőtt gépkocsi, a teret pedig cölöpkerítés határolja. A kerítésen a filmben is látott plakátok buzdítanak arra, hogy a vérbe fojtott forradalom emlékét kötelességszerűen és rendőri intézkedés terhe mellett elfelejtve készüljünk az 1957-es május elsejei felvonulásra, a többi falragasz pedig szintén a kor szellemét idézi (kérdés, hogy kizárólag azét a korét idézi-e).
Reviczky Zsolt
Munkások! Dolgozók! Az inflációs veszélyért, az áruhiányért, a munkanélküliségért a sztrájkszervezők a felelősek!
– hirdeti az egyik, míg egy másik azt szögezi le:
Dolgozó nők! Ki a felelős az áruhiányért, az inflációs veszélyért, a munkanélküliségért? A sztrájkszervezők!
És mindebből – tíz percenkénti váltakozással – van napközbeni verzió, kiállítási fényekkel, és egy némiképp hátborzongatóbb esti, amikor csak a két kandeláber világít, mi pedig szinte a hátunkon érezzük a kijárási tilalmat betartató rendőrök tekintetét. (Bár az Árva cselekménye már épp az után kezdődik, hogy a kijárási tilalmat visszavonták.)
Erről az évről, erről a korszakról beszél Nemes Jeles László filmje, és nem is fiktív alapokon: a sztorit édesapjától, Jeles Andrástól kapta a rendező, őt személyesíti meg a film Andor nevű gyerekfőszereplője. Andor soha nem ismerhette az apját, de az anyja csupa csodálatos dolgot mesélt róla neki, ezért a kisfiú természetesen bálványozza apját. („Szerintem jó apa maga, csak most nincs itt” – mondja egy ponton Andor az elképzelt férfialaknak.) Aztán egy napon jön egy olyan visszataszító férfi, aki épp az ellentéte ennek az apafigurának, és mindent kétségbe von, amit a fiú eddig az identitásának gondolt.
Filmkritikánkban azt írtuk, az Árva ugyanakkor többről szól ennél: „A lázadásról. A szembeszegülésről. Nem az ellenállás melankóliájáról, amiről Krasznahorkai László írt, hanem az ellenállás lehetetlenségéről. Egy népről, amelyben forr a düh, és mégsem képes lerázni magáról a rosszat.”
A dokumentarista fotóból pár éve doktoráló kurátor, Barakonyi Szabolcs a sajtómegnyitón egy példával fogalmazta meg a fotók és a film átlagosnál mélyebb kapcsolatát: „Mindannyiunknak vannak olyan emlékei, amelyekre nem primer szinten emlékszünk, hanem attól váltak az identitásunk részévé, hogy lefotózták az eseményt, és újra meg újra elmesélték nekünk a történetét. Ugyanígy alakul ki Andor apaképe is a filmben.”
Reviczky Zsolt
Mert az „interaktív” rész mellett, sőt azzal együtt a fotóké a főszerep a kiállításon: elsősorban a forgatást dokumentáló két művész, Szilágyi Lenke és Barakonyi Szabolcs standfotói adják a gerincét, ráadásul „összekeverve”, név nélkül: „Nem egyénileg akartunk megmutatkozni, maga a dokumentáció itt a lényeg, nem a személyünk” – mondja Barakonyi a koncepcióról. Hozzáteszi: a sors sajátossága, hogy a legelső forgatási napon, amikor ő fotózott, épp a volt óvodájának épületénél dolgozott a stáb.
A forgatás pillanatait ábrázoló képeik az első teremben láthatóak, míg a „grundon” a cölöpkerítésbe fúrt lyukakon át, egészen sajátos hangulatban, hátulról megvilágítva lehet megnézni a film jelenetképeit. Mindemellett hatalmas gyűjteményt állítottak ki azokból a Fortepan-képekből, amelyek Nemes Jeles Lászlót és Ágh Mártont inspirálták a film látványvilágának kialakításakor, de akadnak itt neves művészek szintén inspirációul szolgáló alkotásai, és Barakonyiék megszereztek egy már gombásodásnak indult negatívot: a kinagyított felvételen Nemes Jeles László nagymamája, Braun Klára tartja a kezében a csecsemő Lászlót – a fotót pedig a „tényleges főszereplő”, Jeles András készítette, hogy egy képben legyen meg az egész film. (Hiszen annak másik főhőse Braun Klárát mintázza.)
Reviczky Zsolt
És ha a kurátor fotós is volt, azért – érthető módon – van itt helye a mozgóképnek is: a főszerepet játszó kisfiú, Barabás Bojtorján két korai castingvideója is látható, az emeleten – ahonnan nem akármilyen látvány a csarnok – két tévén két kivágott jelenet fut, és egy videó szemlélteti a digitális utómunka hatásait is.
Harry Potter százfűlé főzete és a Teszlek Süveg helyett lehet, hogy elsőre kevésbé hangzik vonzónak a
gyere és éld át a magyar szocialista diktatúra fojtogató levegőjét!
jelmondat, de nekünk, kelet-európaiaknak ez jutott – és egy Oscar-díjas rendező hozzá. A Kiscelli Múzeum tárlata mindenesetre méltó és nagyszabású kiegészítése az Árva című filmnek.
