Beatriz Serrano: Elégedetlenség
Végre egy könyv, amiből megtudhatjuk, hogyan mímeljünk munkát úgy, hogy közben körülöttünk mindenki – a főnökünket is beleértve – azt hiszi, hogy kiválóan teljesítünk. Ez is lehetne egy olvasata Beatriz Serrano regényének, ha nem derülne ki viszonylag hamar, hogy a címadó elégedetlenség szó valójában a már elviselhetetlen szintű kiégés, a depresszióba hajló kiüresedés és egy ügyesen, magas szinten működtetett látszatélet szinonimája. Főhősünk, Marisa kora harmincas, szingli nő Madridból, egy kreatív ügynökségnél dolgozik középvezetőként. A munkáját azonban utálja, olyannyira, hogy néha azon ábrándozik, bárcsak súlyos baleset érné, ami miatt soha többé nem kellene dolgoznia.
Facebook / Magvető
Végtelen cinizmussal szemléli a világot maga körül, és a végtelen cinizmus hangján szólalnak meg benne az egyébként nagyon vicces belső monológok is kollégákról, ügyfelekről, étteremben ülő emberekről, családtagokról, helyzetekről. Már kevés dolog van, ami képes elérni az ingerküszöbét és egy kicsit kizökkenteni a tompultságából, leszámítva egy tragikus történést, aminek utóélete abszurdba hajló jeleneteket idéz elő a céges csapatépítőn. És bár remekül szórakozunk az események leírásán, mégis görcsbe rándítja a gyomrunkat, amikor önvallomását olvassuk. Ha ez a történet film lenne, a közérzetfilm tankönyvi példája lehetne; a 21. század „modern emberei” közül valószínűleg elég sokan voltunk már Marisák életünkben, kik jobban, kik kevésbé, a szerencsésebbek talán terápiába is eljutottak. És sokan vannak, akik fölött Damoklész kardjaként végig ott lebeg az összeomlás réme. Hiába nem történik semmi különös, hiába játsszuk el nap mint nap szinte hiba nélkül a performanszainkat, mégis tökéletesen tudni lehet, hogy az elégedetlenség boldogtalanság olyan, mint egy időzített bomba. És azok bizony egyszer csak felrobbannak. (N. N.)
Magvető, 264 oldal, 4999 forint. Fordította: Nemes Krisztina
Pikli Natália: Shakespeare minden időkre
Nagyjából generációnként jelenik meg magyar nyelven átfogó Shakespeare-tanulmánykötet, úgyhogy itt volt már az ideje egy újabbnak, pláne egy olyannak, amit ezúttal nő írt – jegyzi meg a Shakespeare minden időkre előszavában szimpatikus önbizalommal a szerző, Pikli Natália, és azt már hozzá se teszi, pedig hozzátehetné, hogy itt volt az ideje egy olyan tanulmánykötetnek, amelyről az utolsó szó, ami az embernek eszébe jutna, az a „tanulmánykötet”. És ez véletlenül sem azt jelenti, hogy ne lenne eléggé tudományos – abszolút az, még A makrancos hölgy című dráma eredeti címének változásait és írásmódjait is egy oldalon keresztül elemzi az első korabeli példányok alapján –, hanem csakis annyit jelent: ez egy olyannyira olvasmányos Shakespeare-könyv, amely hangvételében egész biztosan igazodik mindenki szellemi szintjéhez, pláne, ha a beugró eleve az, hogy valaki el akarjon olvasni egy teljes kötetet Shakespeare-ről.
Európa Kiadó
Pikli Natália a fent említett mélységet és részletességet mai kontextusban és mai nyelven képes megszólaltatni. A Shakespeare-korabeli színházi bőséget, amely fix írnivalót adott a bárdnak, a streamingszolgáltatók működéséhez hasonlítja, Hamlet tépelődését Han Solóéhoz, a Rómeó és Júlia alaptörténetét – amelyet Shakespeare előtt is mindenki ismert – a Pókemberhez, a Globe Színház korabeli működését a rockkoncertek hangulatához, és így tovább: mind a mai szemüveg figyelemreméltó ebben, mind a stílus könnyedsége. Pikli a drámák és az azok keletkezését körülvevő kontextus szenvedélyes elemzése mellett újszerűbb témákat is kiemel, mint például a Rómeó és Júlia tanórákon, sőt bizonyos korábbi kiadásokban is elhallgatott, már-már pornográf szexualitását. „Shakespeare nem színtelen iskolai tananyag vagy száraz-sznob elitkultúra, hanem végtelenül, lenyűgözően izgalmas, minden korban és minden időkre” – írja a prológus. Egy ilyen mondatot bárki le tud írni – Pikli Natália viszont meg is győz róla a könyvével. (K. B.)
Európa Könyvkiadó, 408 oldal, 5999 forint
Kállai Márton: Matuzsálemek
Fákat a fa alá! Kállai Márton és a szerkesztő Kovalik Máté monumentálisan szép munkája tényleg ajándék. Ahogy a bevezetőben is olvasható: egy „vizuális élménytár Magyarország fáinak szépségéről, esendőségéről és környezetünk állapotáról a 21. század első negyedének végéhez érve”. De az a könyv egyfajta meditatív olvasmány is, a fotókon megörökített fák és a történetük mellett elmélyülésre, továbbgondolásra hívó szövegek visznek közelebb a természethez, és ezen keresztül önmagunkhoz. A nagy öreg fák iránti vonzalomnak egyébként neve is van: a dendromániának pedig közössége is létezik Magyarországon. Az ő lelkesedésük egyértelműen átérezhető a könyvet lapozgatva is. Vannak itt rekorderek, mint az ország legnagyobb, 8 méteres kocsányos tölgye Bogdása határában, a klímaváltozásnak magát megadó kiszáradt bükk az Agar-tetőn, vagy épp a sűrűn lakott városi környezetben is boldoguló, a vadságát megőrző tiszafa a MOM Kulturális Központ kertjében. Mindegyik fának története van, és igazán sajnálhatjuk, hogy ők maguk nem tudják elmesélni. A szerzők azonban elmondják róluk, amit lehet, a közreműködő írók és tudósok pedig egyszerre szólnak a szívhez és az elméhez. Lackfi János, Háy János, Lázár Ervin, Boldizsár Ildikó szövegei állítanak meg a lapozásban, de megismerhetjük a fotoszintézis csodáját vagy a klorofill rejtélyeit is. Öt év alatt készült el ez az elképesztő sorozat, néhány fa időközben kidőlt, de ez a könyv őrzi még az utolsó képet róla. A lapozgatása közben viszont óhatatlanul eltűnődünk: vajon ötven év múlva is velünk lesznek-e még ezek a matuzsálemek? (V. É.)
Facebook / ISBN+
Látványközvetítő Kft., 256 oldal, 15 500 forint
Fazekas Gergely: Négynegyed
„A hang, miután bejut a füledbe, optimális esetben az agyadban végzi, ami azt jelenti, hogy gondolatokat fog generálni. Ha bármilyen szöveg, akár írott, akár beszélt, segít abban, hogy ne anyátlanul-apátlanul bolyongjanak ezek a gondolataid, akkor szerintem van értelme a zenéről beszélni” – mondta egy interjúban a Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia docense, aki nemcsak beszélni, hanem írni is szeret a zenéről. Az utóbbi években több helyen, elsősorban komolyzene témában megjelent esszéit gyűjtötte össze az egy felütésre és négy negyedre komponált kötetében. Az írásokban nem csak klasszikus zeneelmélettel, esztétizálással találkozunk, hanem a zenéből kiindulva nagyon sok mindenről olvashatunk a „lehet-e pocsék ember a zseniális zeneszerző” témájától a Zeneakadémia fenntartásért felelős miniszter az intézményt politikai okokból degradáló, és ezzel a szerzőre mint oktatóra pusztító hatású odavetett félmondatának kibeszélésén át egészen addig, hogy milyen csodálatos közeget teremt a Carson Coma egy-egy koncertjén. A harminchárom esszében egy zenei mindenevő sorolja a gondolatait többek között Bachról, Lisztről, Peppa Malacról, Keith Jarrettről és Adele-ről. De mindenekelőtt a Zenét Hallgató Emberről. (B. I.)
Equibrilyum Könyvkiadó
Equibrilyum Könyvkiadó, 423 oldal, 5990 forint
Anthony Hopkins: Jól csináltuk, kölyök!
2025-ben sem csökkent a hírességek önéletírási kedve, idén Cameron Crowe, Margaret Atwood, Charlie Sheen, Jeremy Renner, Tim Curry és Nate Bargatze írta meg a maga memoárját. Vagy írattatta meg. Ki mennyire boldogul a mondatfűzéssel. És ez volt az az év, amikor Anthony Hopkins (kora: 87 év, Oscarjai száma: 2) is kiadta élete első önéletrajzát. David Niven kettőt írt, Michael Caine hármat, de Cher sem állt meg egy kötetnél – sosem lehet tudni, beéri-e valaki eggyel, ha egyszer az üzlet beindul. A memoárírásnak ráadásul számos előnye is ismert: a viszonylag jól jövedelmező időtöltések közé tartozik, otthon is végezhető, és azok is űzhetik, akiket már nem sűrűn bombáznak zsíros ajánlatokkal a stúdiók.
Athenaeum
Anthony Hopkinst nem veszélyezteti a munkanélküliség, a neve hét (igen: 7), a megvalósítás más-más fázisában lévő produkció stáblistáján olvasható. Az egyikben egy másik nyugdíjas korú szerephalmozóval, Al Pacinóval játszik együtt, aki a tavalyi év egyik legjobb sztármemoárját (Sonny Boy) követte el. Hopkins színészileg egy súlycsoport Pacinóval – most kiderült, memoáríróként sem kell szégyenkeznie. Az efféle irományok nem attól jók, hogy sikerül-e előbányászni még egy sztorit, amit az élettörténetét elregélő művész még nem sütött el kismillió más alkalommal. Hopkinsé sem azért jó olvasmány, mert valami meglepően újat tudhatunk meg A bárányok hallgatnak forgatásáról vagy az alkohollal folytatott küzdelméről. Hopkins persze kötelességtudóan lefutja a memoárok kötelező köreit, azt is kiszolgálja, akit a családi háttér, és azt is, akit a forgatási anekdoták miatt adott pénzt a vaskos kötetre. A bónusz azonban mégiscsak az, hogy az alapfelszereltségen túl megkapjuk a színész saját hangját. Vagy valami ehhez hasonlót. Nem tudhatjuk, mit kerekített le a gondos szerkesztői munka, de a szövegben maradt élet elég, megvan az illúzió, hogy maga Anthony Hopkins beszél hozzánk. Nem teng túl a töltelékanyag, Hopkins könyve több mint felerészt eredeti Hopkinst tartalmaz, de az is lehet, hogy kétharmados a tiszta AH-tartalom. A világért sem szeretnénk telhetetlennek tűnni, de ha Cameron Crowe kötetét is kiadná egy vállalkozó kedvű hazai kiadó, az már maga lenne a memoármennyország. És akkor már a Conversations with Wildert is kérnénk szépen. Meg a… (K. G.)
Athenaeum Kiadó, 347 oldal, 8999 forint. Fordította: Gellért Marcell
Schwab Richárd, Petri Nóra: 500 gramm zöldség mindennap, változatosan!
Végre megérkezett a schwabisták bibliája, így már nem podcastokból és interjúkból kell kijegyzetelniük a hosszú, egészséges élet titkát. A szerkesztők már a címben sem bíztak semmit a véletlenre: a mikrobiomguru szlogenné vált tanácsát/figyelmeztetését, a fél kiló zöldséget tették a borítóra. A szerzők pedig szerencsére nem ránk bízzák, hogy mennyi az annyi a répa, retek, mogyoróból, hanem felhasználóbarát módon, Petri Nórának köszönhetően receptek formájában úszhatjuk meg a számolgatást. A könyv egyik legnagyobb erénye épp az egyszerűség, pontosabban a longevity szférában keringő rengeteg információ letisztázása és a hétköznapi gyakorlatba való átültetése. Konkrét konyhai tippeket és útmutatásokat kapunk egy mikrobiombarát konyha működtetéséhez, Schwab doktornak köszönhetően pedig tudományos hátteret – de ebben sincs semmi emészthetetlen, pont olyan részletesen és érthetően magyarázza el a témához kapcsolódó anatómiát és biológiát, hogy sürgetést érezzünk a napi fél kiló zöldség elpusztítására. És itt érkezünk el a könyv legnagyobb erősségéhez: a cseppet sem bonyolult, minimális konyhai jártassággal is megugorható receptekhez, amelyek még véletlenül sem néznek úgy ki, hogy nagy szenvedéssel járna az elfogyasztásuk. A szerzők a felhasználóbarátság felé tolták el a könyvet azzal is, hogy különböző, gyakori tünetek, problémák mentén csoportosították a recepteket, így célzottan főzőcskézhet az, aki például gyomorégéssel és refluxszal, magas vérnyomással vagy épp sportsérülésekkel is küzd – igen, minden mindennel összefügg. A könyv előszavában Schwab Richárd egy másik, misszió jellegű tanácsa is visszaköszön: az életmódváltásra lelkesítéssel lehet rávenni az embereket, és a receptek nem titkolt célja, hogy megosszuk őket. (V. É.)
Corvina
Corvina Kiadó, 235 oldal, 9990 forint
Koniorczyk Borbála: Női szörnyetegek – Kivételes művészek a századelő Budapestjén
A figyelemfelkeltő főcím egy 1907-es, az egyetemek női hallgatói ellen tiltakozó parlamenti beszédből származik: kora Kövér Lászlójaként dr. Kmety Károly országgyűlési képviselő így nevezte az akkoriban feltűnő „új női típust”, amely „feminista hóbortokért rajong, […] amely menekülni akar a háztartás gondjaitól, amely nem találja örömét, boldogságát és megelégedettségét a családi körben”. Hét ilyen „szörnyeteg” életútját ismerhetjük meg ebből a rendkívül olvasmányos könyvből – olyan nőkét, akik nem elégedtek meg a múzsa szerepével, hanem úttörő módon, alanyi jogon kívántak részesévé válni a századelőn kialakuló modern magyar művészeti életnek. Közülük talán csak Kaffka Margitból vált mára gimnáziumi tananyag – a többiek emlékét elhomályosította fiútestvérük vagy férjük neve, esetleg volt szeretőjük bosszúhadjárata.
Facebook / hosszúlépés. járunk?
Pedig látványos karriert futott be még rajta kívül a mozdulatművész Madzsar Alice, a bestseller-szerző Erdős Renée vagy a sokrétű tehetséggel (írás, képzőművészet) megáldott Lesznai Anna is, közben pedig nemcsak a hagyományos női szerepköreikben (háztartásvezetés, gyereknevelés) kellett helyt állniuk, hanem saját kétségeikkel is meg kellett küzdeniük: tényleg igazi művészet az, amit ők csinálnak? A hosszúlépés.járunk? című városiséta-szervező cég társalapítójának, Koniorczyk Borbálának új könyve annak ellenére, hogy rengeteg információt tár elénk, mégsem válik szárazzá – nem egyszerűen életrajzokat kapunk, hanem olyan bensőséges portrékat, amelyekből teljes emberi valójukban rajzolódnak ki ezek az alkotó nők: tehetségük és óriási lelki erejük, elszántságuk mellett gyengeségeik és esendőségük sincs elhallgatva. Nőtörténet, irodalom és művészetek iránt érdeklődőknek tökéletes ajándék lehet ez az igényes kivitelezésű kötet, amelynek gazdag képanyaggal, levél- és naplórészletekkel tűzdelt főszövegét a sztori mellékszereplőiről, helyszíneiről, kultúrtörténeti érdekességekről szóló blokkok színesítik. (Sz. B.)
Libri Könyvkiadó, 278 oldal, 6999 forint
Christopher Clarey: A harcos – Rafael Nadal géniusza
Rafael Nadalnál kevés inspirálóbb figurája volt a sportnak, és nemcsak a pályán elért eredményei, hanem a hozzáállása, az embersége miatt is. A nagy riválisáról és barátjáról, Roger Federerről írt könyve után Christopher Clarey most a spanyol zseni életébe enged cseppet sem felszínes betekintést. A salak legnagyobb bajnokának a története óhatatlanul a tenisz története is, és a szerző alapos hátteret rajzol Nadal felemelkedéséhez. De legalább ennyire fontos szála a történetnek Nadal emberi minősége: az állhatatossága, az alázata, a sportszerűsége. A francia salakpálya nagy rajongójaként Clarey azt mondja: Nadal mind anyagi, mind szimbolikus értelemben megváltoztatta a Roland-Garrost, ahol már megkerülhetetlen a bejáratnál felállított szobra, és megváltoztatta az emberek elképzelését arról, hogy mit lehet megcsinálni salakon. Közben a Roland-Garros is megváltoztatta Nadalt, aki ezen a pályán maximálisan ki tudta használni a benne rejlő potenciált. Tökéletes egymásra találás volt, és ez a memoár ennek az epizódjait, fordulópontjait szálazza szét, nemcsak a teniszrajongóknak kínálva izgalmas olvasmányt, hanem azoknak is, akiket foglalkoztat az emberi teljesítőképesség kérdése. (V. É.)
21. Század Kiadó
21. Század Kiadó, 400 oldal, 7890 forint. Fordította: Novák Gábor
Cal Newport: Lassú hatékonyság
Cal Newport saját bevallása szerint minél több embernek szeretne segíteni abban, hogy leszámolhassanak az álhatékonyságra jellemző életellenes munkavégzéssel. Az Elmélyült munka szerzőjének új könyve ünnepélyesnek talán nem mondható, de a hétköznapokban óriási segítség lehet, hiszen, ahogy az alcímből kiderül, a kiégés nélkül élet művészetét próbálja meg átadni. Ennek pedig az alapvetése az általa lassú hatékonyságnak nevezett módszer. Feltehetően sokaknak kell hallaniuk azt a nagy igazságot is, hogy a „jó” munkavégzésnek nem az alapfeltétele az elfoglaltságunk fokozása, és ha túl sok feladatot vállalunk, azzal valójában csak az érdemi cselekvést akadályozzuk.
HVG könyvek
Newport végig kíséri az olvasót a hatékonysággal kapcsolatos tévhiteken, elmagyarázza a történelmi hátterüket és a problémákat, amelyeket a jelenben generálnak. De persze attól még nem lesz sokkal jobb, ha tudjuk, mitől vagyunk kimerültek, és a könyv nem is hagy cserben ezen a téren. A szerző a lassú hatékonyság módszerét három alapra helyezi, és ezeket fejti ki aztán bővebben. Egyrészt azt javasolja, hogy foglalkozzunk kevesebb feladattal. Másrészt azt, hogy dolgozzunk a számunkra természetes ritmusban. Végül pedig helyezzük előtérbe a minőséget. Az elmélet kellőképpen elérhetetlennek tűnhet, de a könyv nem spórol a gyakorlati útmutatókkal. Épp időben vehetjük kézbe, hogy a jövő évet egy fokkal összeszedettebben kezdjük. (V. É.)
HVG Könyvek, 244 oldal, 6490 forint. Fordította Roboz Gábor
Nick de Semlyen: Az utolsó akcióhősök
Ellentmondásos örökséget hordoznak. Sokan primitívnek tartják, idegengyűlölő felhangjaik miatt kritizálják őket. Az arab, az afrikai és az orosz szereplők mindig gonosz karikatúraként jelennek meg bennük. Ezek nem a mi szavaink, hanem Nick de Semlyené, az Empire filmmagazin főszerkesztőjéé, aki egy egész könyvet szentelt a nyolcvanas-kilencvenes évek akciófilmjeinek és akcióhőseinek. Ebből is látszik, nem a kritikátlan imádat, a mindent megszépítő nosztalgia vezette a szerzőt, de nem is a sznob lenézés. Az Empire magazin főembere az Empire magazin szórakoztató stílusában, és a laphoz méltó felkészültséggel emlékezik meg a nagy idők erős embereiről. Olyan férfiúk arcélét festi meg, mint Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Dolph Lundgren, Jackie Chan, Jean-Claude Van Damme, Steven Seagal, Chuck Norris, és Bruce Willis. Mintha csak A feláldozhatók szereplőgárdája sétálna el előttünk.
Vox Könyvek
Nem rossz nyitány, hogy Gregor Samsa arra ébred, féreggé változott, de De Semlyen még ennél is jobb felütésben: „Amikor Sylvester Stallonét nyakon vizelte egy oroszlán” – kezdi A csődör című fejezetet. Oké, ez már a harmadik mondat, de mindenképp érdemes kivárni. Már itt kitűnik az alapos felkészültség, a Stallonét levizelő oroszlán ugyanis nem tartozik az ismert anekdoták közé. Ahogy az sem, hogy Andy Vajna cége, a Rambóval befutott Carolco első saját filmjében egy olyan fiatal nő a főszereplő, akinek a vaginája beszél. Igen, jól olvasták. Ebbe még Gregor Samsa kitalálója, a nagy átváltozás-szakértő is belepirult volna, de ez most nem Franz, hanem Chuck és társai krónikája. A texasi kopóról is gyarapíthatjuk tudásunkat, sokan biztosan ebből a könyvből értesülnek róla, hogy volt idő, amikor bárki hozzájuthatott egy Chuck Norris Action Jeans farmerhez. Csak 19,95 dollárt kellett leperkálnia érte. Köríves rúgás szűk gatyában? Kell-e még bizonyíték, hogy a nyolcvanas éveknél nem volt menőbb évtized? A könyv végén még azt is megtudhatjuk – vigyázat, spoiler! -, hogy a tárgyalt időszak akciómozijai valójában modern kori görög mítoszok, de Homérosz sosem írt olyan jelenetet, amelyben valaki pofán vág egy kígyót. (K. G.)
Maya Media, 287 oldal, 6980 forint. Fordította: Dr. Nagy Gergely Milán
Nyitókép: Reviczky Zsolt
