„Először telefonon találkoztam Bélával. Éppen Zlín felé tartottunk egy fesztiválra, amikor megszólalt a telefonom. Az Anger [Zsolt] volt az.
– Figyelj, itt ül mellettem a Béla, narrátort keres az új filmjéhez. Adhatom?
– Persze, add.
Pár percet dumáltunk. Hallgattuk egymás hangját. Akkor még nem gondoltam, milyen fontos emlék lesz ez nekem. Végül Ráday Mihály lett a narrátor, de nekem az a néhány perc beszélgetés is ajándék volt” – írta Facebook-posztjában a Moszkva tér című film Rojáljaként ismertté vált színész, rendező, Szabó Simon Tarr Béla halála után.
Bejegyzésében írt arról is, hogyan kérte fel Tarr Béla, hogy rendezzen egy rövidfilmet a Magyarország 2011 című szkeccsfilmbe, amelyet Tarr producerként, minden támogatás nélkül valósított meg akkor, amikor a nemrég megválasztott Orbán-kormány szétverte a magyar filmgyártást, és nem készültek új magyar filmek addig, amíg létre nem hozták a már kormányhű, Andy Vajna nevével fémjelzett Nemzeti Filmalapot.
„Aztán egyszer csak újra csörgött a telefon. Béla hívott. Szkeccsfilmet készít, mondta, volna-e kedvem részt venni benne. Jancsó, Fliegauf, Török Feri… levegőt sem vettem, rávágtam: igen, persze, hogyne! Letettem, és csak annyit mondtam Albertnek:
Hülye vagy? Most hívott fel a Tarr Béla.
Nevettünk, döbbenten, boldogan. A Családi tűzfészek alapmű volt számomra. A Sátántangót akkor sem láttam, ma sem – de valahogy mindig úgy éreztem, ezt ő megbocsátaná. Talán azért is, mert tudta: kicsit hosszúra sikerült.
Amikor elkészültünk a részünkkel a Magyarország 2011-hez, megnézte. Elmosolyodott, majd csak ennyit mondott:
Ritmus és emberek.
Ez maradt meg bennem. Ez a mondat, ez az emberi figyelem.
Hiányozni fog a ritmusod, az emberek meg hát… Köszi Béla, mindent” – zárja posztját Szabó Simon.
Reisz Gábor, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, a Rossz versek és a Magyarázat mindenre rendezője is egy sztorival emlékezett meg Tarr Béláról, azzal zárva posztját:
Ma elment egy lázadó, egy tanító, egy zseni.
„Reggel van, a csillebérci stúdióban a filmzenén dolgozunk. Juli hív, mindjárt elküldik a Béla számát, hívd fel, de mit mondjak neki, kérdezem. Hát azt, hogy a Cirko mozis jelenetnél a Sátántangó plakátja ott van a háttérben, használhatjuk-e. Lerakom a gitárt, kimegyek, nagy levegő, hívom, nem veszi fel. Visszamegyek. Pöcsörészünk tovább a zenén, lassan besötétedik. Egyszer csak világít a telefon. Odahajolok, Tarr Béla. Gyomorgörcs, gitár le, kirohanok, nagy levegő, hadarok.
– Haló, jó napot kivánok, én azért ke…
– Szia, tudom, ki vagy. Ide figyelj, tanulj meg valamit: egy rendező mindig hívja fel a másik rendezőt, ha akar tőle valamit. Ne a producerek meg a mozi meg mit tudom én. Rendben?
– Igen.
– Na, hajrá.
Csillebérc, erdő, demerung, árnyék nélküli fák.”
Nyitókép: HVG / Reviczky Zsolt
