2025-tel együtt véget ért a Duffer testvérek nosztalgikus hangulatú sci-fi-fantasy sorozata, a Stranger Things is, amely a 2016-os berobbanása óta az elmúlt évek alatt igazi blockbuster franchise-zá nőtte ki magát. A sorozat ötödik, egyben befejező évadát három részre osztották a készítők, az első epizódok november végén, a második adag karácsonykor, a legutolsó rész pedig január elsejével került fel a Netflixre.
Az első etap – amelyről itt írtunk – végének nagy cliffhangere (Will rájön, hogy ő is rendelkezik Tizihez hasonló szuperképességekkel) ironikus módon már gyakorlatilag az évad felénél súlytalanná teszi a küszöbön álló nagy leszámolást, hiszen sejthetjük, hogy ha eddig is mindent túléltek a főhőseink, akkor immár három szupergyerekkel (Will, Tizenegyes és Nyolcas) a soraikban nem kérdéses a végső összecsapás kimenetele. De tényleg: kizárólag az állig felfegyverzett, hivatásos katonák és az alig húsz perce ismert új szereplők halnak meg ebben az évadban, az interdimenzionális szörnyekkel hadakozó, házi eszközökkel felvértezett tinédzsereink viszont elpusztíthatatlanok maradnak. Ez pedig teljességgel hitelteleníti a történetet, és kiöli a feszültséget a sorozatnézőből.
https://hvg.hu/elet/20251205_Stranger-Things-Netflix-utolso-evad
Akárcsak az, hogy ugyanazokat a karaktereket, ugyanazokat a csavarokat, dramaturgiai megoldásokat használja, mint a ’80-as, ’90-es évek ikonikus sci-fi horrorjai:
„a Stranger Things talán azoknak a nézőknek tud még újat mutatni, akik nem túl járatosak Stephen King munkásságában”
– írtuk az ötödik évad felénél.
A sorozat záróévadában valahogy a szörnyek is sokkal gyengébbnek tűnnek: az első évadok rettegett demogorgonját most egy kertvárosi anyuka egy törött üvegdarabbal kivonja a forgalomból. Valamint nemcsak, hogy gyengébbek lettek, de sokkal többször is láthatók – a gyakran látott szörny már nem tud ijesztő lenni, ellenben felhívja a figyelmet a produkció egyik leggyengébb pontjára a forgatókönyv mellett: a sokszor rémesen gagyi látványra. Szemnek és agynak egyaránt fárasztó nézni azokat a jeleneteket, amelyek a másik világban játszanak, mert másra se lehet koncentrálni, csak arra, hogy valójában egy zöld háttér előtt látjuk beszélni a színészeket.
Az abszolút mélypont egyértelműen az ötlettelen és összecsapott forgatókönyv: számtalanszor tehettük volna fel a „de miért?” kérdést az utolsó évad eseményei láttán, de inkább belenyugodtunk, kikapcsoltuk az agyunkat, és elfogadtuk a „mert csak” választ. Az olyan idegesítő mozzanatok, mint a mindent szájbarágósan elmagyarázó, életszerűtlen dialógusok, vagy a majdnem megölt, de nyilván életben hagyott karakterek pedig csak a jéghegy csúcsát jelentik. Hogy lehet az, hogy még az ötödik évadban is vannak olyan lakosai Hawkinsnak, akik semmit sem érzékeltek a városért hosszú ideje folyó, világokat rengető küzdelemből, a gyerekek eltűnéséből, vagy a dimenziók között ugráló kisebb, nagyobb és még nagyobb szörnyek támadásaiból?
Netflix
A karakterábrázolást is jócskán elnagyoltan hagyták a legtöbb szereplő esetében. Winona Ryderrel (Joyce) és Linda Hamiltonnal (Dr. Kay) különösen mostohán bántak a sorozat fejlesztői: ha már ekkora neveket sikerült megnyerni ehhez a projekthez, igazán írhattak volna nekik több lehetőséget rejtő szerepeket is. Joyce Byerst például az egész évad elhanyagolja, majd a finálé juttat neki egy kis képernyőidőt; a katonai szigort képviselő bossladyt, Dr. Kayt pedig kétféleképpen látjuk: vagy csúnyán néz, vagy dühösen vonul a laboratórium folyosóján – semmit sem tudunk meg a motivációiról vagy a múltjáról.
Mindezek miatt sokan érezhetik úgy, hogy az ötödik lett a Stranger Things legunalmasabb évada: ennyi üresjáratot, érdektelen cselekményszálat és súlytalan karaktert az egész sorozat alatt nem láttunk, mint ebben a nyolc részben. De a befejezés legalább méltó módon elbúcsúzott az időközben felnőtté vált gyerekektől, akiket kilenc évvel ezelőtt ismertünk meg.
Mi történt az utolsó évad második felében? (Innentől SPOILER-riadó, ne olvasd tovább, ha még nem láttad – de szeretnéd.)
NETFLIX
Főhőseink megtalálják a hawkinsi titkos földalatti laboratóriumot, ahonnan kiszabadítják Kalit, az egykori nyolcas számú kísérleti alanyt, akit a Dr. Brenner kutatásait újraindító Dr. Kay tart fogságban. A kómában lévő Max és a Tótágasba elhurcolt Holly Wheeler találkoznak a tudatukat uraló Vecna elméjében, ahonnan kétségbeesetten keresik a kiutat. Közben a többiek rájönnek, hogy Vecna Will eltűnésének évfordulóján tervezi elindítani minden eddiginél nagyszabásúbb tervét a világ elfoglalására. Kiderül, hogy minden, amit eddig gondoltak a Tótágasról, téves volt – az ugyanis nem maga a másik dimenzió, hanem csak egy féregjárat, amely két világot köt össze: a miénket és Vecnáét, amelyet Mélységnek (Abyss) neveznek el, és amely felettünk van az égben.
Fent és lent, jó és rossz, fény és árnyékvilág összekeveredik, felcserélődik
– a Henry által fogvatartott gyerekek egy idillinek tűnő világban érzik magukat, miközben ez csak a tudatukban létezik. Vecna igazából a féregjárat „kaptárjában” begubózva, mesterséges kómában tartja az elrabolt gyerekeket, akik közül kiemelkedik Holly Wheeler: személyében az utolsó évadra kaptunk egy újabb fő karaktert, akiért aggódnunk kéne, miközben csak annyit tudunk róla, hogy ő Nancy és Mike kishúga.
A fanok szerint a hetedik, utolsó előtti epizódot azért húzták le az internetezők az IMDb-n (5,7-es értékelésen áll), mert ez a rész tartalmazza Will Byers több mint hatperces coming-outját. A sorsdöntő végső összecsapás előtt Will úgy érzi, könnyítenie kell a lelkén, és mindenkinek el kell mondania, hogy meleg. Ez a titka, ami régóta nyomasztja, és amit Vecna is lát az elméjében, felhasználva ellene a félelmét. Azt gondolja, ha sikerül összegyűjtenie a bátorságát, hogy bevallja melegségét, akkor már a Vecnával való összecsapástól se fog félni.
A maratoni hosszúságú, 128 perces utolsó részben aztán Vecnát már a játékidő kicsivel több mint felénél sikerül legyőznie a félelmeiktől megszabadult fiataloknak, úgyhogy a fennmaradó időben evilági ellenfelükkel, Dr. Kay-jel kell megküzdeniük. Epikusnak szánt, de borzasztóan olcsó és fantáziátlan jelenetek sorát látjuk nulla feszültséggel, és feloldásnak egy teljesen szükségtelen, de hősiesnek látszó önfeláldozást.
Netflix
A finálé utolsó harmada pedig maximumra kapcsolja a nosztalgiavonatot: kapunk egy cuki visszatekintést Mike és Tizi kapcsolatának alakulására az elmúlt 5 évadban, majd 1989-ben, a „gyerekek” középiskolás ballagásával zárul a rész, akik hivatalosan is felnőttek. Az ünnepségen az egykori bullyingolt gyerek, a fogszabályzós, beszédhibás Dustin mond beszédet, az évfolyam legkiemelkedőbb tanulójaként. Búcsújában a Hawkinsot ért tragikus eseményekre mint fiatalkoruk legnagyobb kalandjára tekint vissza, és annak pozitív hozadékát igyekszik felvillantani: hogy összekovácsolta a különböző gyerekeket (szerepjátékos kockák és sportoló szépfiúk, punkok és metalosok, középosztálybeliek és melósok), elfogadásra, barátságra és felelősségvállalásra tanította őket, és megmutatta nekik a közösség erejét.
A Stranger Things pontosan úgy zárul le, ahogy egy évtizede elkezdődött: a srácok egyikőjük pincéjében D&D-znek. Azonban valaki feltűnően hiányzik a csapatból: a gyásszal küzdő Mike a játék végén elmeséli közös történetük alternatív befejezését, amiben Tizi sorsa másként alakul – ezzel a rajongók számára is felkínálva a megnyugtató lehetőséget egy boldog befejezésre.
https://hvg.hu/360/20251218_hvg-szabo-andrea-szociologus-Stranger-Things-5-evad-ajanlo
