Felébredt egy nép, felébredt több generáció. Itt is van most százezer vagy még több ember. Nekünk sem volt kérdés, hogy itt legyünk
– erről beszélt Vitáris Iván, a pénteki Rendszerbontó Nagykoncerten fellépő Ivan and the Parazol frontembere a helyszínen a HVG-nek. „Nagyon megteltem azokkal a dolgokkal, amik az elmúlt években történtek, és szerintem mi régóta hangot is adunk annak, ami nem tetszett nekünk.”
A zenészek társadalomkritikus, közéleti szerepvállalásáról és annak mostani felerősödéséről azt mondta: alapvetően ez mindig is jelen volt a zenei szcénában, hiszen például a punk kultúra önmagában is az ellenállásról szól. „Tény és való, hogy én magam is sokat beszéltem a fiatalabb generációkkal, kollégákkal arról, hogy tíz vagy tizenpár éve miért nem erről énekeltünk. Azért nem, mert akkor még nem ez volt a helyzet. Az még egy másfajta Magyarország volt, bár lehet, hogy csak én voltam naiv, amikor a 2010-es évek elején kiadtuk az első lemezeinket. Mással foglalkoztunk, és nem az volt, hogy a politika rányomja a bélyegét az életedre, az utolsó szuszt is kipréselve belőled. Nem volt ennyire iszonyúan durva, megosztó, alantas ez az egész.”

Ahogy felidézte, nekik az első ilyen pont a médiatörvénnyel jött el, amikor
megmondták, hogy ha angolul énekelsz, akkor az annyira nem számít. De nehéz egy festőnek megmondani, hogy pirossal festhetsz, kékkel nem. Az a vicc, hogy akkor még beszéltünk is erről a közmédiában.
A választásokkal kapcsolatban arról beszélt, hogy szerinte az országnak most szüksége van friss energiákra, újfajta nézőpontokra, megközelítésekre. „Ilyen szempontból a sokat emlegetett amerikai demokrácia lehetne egy jó példa: szerintem bőven elég két ciklus egy vezetőnek. Ha valaki folyamatosan a saját szabályai szerint játszik, akkor ráfekszik az egész rendszerre, amit ő kitalál. Azt érzem, hogy ez most nagyon ránk feküdt, és nem kapunk levegőt. Hiába hangzik el egyfolytában, hogy jó, de itt állhatsz és mindezt elmondhatod – ez igaz, de a szabadságfokokat nem így mérjük. Itt most nem azért áll kint százezer ember, mert mindenki tökéletesen meg van elégedve.”
A zenekar a Mocskos idők című szám feldolgozását is előadta a koncerten, aminek az Európa Kiadó által jegyzett eredetije immár több mint harmincéves. Hogy mit tud ez a dal, amitől máig üt, arról Vitáris azt mondta: szerinte azok a legerősebb számok, amik az alapvető érzelmekre hatnak. „Ez egy szerelmes dalnak indult, nem rendszerkritikusnak, Menyhárt Jenővel is sokat beszéltünk erről. Szerintem a prozódia, a hangszerelése, és az, hogy beletettünk dinamikai váltásokat, megerősíti abban a mondanivalóban, amit mi gondolunk róla. Amikor meghallod, hogy a nővéred öreg, a húgod meg gyerek, de nem ezért van, hogy hozzád megyek, és hogy mocskos idők, szeretned kéne, a jövő itt van és sose lesz vége, nem arra gondolsz, hogy egy buliban kivel tudsz összejönni.”

Itt kell lenni, ez egy olyan pillanat, amikor arról számot adhatsz, hogy az a sok berzenkedés, kritika, gondolkodás nem volt hiába – tette hozzá Prieger Zsolt, az Anima Sound System alapító tagja, aki nemcsak a koncerttel, de a vasárnapi eredményekkel kapcsolatban is optimistán fogalmazott. „Túlságosan is engedtük magunkat paranoiássá válni. Sokkal pozitívabb lesz annál a végkicsengés, mint amit gondolunk, köszönhetően a higgadt magyar populációnak, meg az EBESZ-képviselőknek.”
Sisi, a kevés női fellépők egyike a színpadra lépése után azt mondta: azért érezte fontosnak, hogy eljöjjön, mert szerinte
ez az egyetlen lehetséges opció most abban a helyzetben, amiben kollektívan vagyunk Magyarországon.
„Sokan érezzük azt, hogy változásra van szükségünk, és ami itt ma összejött, nekem nagyon sok erőt adott. Ez a fajta egységélmény az, ami reményeim szerint változást tud hozni.”

A választással kapcsolatban óvatosan optimista, de, mint mondta, „most elérhettünk egy kritikus tömeget, amivel meg tudtunk szólítani olyan korosztályokat is, akik alapvetően azt mondják magukról, hogy nem politizálnak. És talán sikerül egy-két ember szemét felnyitni azzal kapcsolatban, hogy a szavazati jogunkkal érdemes élni, sőt, kötelességünk is.”
Hogy szerinte a zenészeknek feladatuk-e mindezt felvállalni és kimondani, és miért éppen most jött el ennek az ideje, arról azt mondta: „Szerintem kollektívan most lett elegünk, és most kezdtük el érezni, hogy ha összefogunk, akkor már van értelme. Lehet, hogy egy-egy ember kiállása nem kavarna akkora port, de ha mi több mint ötvenen összeállunk, elegen vagyunk ahhoz, hogy akár százezrekhez is eljussunk.”
„Nagyon megtisztelő volt, hogy Puzsér Róbert talán az elsők között hívott. Nemcsak azért, mert újraéledt a zenei munkásságom, hanem a sok közös halmazunk mellett az egyik legfőbb cél, ami az elmúlt időkben teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a morálisan pervertálódott világot leváltsuk” – fogalmazott Pajor Tamás.

„Az elmúlt napokban napvilágot látott tények nemcsak ideológiai szimpátia, pártpreferencia alapján nevezhetők súlyosan elítélendőnek, hanem az emberi együttélés legősibb alapjait kezdik ki, alapvető morális kérdéseket ingatnak meg, mivel azt láttuk, hogy
a nép felhatalmazásával bíró magyar miniszterelnök a világ jelenlegi legsötétebb, legsátánibb tömeggyilkosának csicskul be, és ajánlotta fel, hogy mindenben rendelkezésére áll.
Ezzel ő felmondta a magyar társadalommal kötött szerződését, áruba bocsátotta a magyar nép által konszenzuálisan ráruházott hatalmat. Ugyanezt tette a külügyminisztere. Innentől kezdve a hatalma teljes mértékben illegitimmé vált.”
Hogy érez-e rendszerváltó hangulatot, arról azt mondta: szerinte az nemcsak a koncertre eljövő fiatalokra, hanem az egész országra kiterjed ma. Mint aki már átélt egy rendszerváltást, arról beszélt, hogy „óriási a párhuzam, bár a különbségek is tetten érhetők. Akkor egy külső hatalom dominanciája volt a lerázandó iga tárgya, a Szovjetunióé, ma egy sokkal bonyolultabb világ van. Ma azt kell megakadályoznunk, hogy ne váljunk egy újabb szovjet típusú vagy annál rosszabb nacionalista autokrácia, zsarnokság telephelyévé.”

„Azért vagyok itt, mert azt gondolom, hogy művészként alapvető kötelességünk, hogy kritikusan álljunk mindenfajta hatalomhoz, és ezt elmondjuk, és buzdítsuk is az embereket, hogy ők is kritikusan gondolkodjanak” – ezt már Mehringer Marci mondta, aki szerint a nagykoncert üzenete egyfajta békés erődemonstráció, „hogy megmutassuk, hogy egységben az erő, és hogy egy polgári Magyarországon szeretnénk élni.”
A választásokkal kapcsolatban úgy érzi: az, hogy a többségi társadalom mit szeretne ebben az országban, már régen eldőlt, és nem az a kérdés, mi fog történni, hanem, hogy mikor fog megtörténni. „Merem azt mondani, hogy a rendszerváltó hangulat nemcsak az én közegemben uralkodik, hanem felébredt a vidék is, hiszen ennek az országnak a választásai nem Budapesten dőlnek el, hanem vidéken. Azt gondoltam, hogy ha valaki itt rendszert fog váltani, az egy olyan ember lesz, aki végigjárja a vidéket. Én szerintem még pár évig fogok turnézni, de kíváncsi leszek, mikor lesz 700 állomásom két év alatt, úgyhogy ezt nagyon becsülöm”, utalt Magyar Péter országjárására.
„Az én édesapám átélt egy rendszerváltást, haza is jött a rendszerváltás után, mert előtte meg kellett hogy szökjön az országból. Nekem van egyfajta viszonyom a demokráciával és azzal is, amiben élünk, ezt viszont nem nevezném demokráciának.
Ha az én apám tudott rendszert váltani és a barátai tudtak rendszert váltani, akkor azt gondolom, mi is tudunk.
Alapvető kötelességünk, hogy ezt kierőszakoljuk, és ha ez megtörténik, soha többé ne kerüljünk ilyen helyzetbe. Nemcsak az a fontos, hogy most rendszert váltsunk, hanem hogy egyszer és mindenkorra rendszert váltsunk.”
