Jöjjön vissza 1990-be: ma kit választana? – plakáttúra 25 év után

Jöjjön vissza 1990-be: ma kit választana? – plakáttúra 25 év után

Utolsó frissítés:

Szerző:

"Az első szabad" – kereken huszonöt éve annak, hogy a szocializmus bukását követően többpárti, szabad választást rendeztek Magyarországon. Az utcákon is láthatóvá vált az, amire évtizedekig nem volt példa: a nyílt politikai verseny. Az évforduló alkalmából sétára, plakát- és szórólaptúrára visszük a negyedszázaddal ezelőtti Magyarországra.

Az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz, az MDF és a kisgazdák egykori politikusainak visszaemlékezéseit itt olvashatja el!

A választást a Magyar Demokrata Fórum nyerte meg a szavazatok 24,73%-ával. Ez a parlamenti helyek 42%-át jelentette, így a párt az egyéni győzelmeknek köszönhetően magabiztos fölénybe került a többiekkel szemben, de koalíciókötésre kényszerült.
©
A második helyet a Szabad Demokraták Szövetsége szerezte meg 21,39%-os eredménnyel. Az országgyűlés majdnem negyedét alkották a szabad demokrata képviselők. A képen sok liberális által a mai napig mérvadónak tartott ügyvivő testület látható.
©
Egy plakát, négy szlogen, három szimbólum: hamisítatlan kisgazda eklektika. Ennek ellenére az úgynevezett történelmi pártok közül a Független Kisgazdapárt szerepelt a legjobban. A szavazók 11,73%-a támogatta a szervezetet, amely ezt követően belépett az MDF vezette koalícióba, míg országgyűlési képviselőcsoportja vezetőjének választotta a rendszerváltás egyik legföltűnőbb személyiségét, Torgyán Józsefet.
©
1989 júniusában a közvélemény-kutatások szerint az elsöprő többség még az MSZMP győzelmét várta, 1990 tavaszára a megkérdezetteknek már csak 5%-a jósolta az utódpárt elsőségét. Végül a párt 10,89%-ot kapott, egyetlen egyéni győzelmét a ma már a Fidesz környékén tanyázó Szűrös Mátyás aratta. A parlamentben marginális szerepbe és évekig szabályos karanténba szorult.
©
Ifjúsági szervezetként indult, két évre rá a parlamentbe került a Fiatal Demokraták Szövetsége. Bár a választáson 8,95%-ot szerzett, sokan még sem gondolták, hogy a Fidesz több lesz az új rendszer korai éveinek különös jelenségénél. A bekerülést követően nyolc évvel a párt kormányt, húsz évvel új rendszert alapított.
©
A történelmi pártok közül a második, a parlamenti pártok közt a legkisebb lett a Kereszténydemokrata Néppárt. A KDNP 6,46%-os támogatottságával sokak meglepetésére került az Országgyűlésbe, ahol az első ciklus legkevésbé megosztó politikáját folytatta, így négy évre rá valamennyivel még növelni is tudta támogatói számát. Azután viszont hangos botrányok és a parlamentből való kiesés következett. Oda csak 2006-ban, immár a Fidesz segítségével tért vissza.
©
A veszteseknek is van történelmük. Az állampárt 1989 októberi kongresszusán megszüntették az MSZMP-t, majd annak jogutódjaként egyből megalakították az MSZP-t, több régi káder és egyszerű párttag ezt nem akarta elfogadni, így decemberben újból létrehozták az MSZMP-t. A párt büszkén védte a szocialista rendszer vívmányait, azonban ez – meg feltehetőleg a kései alakulás – nem volt elég a parlamentbe kerüléshez; 0,3%-kal maradtak el a küszöbtől. Az országgyűlésbe azóta sem sikerült bejutniuk, ennek ellenére ugyanaz a személy, Thürmer Gyula vezeti a több névváltozáson átesett pártot, aki az első választás idején.
©
Noha történelmi párt volt, és a legnagyobb kampányt folytatta, szintén nem sikerült a bejutás a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak, amelynek a szavazatok mindössze 3,5%-a jutott. Hogy így alakult, abban – a mindenféle szakadások mellett – nagy szerepe volt a rendszerváltáskori pártok egyetlen női elnökének, Petrasovits Annának.
©
1990 fura formációja volt a Hazafias Választási Koalíció. A pártállam társutas szervezete, a Hazafias Népfront hozta létre választási mutációként. Ennek a szervezetnek a színeiben mérettette meg magát Kukorelli István későbbi alkotmánybíró és Mikola István későbbi miniszter, de helyet kapott listájukon Havas Henrik is. Bár országos listát sikerült állítaniuk, a parlamentbe nem jutottak be, hasonlóan az Agrárszövetséghez, a Vállalkozók Pártjához és az Ellenzéki Kerekasztal egyik jellegzetes szereplőjéhez, a Magyar Néppárthoz.
©
A 386-ból 176 mandátum sorsa az egyéni körzetekben dőlt el. Ezen a szórólapon lapunk szerzője, Tamás Gáspár Miklós látható, aki a főváros 7. számú körzetében, Belváros-Lipótvárosban indult.
©
A belvárosi körzetben azonban nem TGM, hanem Schamschula György nyert, aki 1993 és 1994 között közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter lett, és az el nem készült autópályák átadásáról vált híressé. ’94 után átlépett a kisgazdákhoz, de ott meg Torgyán Józseffel nem fértek meg együtt sokáig.
©
A kampány finisében a Fidesz is bedobta saját arcait. Az Orbán-Fodor-Deutsch-hármas a mozgalom radikális, liberális és alternatív jellegét szimbolizálta. Ennek ellenére egyéni körzetekben a Fidesznek nem termett sok babér, mindösszesen két jelöltjük diadalmaskodott: Kövér László SZDSZ-Fidesz közös jelöltként Pápán, Szájer József pedig tisztán fideszesként Sopronban, nem kisebb skalpot, mint Pozsgay Imréjét begyűjtve. Arra, hogy a népszerű reformkommunistát, aki majdnem köztársasági elnök lett, egy fideszes győzte le, a párt még nagyon sokáig büszke volt.
©
Fekete alapon fehér betűk, kivágott igazolványképszerűség, semmi mosoly – a mai kampányszakértők szívükhöz kapnának ennek láttán, azonban a 90-es választásnak kétségtelenül volt némi amatőr bája. A fenti plakát az első Orbán-kormány második kulturális miniszterét, Rockenbauer Zoltánt ábrázolja.
©
A választáson szép számmal indultak függetlenek is, de közülük csak hat került az országgyűlésbe, négy év múlva pedig egy sem, és az óta is csak elvétve egy-egy. A képen szereplő sapkás úrról semmi bővebbet nem tudunk.
©
„Ha azt a pártot támogatja, amelyik a kommunista állampárt legkövetkezetesebb ellenfele” – hirdette Pető Iván szórólapja. Pető Zuglóban szerzett egyéni mandátumot, négy év múlva az MSZP-s Pécsi Ildikó győzte le, ő pedig az állampárt utópártjának koalíciós partnerét irányította.
©
A választás két leghíresebb plakátja közül az egyik. Az átmenet során fontolva haladó arcát mutató, az állampárttal békülékenyebb MDF a választás közeledtével – igaz, már új vezetéssel – fölvette a harcot az SZDSZ-szel antikommunizmus terén. Ennek egyik jele ez a mémmé vált grafika.
©
Szintén az antikommunizmus jegyében készült ez az alkotás is. Csurka István és több, az MDF-ből kiszorított radikális éppen a tavaszi nagytakarítás elmaradását kérte számon a Demokrata Fórumon.
©
Az ortodox kommunisták pártja, az MSZMP az antikommunizmust, a pártállammal való szembenállást az „úri Magyarország” visszahozatalával azonosítva.
©
A jelszavak és a személyiségek mellett a programelemek, célkitűzések hangoztatásának is jutott szerep. Elsőként az SZDSZ készített részletes programot.
©
Az egyéni képességek szabad kibontakozása, harc a korrupció és a protekció ellen, veszteséges állami üzemek leépítése, csatlakozás Európa piacaihoz. Mindez a KDNP elképzeléseiből való. Vasárnapi zárva tartás sehol.
©
A viharos belső életű Kisgazdapárt a kampány közeledtével rukkolt elő a teljes reprivatizáció ötletével. A földek visszaadásának követelése megszilárdította a párt helyzetét.
©
A márciusi ifjak örököseként föllépő Fidesz a 12 pontot fogalmazta át bő egy héttel a választás előtt. Első pont: pártoktól független szabad sajtó.
©
Rajtad múlik - hirdeti jellegzetes stílusban a Fidesz egy másik plakátja.
©
Rajtunk múlik - álla az MSZP plakátján. A képen a párt akkori elnöke, Nyers Rezső, aki nyáron távozik a posztról, '98-ban a politikából is. Pozsgay Imre, aki az MSZP első frakcióvezetője lett, de már novemberben kilép a pártból, s bár többször, több párt támogatásával is próbálkozott, az Országgyűlésbe nem került vissza. Szűrös Mátyás, akkori ideiglenes köztársasági elnök 2002-ig volt a szocialisták képviselője. Horn Gyula, aki Nyers Rezsőt követte az MSZP elnöki székében, 1994 és 98. között Magyarország miniszterelnöke volt. Németh Miklós, akkori miniszterelnök, aki itt egy szocialista kampányanyagon szerepel, de a választáson függetlenként indult egyéniben, a szocialista frakcióba nem ült be, '91-ben a mandátumáról is lemondott. 2001-ben megkísérelt visszatérni a politikába, de az MSZP helyette Medgyessy Pétert választotta kormányfő-jelöltnek.
©
A választási kampány két leghíresebb plakátja közül a másik. A csókolózós képet egy kreatívcsapat készítette önszorgalomból, és ajánlotta föl a Fidesznek.
©
Tudatosabban készült az SZDSZ szlogenje, amelyet a kampány végén hoztak elő. A filmcímre rímelő plakát a párt karakteréről, szavazóinak remélt attitűdjéről is sokat elárul.
©
Ahogy az MDF címeres plakátja is árulkodik a párt arculatáról. Patetikusabb, mint az SZDSZ, noha tartalmilag mindkettő ugyanazt üzeni.
©
A választási küzdelmet az MDF és az SZDSZ vetélkedése uralta. Ennek voltak övön aluli epizódjai is, de ez a plakát nem ezek közül való, hanem inkább felelet a szabad demokraták tévés kampányfilmjére, amelyben Darvas Iván zongoraoktatót alakítva közli a Für Elise-t félreütő növendékkel, hogy „nem D, F, nem D, F. Esz-dé-esz. esz-dé-esz”. A rendszerváltás két nagy pártja végül 2010-ben szűnt politikai tényező lenni, s velük véget ért az „átmenet zavaros két évtizede” is.
©
Az 1990-et követő húsz évnek nem rendeztek búcsúbulit, nem úgy a szocializmusnak, amelytől természetesen a Fidesz köszönt el ily módon. Az esemény egyébként annyira sikeres volt, hogy Orbán Viktor személyesen ment ki elnézést kérni a kívülrekedtektől, mondván, nem gondolták, hogy ennyire népszerűek, hogy nem férnek be a sportcsarnokba.
©
Az első szabad választás HVG-címlapokon. A másodikon Antall József és az MDF "nyugodt erő" önjellemzésének parafrázisa. Ekkortól már egy másik történet vette kezdetét.
©

Kövessenek minket a Facebookon is!