Egy katasztrófa krónikája: mi történt 32 éve Csernobilban?

Egy katasztrófa krónikája: mi történt 32 éve Csernobilban?

Utolsó frissítés:

Szerző:

Értékelje a cikket:
Köszönjük!

1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb ipari balesete a mai Ukrajna területén lévő csernobili atomerőműben: a négyes reaktor tesztelése és éves karbantartása során előbb gőzrobbanás következtében kigyulladt, később nukleáris olvadás következett be. Képeinkkel a harminckét évvel ezelőtti katasztrófára emlékezünk.

1986. április 25. éjjel 1 órakor a szovjetunióbeli Csernobil atomerőműjében elkezdték csökkenteni a 4-es reaktor teljesítményét arra készülve, hogy egy ellenőrzött teszt során felmérjék a reaktor biztonságát.

Délután 1 órára már felére csökkentették a csernobili 4-es reaktor működését, de egy órával később az ukrajnai rendszerirányító úgy döntött, az energiaigények miatt nem engedélyezi a további teljesítménycsökkentést. A vészhűtőrendszert ellenben kikapcsolták, hogy a biztonsági teszt során ne lépjen működésbe.

Este 11 óra után indult csak újra a betervezett teszt, a kísérletet negyed 12-kor újraindították. Tovább csökkentették a reaktor teljesítményét, kikapcsolták az automata szabályozó rendszert. Mivel a reaktor már majdnem leállt, ezért szabályozórudakat húztak ki a reaktorból, a minimálisan előírtnál kevesebbet hagyva benne.

A felrobbant atomerőmű négyes blokkja néhány nappal a katasztrófa után, 1986. április 30-án.
©
Atomtudósok Csernobil környékén kárfelmérés előtt 1986. április 26-án.
©
Fertőtlenítő egység a katasztrófa helyszínén.
©
Kármentesétési munkálatok az atomerőmű területén.
©

Április 26. éjjel 1-ig újabb védelmi rendszereket kapcsoltak ki, illetve újabb szabályozórudakat húztak ki a reaktorból. A teljesítményt a 700 MW-os minimum teljesítmény alatt, 200 MW-ot stabilizálták, holott ezen a szinten a reaktor instabillá, nehezen szabályozhatóvá válik.

Hajnali 1:22-kor a csernobili atomerőmű számítógépe jelezte, hogy az alacsony reaktivitási szint miatt le kellene állítani a reaktort. Ennek ellenére folytatták a betervezett kísérletet: kikapcsolták a vészleállító automatikát, és elzárták az üzemelő turbinához vezető szelepet is. A reaktorban konstrukciós hiba miatt öngerjesztő folyamatok indultak be, és a teljesítménye nőni kezdett.

Helikopter a megrongálódott atomerőműnél a kármentesítési munkálatok alatt 1986. május 3-án.
©
Az elhárítási munkálatokban részt vevő teherautók és járművek fertőtlenítése.
©
A baleset egyik áldozatának kezelése a Szovjetunió Egészségügyi Minisztérium 6. számú kórházban 1986. augusztus 15-én.
©

Hajnali 1:23-kor az operátor megnyomta a vészleállító gombot, de a szabályozórudak nem megfelelő kialakítása miatt csak tovább nőtt a reaktor teljesítménye. A gyors hőnövekedés miatt a rudak eldeformálódtak, a reaktor teljesítménye másodpercek alatt a névleges százszorosára nőtt.

Hajnali 1:24-kor a hirtelen fejlődött gőz szétvetette a reaktort, ami ennek következtében felrobbant. Ezután a fejlődött hidrogén- és szén-monoxid-gáz is berobbant, ami szétrombolta a reaktor épületét is. Az atomerőműben lévő több ezer tonna grafit kigyulladt, a füst a kisméretű radioaktív darabkákat is magába szívta.

Helyi lakosok evakuálása a közeli Ternopolskoye városából 1986 szeptemberében.
©
Svéd farmer védőruhában takarmányrakodás közben Csernobilban 1986 májusában.
©
Teherautók a zónán belüli cementrakodó előtt 1986. október 1-én. Ez az a helyszín, ahol az erőmű szarkofágját építő járművek és a zónán kívülről érkező teherautók találkoztak.
©
Állapotos nő karfiolvásárlás előtt egy radioaktivitást mérő készülékkel Strasbourgban 1986. május 16-án.
©
A radioaktivitás kövekeztében sérült kismalac egy helyi asszony kezében 1989. október 2-án.
©

Az atomerőmű tűzoltói hajnali 1:28-kor kapták az értesítést, hogy baj van, nem sokkal később meg is kezdték a tűz oltását.

Az atomerőmű vezérigazgatóját csak hajnali 2 körül értesítették, aki a helyszínről szólt a kijevi pártvezetésnek és az atomerőmű melletti Pripjaty város tanácselnökének is. A szovjet Hadügyminisztérium hajnali fél 3 körül, az Energiaipari Minisztérium 3-kor értesült a tragédiáról. Bár fél 4-kor összehívták a minisztérium vezetését, a miniszterelnök, Nyikolaj Rizskov csak reggel 6-kor értesült a történtekről.

A szovjet miniszterelnök kormánybizottságot hozott létre a csernobili katasztrófa kezelésére, de a bizottság csak április 26-án este 8-ra érkezett a helyszínre.

A reaktorban keletkezett grafittűz oltása csak április 27-én délelőtt kezdődött meg. Helikopterekről homokkal, dolomittal, bórral és ólommal teli zsákokat dobtak a tűzre, a következő két hét alatt mintegy ötezer tonnányit.

A katasztrófa utáni munkálatok alatt sugárszennyezetté vált járművek Csernobilban 2003-ban. Százával selejteztek csapatszállító járműveket, teherautókat, autókat, illetve helikoptereket.
©
Ketten abból a hatszázezer katonából a Csernobili Emlékmúzeum kiállításán vetített dokumentumfilmen, akik a katasztrófa utáni ''takarítási munkálatokat'' végezték.
©
Látkép az ukrajnai szellemvárosként is emlegetett Pripjatyban 2003. május 26-án. A négyes blokk robbanása után negyvenötezer embert telepítettek ki innen.
©
Baba és gázálarc egy óvoda ágyán az ukrán szellemvárosként is emlegetett Pripjatyban. A négyes blokk robbanása után negyvenötezer embert telepítettek ki innen.
©

Április 27-én délelőtt elrendelték a közeli Pripjaty 50 ezer főnyi lakosságának teljes evakuálását.

Április 28-án reggel Svédországban radioaktív sugárzást mérnek és rájönnek, hogy a Szovjetunióban történhetett baleset. Bár diplomáciai úton kérnek felvilágosítást Moszkvától, a Szovjetunió tagad.

Április 28.-án, a katasztrófa után két nappal este 9-kor a szovjet hírügynökség, a TASZSZ kiadja az első jelentést a balesetről, amelyben csak annyit közöltek, hogy szerencsétlenség történt a csernobili atomerőműben, intézkedéseket tesznek a következmények elhárítására, a sérülteket orvosi ellátásban részesítik, illetve kormánybizottságot hoztak létre. A szovjet közleményt a Magyar Távirati Iroda április 29-én adja tovább a magyar sajtónak. Itthon április 30-án már részletesebben foglalkoztak a történtekkel, és azt is közölték, hogy ''radioaktív anyag szivárgott ki'' a megsérült reaktorból. Ennek ellenére tagadták, hogy Magyarországon növekedett volna a radioaktív sugárzás. A szovjet lapok továbbra is tagadták, hogy néhány embernél többen haltak volna meg a tragédiában. Magyarországon az embereket arra buzdítják, hogy menjenek ki a május elsejei ünnepségekre.

Krumplirendezés és sugárzásellenőrzés a fehérorosz Vorotets faluban 2006. április 6-án.
©
Néhányan a hatszázezer katonából a csernobili múzeumban, akik a csernobili katasztrófa után a helyszínen dolgoztak.
©
A három és fél éves Vladiszláv Petrov a gomeli nukleáris medicina intézetének hematológiai osztályán 2005. szeptember 6-án.
©

Május 2-án a szovjet miniszterelnök meglátogatja az atomerőművet. Arró döntenek, hogy 30 kilométeres körzetéből mindenkit kitelepítenek. Két nap alatt 90 ezer embert evakuálnak.

A megsérült csernobili reaktor alá alagutat fúrtak, hogy új hőcserélőt építhessenek oda. Alóla kiszivattyúzzák a vizet, hogy megakadályozzák az újabb robbanást. Az utolsó homokzsákokat május 10-én dobták le a kigyulladt épületre, ezzel eloltva az égő grafitot.

Mihail Gorbacsov, a Szovjet Kommunista Párt főtitkára május 14-én szólalt meg először a balesetről. A televízióban azt mondta: ''hihetetlen csapás'' következett be.

1986 június végére felépült a reaktort körülvevő védőfal, majd megkezdődött az első szarkofág építése. Ezt novemberre fejezik be. A még ép csernobili reaktorokat októbertől viszont újraindították.

1986. augusztus 25-27-én a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bécsi konferenciáján a szovjet tudósok beszámoltak a balesetről. A baleset okozásával vádolt 6 embert, az erőmű igazgatóját, a főmérnököt, a helyettesét, az ügyeletes főmérnököt, a műhelyvezetőt és a biztonsági felügyelőt 1987. július 27-én ítélték el. Mindannyian börtönbüntetést kaptak, de annak letöltése előtt szabadultak. Az éjszakai művezetőt és a katasztrófa idején dolgozó operátort nem tudták perbe fogni, mert olyan sugárdózist kaptak, hogy a katasztrófa után néhány héten belül meghaltak.

1989-ben újabb 100 ezer embert telepítettek ki a súlyosan szennyezett környező területekről.

1991-ben tűz ütött ki a még működő kettes blokkban, amelyet ezután lezártak. Az egyes blokkot 1996-ban állították le végleg, míg az utolsó, még működő csernobili reaktort, a hármast 2000-ben.

Miután a felrobbant reaktort elfedő vasbeton szarkofág állapota romlani kezdett, repedések jelentek meg rajta, 2012-ben nemzetközi összefogásból és mintegy egymilliárd euróból egy új, acélból készült fedőréteget kezdtek építeni a reaktor fölé, hogy még jobban elszigeteljék a sugárzást. A tervek szerint a radioaktív anyagok tökéletesebb elszigeteléséhez épített, 105 méter magas, 150 méter hosszú és 260 méter széles acélboltozattal fedik be a 4-es reaktorblokkot. Ennek építését hivatalosan az idén fejezik be.

Kapu és figyelmeztetés a Csernobil felé vezető úton Fehéroroszországban.
©
Az új, eddiginél biztonságosabb védőburok összeszerelési munkálatai a csernobili atomerőműben 2015. február 25-én.
©
Megelmékezés a csernobili emlékmű előtt a felszámolók emléknapján Kijevben 2010. december 14-én.
©

Kövessenek minket a Facebookon is!

Hozzászólások