Az életkor előrehaladtával óhatatlanul nő a csontok szerkezetét gyengítő, s így a törések gyakoriságát növelő betegség, a csontritkulás esélye. 50 év felett minden negyedik nő és minden nyolcadik férfi szenved ettől a betegségtől. Mint egy belga szakorvos a Le Soir című brüsszeli lapban elmondta, az oszteoporózis esetében a leggyakrabban a csigolyák törnek - s ráadásul ezeket az eseteket gyakran nem is diagnosztizálják, egyszerű hátfájásnak tudják be.

Pedig ez nagyon komoly dolog: a sérült rész deformálódása miatt megnő az esélye újabb csigolyák törésének (minden ötödik, csigolyatörést szenvedő nőnél egy éven belül újabb hasonló eset történik), a gerinc deformálódik, több csigolya is elveszti eredeti ellenálló képességét, s a mozgás képességének megőrzéséhez elengedhetetlenné válik a bot, később a járókeret - legvégül pedig a beteg akár tolószékbe is kényszerülhet. Ezzel az életminőség alapvetően megváltozik, a folyamat megfordíthatatlanná válik, s ráadásul magas a halálozási arány is: öt évvel az első törés után a páciensek majdnem 45 százaléka már nem él.

Mindez bizonyítja, hogy milyen fontos a törött csigolya hatékony gyógyítása. Sokáig az egyedüli lehetséges módszer az volt, hogy a beteget kórházba szállították, ott fűzőt tettek rá, s heteken át szigorúan pihennie kellett, hogy lehetővé tegyék a csont öngyógyulását. Ez azonban nagyon hosszú ideig tart, komoly költségei vannak, s ráadásul nem is mindig állítja helyre a csigolya természetes szilárdságát. 

A Belgiumban alkalmazott új módszerrel az orvosok egy üreges tűvel behatolnak a törött csigolya belsejébe, s beinjekcióznak egy kis ballont. Ezt felfújják, s ezzel lehetővé válik, hogy a törött csont újra visszakerüljön az eredeti helyére. Ezután - szintén beinjekciózással, tehát bármiféle komoly műtét nélkül - a ballonba, azaz a csigolyán belüli, üres helyre orvosi cementet juttatnak, ami 8 perc alatt megköt, s szilárdabbá válik, mint maga a csont. Az így gyógyított betegek többsége 2 nap múlva már el is mehet a kórházból, s a műtét azon nyomban enyhíti fájdalmaikat, hiszen a csigolyára nehezedő nyomás az addiginál jobban oszlik el.

Az egyetlen igazi nehézséget az jelenti, hogy a sebésznek nagyon pontosan kell bánni a tűvel, hiszen létfontosságú idegközpontok közelében dolgozik.