Korábbi tanulmányok is utaltak már a napfény és a D-vitamin, valamint a szklerózis multiplex előfordulása közti összefüggésre. A Neurology című szakfolyóiratban most ismertetett tanulmányban 216 olyan felnőttet követtek nyomon, akiknél az SM első tünetei 2003 és 2006 között jelentek meg. Szerepelt a vizsgálatban egy négyszáz fős összehasonlító csoport is, akik tagjai Ausztrália ugyanazon régióiban éltek, ám az SM tünetei náluk nem jelentkeztek.
A vizsgálatba bevont emberek vérében mérték a D-vitamin szintjét, és kikérdezték őket arról, hogy mennyit tartózkodnak a napon, illetve életük korábbi éveit hol töltötték. Mindezek alapján a kutatók megbecsülték, hogy a résztvevők mennyi ibolyántúli sugárzásnak voltak kitéve.
Az adatok összehasonlításából kiderült, hogy a tüneteket mutató csoport tagjai jóval kevesebb időt töltöttek átlagosan a napon, D-vitamin szintjük pedig 5-10 százalékkal alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportba tartozóké.
A szklerózis multiplex a központi idegrendszer autoimmun, gyulladásos állapota, amely világszerte több mint 1 millió embert érint. Az SM általában a fiatal felnőttkorban jelentkezik, a szervezet immunrendszere megtámadja saját központi idegrendszerét. Krónikus betegség, melyben károsodik az idegszálakat körülvevő védőburok, az úgynevezett mielinhüvely, melynek következtében izomgyengeség, egyensúly-, mozgás- és látászavar léphet fel.
