A 19–20. század fordulóján a modernizmus iránt elkötelezett hazai alkotói körben kitüntetett hely illette meg Fényes Adolfot, akinek a realizmustól az impresszionizmuson és a posztimpresszionizmuson átívelő munkássága mintegy négy évtizedet ölelt fel. Fényes Budapesten, Weimarban és Párizsban tanult, majd Benczúr Gyula mesteriskolájának növendéke lett. Európa-szerte számos tanulmányutat tett, élénk figyelemmel kísérte a kortárs tendenciákat, de festészetében nyomot hagyott a művészettörténeti korszakok és a klasszikus mesterek beható ismerete is. Aktívan részt vett a korszak művészeti életében, Szinyei Merse Pál és Lechner Ödön Japán kávéházban fenntartott híres művészasztalának közkedvelt figurája volt. Alapítója és sokáig tanára volt a szolnoki művésziskolának.
Korai stílusát erőteljes, monumentális naturalista kompozíciók jellemezték, 1905 után azonban – elsősorban szolnoki művein – napfényes, friss tájak, kisvárosi utcák, parasztudvarok jelentek meg a festészetében. Egyik legmarkánsabb, legjellemzőbb időszaka volt az 1910-es évek elején kialakuló úgynevezett enteriőrkorszaka: csendéletek és kispolgári enteriőrök, kastély- és templombelsők jelentek meg képein.
Fényes Adolf: Mákoskalács, 1910
A tárlat az életmű az 1890-es évek végétől az 1940-es évek elejéig tartó időszakából ad ízelítőt, időrendben haladva vázolja Fényes alkotópályájának főbb állomásait. A kiállítást a Szegényemberek élete-ciklus drámai darabja – Anya – nyitja meg, ezt követik a 20. század első évtizedének napfénytől átitatott, impresszionisztikus tájképei, izzó koloritú, közkedvelt figurális kompozíciói és hangulatos kisvárosi variációi – Vác és Szentendre meghitt utcaképei.
A posztimpresszionista stílusjegyek hatását tükrözik Fényes 1910 körül született élénk színű parasztszobabelsői, markáns kontúrokkal fogalmazott, dekoratív csendéletei és épületenteriőrjei. Végezetül művészetének két világháború közötti időszakát a hétköznapi valóságtól eltávolodó stilizált világok sora: bibliai jelenet, a kuruc időket felelevenítő várostrom és baljós hangulatú tájkép érzékelteti.
Ezt a cikket nem a hvg.hu szerkesztősége készítette. Bővebben a PR-cikkről itt olvashat: (link)
