Lengyel László: A Matolcsy–Orbán hideg polgárháborúról
A magát sokadik alkalommal átvertnek gondoló vezető és az "elhagyott barát" összecsapása. Ahogy annak idején Simicskára, immár Matolcsy Györgyre sincs szüksége Orbán Viktornak. Vélemény.
A magát sokadik alkalommal átvertnek gondoló vezető és az "elhagyott barát" összecsapása. Ahogy annak idején Simicskára, immár Matolcsy Györgyre sincs szüksége Orbán Viktornak. Vélemény.
A hazai pártok összetételéről, tömegbázisáról, választási esélyeiről készül könyvet ír Lengyel László politológus. Az MSZMP-ről szóló rész erőteljesen rövidített változatát itt közöljük. (A tanulmány teljes terjedelmében az ugyancsak a HVG Rt. kiadásában megjelenő 2000 című havilapban olvasható.)
Ezt a kínos kérdést immár jogosan feltehetik Őfelsége bűnüldöző hatóságai, mert életbe lépett az Unexplained Wealth Orders. A jogszabály értelmében az 50 ezer font értéket meghaladó vagyontárgyakat akár el is lehet kobozni, ha a tulajdonos nem tudja megfelelőképp igazolni, hogyan jutott hozzájuk.
Az Orbán-kormány tovább csúsztatta az országot nyugatról keletre, a civilizáltabbtól a barbárabb, a moderntől az avultabb felé. Rontotta önmaga és az ország hitelességét. Nem bizonyította kormányzóképességét. Még a helyes és szükséges lépések megtételénél is képtelen volt értelmes társadalmi kommunikációra. Tovább pazarolta az ország amúgy is csekély anyagi, szellemi és lelki tartalékait – véli Lengyel László.
Orbán Viktornál nincs kiegyezés. Kétfrontos harc van, politikai és gazdasági frontokon. A harc tárgya a gazdasági növekedési pálya, az európai beilleszkedés, a vagyonok és jövedelmek elosztása és újraelosztása, az állam, az életforma, a nyilvánosság szerkezete. A konfliktusok ellenőrizhetetlen összeütközések láncolatává válnak.
A helyi választott hatalom stratégiai fejlesztési döntései, hitelkérelmei, kötvénykibocsátása közigazgatási ellenőrzés alá kerülnek. Ha államosítják az önkormányzati egészségügyi és oktatási intézményeket, ha központosítják a finanszírozást megalapozó adókat, akkor itt a jól ismert tanácsrendszer – elvtárs, nem azért vagy, hogy dönts, hanem hogy döntéseimet végrehajtsd.
A politikai és gazdasági szereplők arra gyanakszanak, hogy a magyar választó hite az elmúlt fél évben megrendült az orbáni út mindenhatóságában. És a következő hónapokban, a következő évben visszatér az európai főútra – vélekedik Lengyel László.
Önmagában a többségi kormányzásra megsértődni, azt antidemokratikusnak minősíteni értelmetlen dolog. A Gyurcsány-kormány 2006 ősze után elveszítette a közvélemény bizalmát, amit a Bajnai-kormány sem szerzett vissza, de kormányoztak egy korábbi felhatalmazás alapján. A népek ordíthattak az utcán, az ellenzék kivonulhatott a parlamentből, követelhettek előrehozott választásokat – a 2006 tavaszi választási legitimáció érvényes volt 2010 tavaszáig.
Dr. Szabó István devecseri háziorvos házát elöntötte a vörösiszap-áradat. Autóját a szeme láttára sodorta magával és törte össze. Tökéletesen magára maradt a családjával. Az orvos, a személyes katasztrófával nem törődve, teljes erővel folytatta a mentést, a sebesültek ellátását.
A Fidesz kormányon egyelőre nem viselkedik mérsékelt és kompetens középjobb pártként. Európában aligha akad olyan jobboldali párt, amely „gazdasági szabadságharcot” indított volna a válságkezelés intézményei és rendszere ellen. A kormánynak döntenie kell: folytatja-e a külön utas politikát vagy pedig alkalmazkodik az európai rend írott és íratlan szabályaihoz
Az első száz napi kormányzás csalódásai ellenére Orbán nyilvánvalóan megnyeri az önkormányzati választásokat. De minél nagyobb területet foglal el, annál több embert kell „élelmeznie”. Alkata és a politikai hatalom vezérelvű intézményesülése a jelenlegi politika folytatását ígéri: két lépés előre, egy hátra. Reálpolitikai énje és a nagy támogató csoportok vészjelzései talán mégis a megállapodás és a dialógus irányába fordítják.
2010. május 9-ről 10-re virradóan az Európai Unió országai partra szálltak. Az euró szerkezeti válságából összehangolt EU-IMF csomaggal és az Európai Központi Bank radikálisan megváltozott politikájával tudtak kijönni. Az elmúlt hetek és hónapok habozása a görög válság kapcsán rámutatott az európai vezetők tehetetlenségére – a bukás széléig juttatták az eurót. Ám az USA politikai nyomására és amerikai, japán, kanadai pénzügyi segítséggel elszánták magukat a változásra. A magyar politika irányítóinak ebben a szűkülő mozgástérben kell gyorsan, tudatosan cselekedniük.
Valamennyi hitelességre és tisztességre törekvő elemzőnek és médiaszereplőnek döntenie kell egy új kormány alakulásánál, hogy milyen magatartást alakít ki a kormányzás elején. El kell döntenie, ad-e 100 nap türelmi időt a felálló és első intézkedéseit megtevő kormányzatnak.
A szocialisták vesztettek: rövid távon belebuktak a korrupcióba – akár 1998-ban –, de a válságkezelés viszonylagos sikere felszínen tartotta és megőrizte őket a jövőnek. A baloldal megérdemelte a kapott hatalmas pofont. Remélhetően elgondolkodnak rajta.
Most az a fontos, hogy Orbán mit mond és tesz a két forduló között Északkelet-Magyarországon. Elmegy-e és mit mond Edelényben, ahol akár győzhet is a szélsőjobb? Kimondja-e Pétervásárán vagy Tiszavasváriban, hogy nem fogja tűrni a rasszista uszítást és a törvénytelenséget, és kormányfőként megígérheti, se a magyar állam, se az EU fejlesztési pénzét nem kaphatja az, aki erre vetemedik? A világ várja és elvárja, hogy így tegyen.
Régen, talán sohasem érződött ekkora választói bizonytalanság, mint most. Az ország tele bizonytalan szavazókkal, se ide, se oda tartozókkal. Azt mindenki tudja, hogy kikre nem szavazna, de annál bizonytalanabb, hogy kikre igen. Vajon elmenjen-e egyáltalán szavazni, van-e értelme a szavazatának? Változtathat-e valamit azzal, hogy hová, kire szavaz? Rosszat tesz-e az országnak és saját magának, ha egyszerűen otthon marad?
Közép-Kelet-Európában a német gazdaságpolitikai modell nem igazán vált be, de mit válasszanak helyette?
Fogalmam sincs, hogy képes lesz-e megőrizni Orbán Viktor a realizmusát a kormányzásban, vagy kamarai beszéde színjáték volt csupán, amellyel igyekszik megnyerni a középen lévőket és a külföldet. De jobb, ha úgy tesz, mintha államférfi, ésszerű, türelmes, mások véleményére hallgató politikus lenne, mintha Európában volnánk. Nem hinni akarok neki és benne, hanem érteni és megérteni. Alighanem őszinte volt az a mondata, hogy ma még fogalma sincs, hogyan oldja meg a nyitás bonyolult feladatát.
Bokros Lajos maga mélyen demokratikus és szociális érzelmű, de elveiben rémisztően antidemokratikus és antiszociális. Bármikor hajlandó korlátozni a demokráciát és a jogokat, ha azok a liberális gazdasági reformokkal szembekerülnek.
Suttogó vagy sikoltozó lesz-e a választási kampány? Még kérdezed, hát nem hallod a sikoltásokat? Bizony nem hallom. Mindenki beszél a kampányról, miközben nincs kampány. A pártok politikusai és kampánymenedzserei mintha még nem döntötték volna el, hogy miről is szóljon a kampány. Ezért most mindenről szól és semmiről.