Lengyel László: A Matolcsy–Orbán hideg polgárháborúról
A magát sokadik alkalommal átvertnek gondoló vezető és az "elhagyott barát" összecsapása. Ahogy annak idején Simicskára, immár Matolcsy Györgyre sincs szüksége Orbán Viktornak. Vélemény.
A magát sokadik alkalommal átvertnek gondoló vezető és az "elhagyott barát" összecsapása. Ahogy annak idején Simicskára, immár Matolcsy Györgyre sincs szüksége Orbán Viktornak. Vélemény.
Orbán Viktornál nincs kiegyezés. Kétfrontos harc van, politikai és gazdasági frontokon. A harc tárgya a gazdasági növekedési pálya, az európai beilleszkedés, a vagyonok és jövedelmek elosztása és újraelosztása, az állam, az életforma, a nyilvánosság szerkezete. A konfliktusok ellenőrizhetetlen összeütközések láncolatává válnak.
A politikai és gazdasági szereplők arra gyanakszanak, hogy a magyar választó hite az elmúlt fél évben megrendült az orbáni út mindenhatóságában. És a következő hónapokban, a következő évben visszatér az európai főútra – vélekedik Lengyel László.
Az első száz napi kormányzás csalódásai ellenére Orbán nyilvánvalóan megnyeri az önkormányzati választásokat. De minél nagyobb területet foglal el, annál több embert kell „élelmeznie”. Alkata és a politikai hatalom vezérelvű intézményesülése a jelenlegi politika folytatását ígéri: két lépés előre, egy hátra. Reálpolitikai énje és a nagy támogató csoportok vészjelzései talán mégis a megállapodás és a dialógus irányába fordítják.
2010. május 9-ről 10-re virradóan az Európai Unió országai partra szálltak. Az euró szerkezeti válságából összehangolt EU-IMF csomaggal és az Európai Központi Bank radikálisan megváltozott politikájával tudtak kijönni. Az elmúlt hetek és hónapok habozása a görög válság kapcsán rámutatott az európai vezetők tehetetlenségére – a bukás széléig juttatták az eurót. Ám az USA politikai nyomására és amerikai, japán, kanadai pénzügyi segítséggel elszánták magukat a változásra. A magyar politika irányítóinak ebben a szűkülő mozgástérben kell gyorsan, tudatosan cselekedniük.
Most az a fontos, hogy Orbán mit mond és tesz a két forduló között Északkelet-Magyarországon. Elmegy-e és mit mond Edelényben, ahol akár győzhet is a szélsőjobb? Kimondja-e Pétervásárán vagy Tiszavasváriban, hogy nem fogja tűrni a rasszista uszítást és a törvénytelenséget, és kormányfőként megígérheti, se a magyar állam, se az EU fejlesztési pénzét nem kaphatja az, aki erre vetemedik? A világ várja és elvárja, hogy így tegyen.
Régen, talán sohasem érződött ekkora választói bizonytalanság, mint most. Az ország tele bizonytalan szavazókkal, se ide, se oda tartozókkal. Azt mindenki tudja, hogy kikre nem szavazna, de annál bizonytalanabb, hogy kikre igen. Vajon elmenjen-e egyáltalán szavazni, van-e értelme a szavazatának? Változtathat-e valamit azzal, hogy hová, kire szavaz? Rosszat tesz-e az országnak és saját magának, ha egyszerűen otthon marad?
Közép-Kelet-Európában a német gazdaságpolitikai modell nem igazán vált be, de mit válasszanak helyette?
Bokros Lajos maga mélyen demokratikus és szociális érzelmű, de elveiben rémisztően antidemokratikus és antiszociális. Bármikor hajlandó korlátozni a demokráciát és a jogokat, ha azok a liberális gazdasági reformokkal szembekerülnek.
Suttogó vagy sikoltozó lesz-e a választási kampány? Még kérdezed, hát nem hallod a sikoltásokat? Bizony nem hallom. Mindenki beszél a kampányról, miközben nincs kampány. A pártok politikusai és kampánymenedzserei mintha még nem döntötték volna el, hogy miről is szóljon a kampány. Ezért most mindenről szól és semmiről.