Hamarosan ökokrimije jelenik meg magyarul a konzervatívok bajuszát rángató új irodalmi Nobel-díjas lengyel szerzőnek, Olga Tokarczuknak, aki szabadelvű, vegetáriánus és feminista. Róla beszélgettünk egyik fordítójával, a József Attila-díjas Pálfalvi Lajossal, aki személyesen is ismeri a lengyel írónőt.
A focista-pályafutást adta fel a színészi hivatásért kamaszként egy nyomasztó filmszerep miatt. Megtalálják a bonyolult színpadi karakterek, de lelkileg ő csak a tapsig marad a darab hatása alatt.
„Ami kiszúrás, az néha szerencse vagy kedvezés.” A világhírű író életfilozófiája tapasztalaton alapult: itthon betiltott szerzőként nemzetközi szervezetek élén népszerűsítette a magyar irodalmat.
Hús-vér emberként jeleníti meg Nincsen számodra hely című regényében a reformkor nagyjait. Még a Szózat könyvcímbeli szavainak születéséhez is legendát teremt, de hősei sorsába beleszövi saját élményeit is. Interjú Jolsvai Andrással.
Pálinkás József sokáig közel volt a tűzhöz, de most már örül, hogy nem kell megégetnie magát, például a CEU és az Akadémia elleni háborúban. A volt miniszter, MTA-elnök, innovációs hivatali elnöknek nem tetszik, ami az országban zajlik, értelmiségiként, civilként aktívan politizál.
Almási Miklós filozófus, esztéta egy szovjet akadémikus korabeli szavait idézve beszél a kormányzat MTA elleni támadásáról. Legutóbbi könyve a digitalizációról szól, az szerinte akár háborúhoz is vezethet, de úgy véli, mégis több az információs társadalom előnye, mint a kára. HVG-portré.
„A szakértők, a tanácsadók, a politológusok kancsal logikáját próbáltam előcsiholni magamból” – mondja Egyéni javaslat című, humoreszkeket tartalmazó új kötete születéséről a szerző.
„Túlzás azt állítani, hogy Vera én vagyok” – formálta át a flaubert-i szállóigét a szerző, de gyerekkori szorongásait átadta a vállán nagy súlyt cipelő kislány hősének.
Az ország GDP-je a lakói írásbeliségének fejlettségétől is függ – jelzi az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának magyar tanszékét vezető egyetemi tanár, Steklács János, aki XXI. századi oktatási módszereket ajánl.
A mi tájainkon a tehetség részben jellem kérdése is – mondja a regényeiben történelmi korokat a mával egybevető író, Márton László.
„A felnőttek világából én annyit értettem sokáig, hogy a második pofon azért jött, mert az elsőnél nem kaptam le időben a szemüvegemet. Merthogy az milyen sokba kerül” – írja a hatvanadik születésnapjára nemrég megjelent önéletrajzi könyvében Szarvas József Jászai-díjas színművész.
A sztereotip autizmusábrázolás kárt okoz, véli Stefanik Krisztina, a Rózsavölgyi Szalon Táncórák darabját szakértőként előkészítő pszichológus kutató, aki annak idején az Esőember szerepére készülő Kulka Jánossal is dolgozott együtt. Interjú.
Ha nem nyitott a közönség, a világ legjobb előadása is hidegen hagyja – véli a magát számos műfajban kipróbáló alkotó, a Nézőművészeti Kft. alapító tagja.
Lassan már csak machetével lehet közlekedni ebben a társadalmi dzsungelben – jut végletes következtetésre a „kultúrharcon” elszörnyedő, regényeiben Erdély múltját megíró szerző.
A családi ridegséget is új nézőpontból ábrázolja első nagyjátékfilmjében, Schwechtje Mihály, a társadalmi jelenségekre érzékeny alkotó. Interjú.
Utálta a gyerekszínházakat, mégis gyerek-, majd csecsemőszínház-specialista lett. Szerző és zenésztársa volt Cseh Tamásnak, 50 felett pedig visszaült az iskolapadba drámapedagógiát tanulni. HVG-portré Novák Jánosról.
Udvariasságból sem alakoskodik a magyar származású Terézia Mora, aki sorozatban kapja a német irodalmi díjakat. Meggyőződése, hogy a hazai öngyilkos nemzeti stratégia mit sem változott Móricz Tragédia című novellája óta. Interjú.
A szellemi szabadságnak és a kreativitásnak igyekszik teret adni a balett-táncosból menedzserré lett Bán Teodóra, aki mára a főváros minden évszakot átfogó művészeti fesztiváljaiért felel.
Egy rejtett poénért enyhe polóniummérgezést is megkockáztat a moziban remekül futó Lajkó – Cigány az űrben című, 1957-ben, részint Bajkonurban játszódó politikai szatíra rendezője.
Wilhelm Droste rajong a fociért, az irodalomért és megrögzött kávéház-alapító. Enyedi Ildikó filmrendező férje 1989 óta él Magyarországon, de már nem akar magyar állampolgár lenni. A hazai közélet elborzasztja, már nem fűz reményt a parlamenthez meg egy rendes pártversenyhez. HVG-portré.