Hús-vér emberként jeleníti meg Nincsen számodra hely című regényében a reformkor nagyjait. Még a Szózat könyvcímbeli szavainak születéséhez is legendát teremt, de hősei sorsába beleszövi saját élményeit is. Interjú Jolsvai Andrással.
„Túlzás azt állítani, hogy Vera én vagyok” – formálta át a flaubert-i szállóigét a szerző, de gyerekkori szorongásait átadta a vállán nagy súlyt cipelő kislány hősének.
A sztereotip autizmusábrázolás kárt okoz, véli Stefanik Krisztina, a Rózsavölgyi Szalon Táncórák darabját szakértőként előkészítő pszichológus kutató, aki annak idején az Esőember szerepére készülő Kulka Jánossal is dolgozott együtt. Interjú.
Lassan már csak machetével lehet közlekedni ebben a társadalmi dzsungelben – jut végletes következtetésre a „kultúrharcon” elszörnyedő, regényeiben Erdély múltját megíró szerző.
Utálta a gyerekszínházakat, mégis gyerek-, majd csecsemőszínház-specialista lett. Szerző és zenésztársa volt Cseh Tamásnak, 50 felett pedig visszaült az iskolapadba drámapedagógiát tanulni. HVG-portré Novák Jánosról.
Egy rejtett poénért enyhe polóniummérgezést is megkockáztat a moziban remekül futó Lajkó – Cigány az űrben című, 1957-ben, részint Bajkonurban játszódó politikai szatíra rendezője.
A függetlenek között szabadúszó, ha innen még egy lépést tenne, kizuhanna a színházi világból a társadalmi kérdésekre érzékeny, ám a hétköznapi elvárások kényszerével szembemenő művész. Interjú.
Bódis Krisztát mindig a szegénységgel, az etnikai megbélyegzettséggel, kirekesztettséggel bizonyos ponton összefüggő deviáns életformák érdekelték. Úttörő jellegű közösségszervezést végzett az ózdi Hétes-telepen, most roma fiatalok oktatásával foglalkozik. HVG-portré.
