A szocializmus kilátástalanságát ikonikus regényében, a Makrában megörökítő írót, a decemberben elhunyt Kertész Ákost egy évtizeddel ezelőtt politikai emigrációba kényszerítette egy rosszul tálalt, indulatos megállapítása.
Akár kijózanodása első csírájaként is olvasható az irodalmi Sztálin-műszak leghatásosabb költőjének, Zelk Zoltánnak eddig publikálatlan episztolája, amely a vers főhőse, Méray Tibor hagyatékában maradt fent.
A négyéves kislányával magára maradt asszony feljegyzéseit a - reményei szerint - valamikor majd kiszabaduló férjének szánta hiteles beszámolóul. Brusznyai Árpád kivégzése után a naplót nem írta tovább.
Az ígéretekkel ellentétben Kertész Imre Sorstalanság című regényének „munkanaplója” ez év tavaszán úgy jelent meg németül, hogy az írói vívódás „ritka szép emberi dokumentuma” magyarul hozzáférhetetlen. Mindez ismét felszínre hozta a Nobel-díjas író hagyatéka körüli anomáliákat. Ezekről kérdeztük a Kertész Imre Intézet egykori vezetőjét, Hafner Zoltán irodalomtörténészt.
„A szakmán belül ismernek – többre nem is vágytam.” Ezzel a visszafogott, titokban mégis reménykedő mondattal zárja Zenetörténeteim című könyvét a Zeneakadémia könyvtárának egykori igazgatója, Gádor Ágnes, aki nyolcvanadik születésnapjára időzítve jelentette meg – könyvének alcímével szólva – életútkalandjait.
Máig is ellentmondásos Mindszenty József hercegprímás történelmi értékelése. Ezt bizonyítja többek közt Ungváry Krisztián történész minapi csörtéje a Magyarországi Mindszenty Alapítvány hivatalos képviselőjével, Kovács Gergellyel.
Végletesen abszurd helyzetről számol be a zsidó kulturális folyóirat friss számában Radics Viktória. Esszékritikájának tárgya az a „filológiai és irodalomtörténeti szempontból is óriási jelentőségű” munkanapló, amelyet Kertész Imre a Sorstalanság című regényének előmunkálatai idején, 1958 és 1962 között vetett papírra.
Egy megmosolyogtató aktbotrány szolgáltatott ürügyet 1932-ben az „erős, magyar akaratú” hatalomnak arra, hogy eltávolítson a Képzőművészeti Főiskola tanári karából két nemzetietlennek bélyegzett mestert, Csók Istvánt és – a Nemzeti Galéria tárlatán nemrégiben ismét felfedezett – Vaszary Jánost.
Hogyan szivárgott vissza a magyar mozikba az amerikai film a Kádár-korszakban? Takács Róbert történész Hollywood a vasfüggönyön túl című művében elemzi a dokumentumokat.
Az első világháború után tömegesen álltak munkába a nők. Kaptak is eligazítást hozzá tudós férfiaktól. Papp Barbara: „Nőkérdés” és női iránymutatás című tanulmánya az Aetas című folyóiratban jelent meg.
Dénes Gábor Bélyeges sereg című filmje 1993-ban készült, három férfi történetét és életútját mutatja be.
Kosztyó Gyula történész „érintetlen”, vagyis eddig még nem kutatott levéltári forrásokat is felhasználva készítette el elemzését, melyet a Századok folyóirat publikált.
Az 1848–1849-es szabadságharc leverése utáni években 600-700 ezer ember vándorolt az Újvilágba, róluk ír a két hónapig szünetelő történelmi magazin.
Az Alvajáró emberek a korszakra jellemző történelmi-irodalomtörténeti aspektusokat, társadalmi és kulturális kérdéseket is alapos vizsgálat alá veszi.
Dicsőséges bevonulás helyett megtorlással és megfélemlítéssel gyarapította a trianoni Magyarországot a Horthy-korszak partizánvadász katonasága és csendőrsége. A délvidéki „kaland” részleteit sokáig államtitokként próbálták kezelni.
Ravaszkodó puhatolódzások és sanda oldalvágások jellemezték a Szovjetunió utolsó vezetője, a '80-as évek közepén hatalomra jutott Mihail Gorbacsov és Kádár János MSZMP-főtitkár viszonyát. Ez nyomta rá a bélyegét a szovjet pártfőtitkár 1986-os budapesti látogatására is – írtuk a Szovjetunió utolsó, most elhunyt vezetőjéről 2020. március 14-én. Akkori cikkünket közöljük újra, változtatás nélkül.
Az olvasó egyebek közt egy irodalomtörténeti József Attila biográfia-kiegészítéssel is találkozhat.
A tárgyalás magyarországi politikai- és sajtóösszefüggéseivel a Múltunk folyóirat legutóbbi száma foglalkozik.
Az író születésének 110. évfordulóján rendezett konferencián elhangzott hat gondolatgazdag, egymásra rímelő, olykor a hangsúlyokat máshová helyező elemzést a szegedi folyóirat, a Tiszatáj dupla száma adta közre.
Hogy lett Petőfiből Petőfy? És ki az a 217 barát és ellenség, aki meghatározó volt a költő életében? Mi és miért kerülhetett be Osztovits Szabolcs „Sors, nyiss nekem tért!” című könyvébe?