Murányi Gábor

Murányi  Gábor











Gálvölgyi János: Hivatásos rajongó
 

Gálvölgyi János: Hivatásos rajongó

Beszippantó ereje volt a múlt évben a Gálvögyi János és a cirkuszi untermann, a színházi epizodista szerepét kiválóan alakító Kövesdi Péter beszélgetésének. Aki a 15 részes sorozatból akár csak egyet is látott, szinte bizonyosan rákattintott a többi 20-25 percre. Most, hogy a hvg360-on változatlanul elérhető társalgásfolyam könyvbe zárva-mentve megjelenik, muszáj elmerengni az élőbeszéd és a leírt szöveg viszonyán. Az ugyanis nem kétséges, hogy a színházról, a rajongva fricskázott pályatársakról, választott hivatásának gyönyörűségéről és gyötrelmeiről kiapadhatatlanul anekdotázó színész (ön)vallomását a mozgóképes változatban a fintorai, a hangsúlyai, a paródiáiból ismert, hirtelen más hangra váltó megszólalásai tették felejthetetlenné. A fejét kapkodó nézőt a gálvölgyis személyiség valósággal lehengerelte, merthogy sztorik garmadájába csomagolva gáttalanul mesélt arról, hogy például miként dedikált vagy nem dedikált Rajz János, hogy milyen eligazító útravalót adott neki egy-egy rendező, Kazimir Károly, Kerényi Imre vagy Nádasdy Kálmán, hogy az 1956 után lecsukott Darvas Iván és Mensáros László miként osztozott börtönhaknikon, hogy a színészek, beleértve önmagát is, miért ácsingóznak oly elszántan és gyakran tevékenyen a Jászai- és a Kossuth-díjért, hogy miként volt a maga módján zseni a „háromfelvonásos” Márkus László, az epizodista Körmendi János vagy a színpad nagy magányosa, Hofi Géza. S miközben a néző úgy a tizenhatodik sztoritól már nem nagyon emlékezett az előzőekre, mégis azt érezte, hogy még, még, még. Nos, a Hivatásos rajongó címmel közreadott kötet leendő, Gálvölgyit habzsolni vágyó olvasója a leírt szövegtől mást, de nem kevésbé fontosat kaphat: az időt. Lehetőséget az elmondottak megemésztésére, a könnyed sziporkák mögötti szakmai tudás és színháztörténeti ismeret fel- és elismerésére.








„Ez a Putyin, ez nem megy el, ez itt marad örökre”
 

„Ez a Putyin, ez nem megy el, ez itt marad örökre”

Az Örkény Színház amúgy is dermesztő Secondhand – alcíme szerint Szovjetűdök – előadását a napjaink „történelmét író események még lidércesebbé alakították. Szinte minden szó, minden jelenetfutam aktuálpolitikai értelmezést kapott