Ideje van a kaddisnak – állítja kiállításán ifj. Szlávics László szobrászművész
Az emlékezés és az emlékeztetés témáját járja körül a frissen megnyílt tárlat.
Az emlékezés és az emlékeztetés témáját járja körül a frissen megnyílt tárlat.
Fél évtizeden keresztül volt élettársa, majd másfél évtizedig kinevezett "özvegye" József Attilának az utókor által sokat kárhoztatott Szántó Judit, akinek portréját figyelemre méltó adalékokkal árnyalja egy közelmúltban megjelent tanulmánykötet.
A krisztusi korba lépett Nyerges Gábor Ádám arról elmélkedik, hogy az embernek a piacin kívül esetleg létezhet eszmei értéke is.
Kétrészes tanulmányban mutatja be a „Sziklai Barna” fedőnevű Szekeres László irodalomtörténész besúgói tevékenységét a Betekintő folyóirat.
A Bűn az élet... című, az előítéleteket meglovagló riportkötetével 1988 tavaszán Moldova György jó néhány szakmabeli kortársa szerint önmagát zárta ki az irodalomból. Az ügyben az író néhány héttel ezelőtti halála nyomán sajátos perújítás kezdődött.
Péterfy Bori kíméletlenül őszinte interjúkötetben meséli el élete első fél évszázadát kérdezőjének, Tóth Júlia Évának.
A Helyek – Helyzetek – Emberek című kiadvány alapját a 2020-ben elhunyt fotóművész, Szebeni András szervezőmunkája adta.
Nyerges András 2010 és 2022 között született írásait gyűjtötte össze A falra hányt borsó esete az erkölcsi tőkével című új kötetében, amelyből ismét kiderül, hogy már-már mazochistán követi a híreket, s gyakorta támad aha-élménye.
A május végén elhunyt rendező kilencven évet élt, negyedszáz játék-, illetve dokumentumfilmet jegyzett. Újító szellemű alkotóként remek taktikai érzékkel, ám konok elszántsággal kerülgette a Kádár-kori cenzúrát.
A magyar illusztrált szépirodalom egyik legszerencsésebb együttműködése volt Örkény István és Réber László páratlan párosa.
Sziszifuszi munkával hozta emberközelbe Balogh Vilma író, újságíró életét Lenkei Júlia.
Beszippantó ereje volt a múlt évben a Gálvögyi János és a cirkuszi untermann, a színházi epizodista szerepét kiválóan alakító Kövesdi Péter beszélgetésének. Aki a 15 részes sorozatból akár csak egyet is látott, szinte bizonyosan rákattintott a többi 20-25 percre. Most, hogy a hvg360-on változatlanul elérhető társalgásfolyam könyvbe zárva-mentve megjelenik, muszáj elmerengni az élőbeszéd és a leírt szöveg viszonyán. Az ugyanis nem kétséges, hogy a színházról, a rajongva fricskázott pályatársakról, választott hivatásának gyönyörűségéről és gyötrelmeiről kiapadhatatlanul anekdotázó színész (ön)vallomását a mozgóképes változatban a fintorai, a hangsúlyai, a paródiáiból ismert, hirtelen más hangra váltó megszólalásai tették felejthetetlenné. A fejét kapkodó nézőt a gálvölgyis személyiség valósággal lehengerelte, merthogy sztorik garmadájába csomagolva gáttalanul mesélt arról, hogy például miként dedikált vagy nem dedikált Rajz János, hogy milyen eligazító útravalót adott neki egy-egy rendező, Kazimir Károly, Kerényi Imre vagy Nádasdy Kálmán, hogy az 1956 után lecsukott Darvas Iván és Mensáros László miként osztozott börtönhaknikon, hogy a színészek, beleértve önmagát is, miért ácsingóznak oly elszántan és gyakran tevékenyen a Jászai- és a Kossuth-díjért, hogy miként volt a maga módján zseni a „háromfelvonásos” Márkus László, az epizodista Körmendi János vagy a színpad nagy magányosa, Hofi Géza. S miközben a néző úgy a tizenhatodik sztoritól már nem nagyon emlékezett az előzőekre, mégis azt érezte, hogy még, még, még. Nos, a Hivatásos rajongó címmel közreadott kötet leendő, Gálvölgyit habzsolni vágyó olvasója a leírt szövegtől mást, de nem kevésbé fontosat kaphat: az időt. Lehetőséget az elmondottak megemésztésére, a könnyed sziporkák mögötti szakmai tudás és színháztörténeti ismeret fel- és elismerésére.
A két éve elhunyt, a pápai zsinagógában bemutatott Elfeledett szomszédaink című tárlat megvalósítója, Gyekiczki András meghurcolását eleveníti fel az Ezredvég című folyóiratban Dénes Gábor.
A politika ügyeletes nyaloncait aligha fogja eltántorítani ünnepelt vezérük dicsőítésétől a vitathatatlan tehetségű író, alternatív színházi ember elkárhozásának példája: Gyurkó László négy évtizeddel ezelőtti sikerkönyve, a Kádár Jánosról írt életrajz máig elfedi szerzője egész életművét.
Történelmi rejtélynek eredt a nyomába Medgyesi Konstantin történész az állambiztonsági levéltár online folyóiratának friss számában.
"A magyar »pénz« szó a régi »nincs«, »néncs«, »néndz«, »véndz«, »féndz«, »pénz«. A szó gyökét a kitűnő filológus hosszas keresés után találta meg; magát a pénzt azonban ő se találta meg" – Karinthy Frigyes "akadémiai értekezése" is érzékelteti, mekkora haditettet hajtottak végre a Nyugatnál.
A 333 képet felvonultató Fortepan Masters című kiadványt Barakonyi Szabolcs fotóriporter-képszerkesztő állította össze.
A művész temetésén a (hang)költői, irodalomtörténeti, tanári és közéleti jelentőségét teljes joggal méltató gyászbeszédekbe már nem fért bele annak felidézése, amikor Torgyán József kisgazda politikus feljelentése nyomán csak legfelsőbb bírósági szinten sikerült megvédeni a művészi és sajtószabadságot.
Az Örkény Színház amúgy is dermesztő Secondhand – alcíme szerint Szovjetűdök – előadását a napjaink „történelmét író események még lidércesebbé alakították. Szinte minden szó, minden jelenetfutam aktuálpolitikai értelmezést kapott
A megvalósítás küszöbére érkezett az Elhallgatva címet viselő projekt.