„Az Orbán-rendszer első politikai menekültje” – Kertész Ákos élete és halála

„Egy három szóból álló tőmondatra zsugorodott az életművem” – vont keserű mérleget Kertész Ákos abban a dokumentumfilmben, amelyet 2019-es bemutatója óta nemigen láthatott senki.

A Jónás Ninivében című egyórás opust Dénes Gábor rendező-operatőr hét évvel korábban, azokban a hetekben forgatta, amikor az író ellen párját ritkító politikai és sajtóhadjárat indult, miután leírta: „A magyar genetikusan alattvaló.”

A költői hevületű, ám pongyolasága és általánosítása miatt nehezen védhető megfogalmazást Kertész egy hét múltán ugyan négy szóval helyreigazította („Helyesen ilyen mondat nincs.”), a 2012-ben rögzített filmben azonban már szabatosan érvelt véleménye mellett. Szerinte szociológiai, történelmi értelemben joggal használta a kifogásolt kifejezést: az ország múltja, történelme okán a magyar közfelfogásban nagyon is jelen van az alattvalói viszonyulás.

Noha a 90 esztendős, évtizede emigrációba szorított Kertész december 7-én hunyt el Montrealban, halálhíre csak karácsony előtt két nappal jutott el szülőföldjére. Az 1970-es évektől az irodalmi életet rendre felkavaró regényekkel, leginkább persze a fő művel, a szemnyitogató Makrával jelentkező írónak a cikk elején idézett váteszi helyzetértékelése máig érvényes. A rövid nekrológok szinte kivétel nélkül emlékeztettek is erre a momentumra.