„Nem botrányt szeretnénk, ami van, hanem szabadságot” – 1983, Mozgó Világ-ügy, TGM színre lép

„Egyetlen felszólaló nem akadt, aki Tamás Gáspár Miklós kifejezetten rendszerellenes uszító rabulisztikájával szembeszállt volna – de annál több, aki ezeket tapsviharral honorálta. (...) Ez az ember képességeinél fogva alkalmas arra, hogy a tényleges problémákat rendszerellenes keretbe helyezze, és úgy adja elő ezeket, hogy mozgósít. (...) Vagy biztosítsuk, hogy minden helyen, ahol fellép, vitával beléfojtjuk a szót, vagy zavarjuk ki innen – ha nem is vissza Romániába.” A tehetetlen indulat sugárzik abból a feljegyzésből, amit Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes készített Aczél Györgynek, a kultúra akkori mindenható urának 1983 októberének utolsó napján.

A jelentésíró a három nappal korábbi, az ELTE jogi karának előadójában rendezett, utóbb Mozgó Világ-vitaként elhíresült találkozóról számolt be, ahol félezres hallgatóság előtt a hatalom képviselőjeként csúfosan alulmaradt, s ahonnan a „fáradt vagyok, öregember vagyok” felkiáltással menekült el. Sistergő dühe az őt nevetségessé tevő, „terrorista alkatú” TGM-mel szemben napok múltán sem csillapult, alighanem ezért nevezte ki őt a felszólalók közül a legveszélyesebb elemnek.

Az emigrációban, Párizsban megjelenő, Méray Tibor szerkesztette Irodalmi Újság beszámolója a Mozgó Világ-vitáról (görgetve olvasható):

Irodalmi Újság 1984/1. : M... by HVG.hu