Nemcsak a zenetörténészeknek kikerülhetetlen olvasmány Gádor Ágnes memoárja
„A szakmán belül ismernek – többre nem is vágytam.” Ezzel a visszafogott, titokban mégis reménykedő mondattal zárja Zenetörténeteim című könyvét a Zeneakadémia könyvtárának egykori igazgatója, Gádor Ágnes, aki nyolcvanadik születésnapjára időzítve jelentette meg – könyvének alcímével szólva – életútkalandjait.
A fontos vagy „csak” érdekes és egyben korfestő dokumentumokkal, fényképekkel, korábban nem publikált szövegekkel illusztrált albumszerű kiadvány messzemenően bizonyítja az egyébként igen közhelyes megállapítást, miszerint minden ember élete „kész regény”.
Csakhogy azt az egy „regényt” meg is kell írni, mégpedig úgy, hogy az – már ha a köz elé bocsátják – túlnőjön a rokoni, baráti érdeklődésen.
Ennek a feltételnek tesz eleget a kerek évfordulójáról visszatekintő, a zenészcéhben nemcsak ismert, de el is ismert, és a zenetörténész kollégák számára több szempontból is kikerülhetetlen memoáríró.