Élő legendából legenda
Elment Kovácsy Tibor.
Elment Kovácsy Tibor.
A spanyoloknak a bikaviadal, az angoloknak a vacak időjárás, a franciáknak a büdös sajtok, esetünkben miért nem lehet tiszteletben tartani a bunkóságot mint nemzeti sajátosságot, amely kívül esik az Unió hatáskörén?!
Jó ellenzék nincs ma, de jó ellenzéki sajtó igen. Ez szomorú és örvendetes is.
A kulcsok már nincsenek nála. Vennie kell egy új pártot magának.
Mi veszélyezteti gyermekeinket, az az elszórt néhány korrupciós eset, vagy a drog?
De igen, ez az állam mindenhova utánunk jön. Az ellenzék majd sajnál minket.
Hiányozni fog, mert az MDF-től a polgári körökön át a Fideszig ívelő pályája bővelkedett szórakoztató elemekben.
A miniszterelnök évről évre szűkülő tudatában, évről évre szűkül a nemzet, egyre többen kerülnek ki belőle, de a maradék maradéktalanul boldog lesz. Az üzenet világos: aki velünk van, az van.
Para-Kovács Imrének elege van a kisebbik rosszból: ha ebben az országban tényleg csak Mága Zoltán és Edvin Marton közül lehet választani, akkor megérett a pusztulásra.
„Baloldali szemléletmóddal nem lehet értéket létrehozni”, hovatovább: „a magyar irodalom egyetlen írója, költője sem volt baloldali” – jelent meg a múlt év végén a Magyar Hírlapban. Hol máshol?
A teljes forgatókönyv titkos, de a szinopszis elég kidolgozott, ezért össze lehet rakni a miniszterelnök agyában bontakozó filmet.
Avagy a halott filozófus és a törött lábú ló.
Egy banánköztársaságban nem pusztulhat ki az összes banánfa, mert egy banánköztársaságban a banán a fügefalevél.
Félreértették Schmidt Máriát a baloldalon: egyértelmű, hogy a történész pontosan fogalmazott, és tágan értelmezve a kormányzó pártokról, szűkebben a Fideszről, konkrétan pedig Deutsch Tamásról írta nagy visszhangot kiváltott esszéjét.
Örkény István nagyon szépen köszöni, hogy a századik születésnapjára a Terrorelhárító Központ ilyen szép ajándékot adott, de nem kellett volna, tényleg. A történések önmaguktól állnak össze groteszk novellává, mint oly sok esetben, ha a magyar politika egyszerűen csak megmozdul. Az irodalmi vénával rendelkező állampolgárnak nincs más dolga, mint feszülten figyelni, cserélni az akkumulátort az ultrabookban, helyet csinálni az adatfelhőben, és írni, írni jobb korok művelt közönségének szórakoztatására.
Para-Kovács Imre nagy fába vágta a fejszéjét: Simicska Lajos felemelkedéséről ír verses mesét kisgyermekeknek. A címe: A nyúl, aki megette Nógrád megyét. Íme a mű szinopszisa.
Már megint nem engedélyezte a melegfelvonulást a rendőrség. Rejtély, hogy miért, hiszen a Békemenet idején meg lehet oldani a közlekedést, a Kocogó Fesztivál alatt szintén, de amikor melegek akarnak ott vonulni, akkor nem és kész.
Minden március vesszőfutás és idegbaj, legalábbis az első fele, aztán kiderül, hogy megint nem kaptam Kossuth-díjat, és onnantól kezdve valahogy csak elvagyok. Nem mondom, hogy vidáman, mert azért mégiscsak fáj, de idővel túlteszem magam a dolgon. Idén azonban bajba kerültem, nem tudom egykönnyen elhessegetni a kérdést, mikor honfitársaim, polgártársaim, lakosság, emberek, független választópolgárok és munkások sírva tudakolják, hogy én miért nem kaptam, hogy tényleg, miért nem?
„…hanem azt, hogy menj a p...csába!” – hangzott négy éve a tudományos igényű elemzés arról, hogy az ún. szociális népszavazás akkor most a vizitdíjról, úgy általában a szociális jogokról, vagy csupán arról szólt, hogy a nép rühelli a kormányát úgy, ahogy van. A történelem ismételheti önmagát: az LMP a hétvégén bejelentette, hogy népszavazást kezdeményez azzal az alig titkolt céllal, hogy az egzisztenciális félelmeket összekapcsolja kormánnyal szembeni egyéb indulatokkal. A referendumot elindító tanácskozásra – egyedüli újságíróként – bejutott Para-Kovács Imre is. Erősen szubjektív beszámolóját olvashatják.
Tarlós már óbudai időszaka alatt bizonyította, hogy agresszív, narcisztikus és homofób, tehát tökéletesen megfelel a budapesti választók relatív többségének, körülbelül ilyen elvárások érvényesülnek, ha a fővárosi átlagpolgár polgármestert választ, mivel a fentieket összekeveri a férfias, öntudatos és határozott szavakkal leírt tulajdonságokkal.