Révész Sándor

„Tanulja meg szerepét s igyekezzék” – csak halála után kapta meg az igazán méltó elismerést a nagy magyar tragika

Rettenetes mélyről jutott magasra, de bármily magasra jutott – nyugvópontra soha. A száz éve, 1926. október 5-én elhunyt Jászai Mari egy évszázad távolából érinthetetlen, sérthetetlen tekintélyű nagyasszonynak tűnik. Holott nagyon is sérthető volt egész életében. Verték, alázták eleget, meg is erőszakolták, a kritikusok sem kímélték, hírneve csúcspontján sem kényeztették a nemzet színházában.



100 éve törölték el, mégis kiirthatatlan – a mai rabszolgák ötödét a szexiparban foglalkoztatják

1926. szeptember 25-én fogadták el Genfben a rabszolgaság és a rabszolga-kereskedelem felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményt. A rabszolgatartás tilalma ekkor vált a nemzetközi jog részévé. A rabszolgaság sokféle formáját számolták föl vagy legalábbis tiltották be szerte a világon az elmúlt évezredek során, de az létezik ma is, sokféle formában, sok országban. Becslések szerint ma 40-50 millió ember él rabszolgasorban.






Hajtogatta, hogy nem kommunista, aztán rájött, hogy dehogynem – 100 éve született a szovjet blokk legkarizmatikusabb diktátora

Fidel Castro volt Kádár János ellentéte. A legszínesebb, legeredetibb, legférfiasabb, látványos és hősies lázadásokban legelső és mindezért a szocialista világ legkedvelhetőbb diktátora. Számára a magyar ’56 forradalom volt. Az antikapitalista demokrácia ideálját követte, míg – törvényszerűen – el nem diktátorosodott.  Akik a szovjet tábor elnyomó és elidegenedett pártállamainak szocialista alternatíváit keresték, Tito és Mao mellett nála tették azt. De nála sem találták.


„Szajha? Igen! De áruló soha!” – 150 éve született világ leghíresebb kémnője, aki nem volt kém

Mata Harit, a híres táncosnőt életében is, halálában is titokzatos legendák kísérték. A kalandos és polgári szemmel nézve fölöttébb erkölcstelen életet élő, bájait nem rejtegető, kegyeivel nem fukarkodó táncosnő lábai előtt hevert Európa. Származására nézve volt jávai, indiai, japán, zsidó, maláj – a legendákban és a sajtóban. Igazából csakis holland volt, esetleg fríz. A Nagy Háború idején elfogadott pénzt bárkitől és fecsegett bárkinek, de biztosan – ezt 25 éve bíróság is kimondta – nem követett el olyan súlyú bűnt, amiért egy legkevésbé sem jogállami eljárás után agyonlőtték.


Diktatúrát épített, majd bontott le – így lett mérce és támpont a magyar közéletben Vásárhelyi Miklós

A demokrácia ellenségei általában önmagukat vélik valódi demokratáknak, és a demokrácia ellenségeiként ostorozzák demokrata és nem demokrata ellenségeiket. A huszonöt évvel ezelőtt, 2001 júliusának utolsó napján elhunyt Vásárhelyi Miklós, hosszú élete egyik évtizedében az ostorozók közé, a többiben az ostorozott demokraták közé tartozott. Regényes életet élt. Iránymutató személyiségként emelkedett ki mindenkori környezetéből.




„A szervezett terror intézménye vagyunk. Ezt világosan meg kell mondani” – a bolsevista gyűlölet fanatikus úttörője, akiről igazat hazudtak Magyarországon

100 éve halt meg az első szovjet titkosrendőrség főnöke, Feliksz Dzerzsinszkij, a bolsevista terror megtestesítője, aki a Cseka élén kíméletlenül számolt a forradalom vélt és valós ellenségeivel, ártatlanok tömegeit is lemészároltatva. Élete drámákkal, fordulatokkal teli, Leninhez, Sztálinhoz és Trockijhoz ellentmondásos, feszültségekkel teli viszony fűzte.



35 évvel ezelőtt vonult ki a szovjet hadsereg Magyarországról, de nem azért, mert megijedt Orbán Viktortól

1991. június 16-án hagyta el Magyarország területét az utolsó szovjet katonai egység, és június 19-én távozott az utolsó katona, a Magyarországon állomásoztatott szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnoka, Viktor Silov altábornagy. Minden jelentős politikai erő igyekezett hasznot húzni a szovjet csapatok távozásából, de igazából nem volt ebben semmi magyar érdem, és nem Orbán Viktor volt az első idehaza, aki a szovjet hadsereg azonnali kivonását követelte.



Hát érdemes? – 50 éve halt meg Latinovits Zoltán, a színészkirály

1976. június 4-én Balatonszemesnél a vonat halálra gázolta a magyarországi színészet történetének meghatározó egyéniségét. Aki életével is, halálával is megosztotta azokat, akiknek magánemberként, nézőként, munkatársként, színházi emberként közük volt hozzá. Ma sem tudjuk biztosan, öngyilkos lett-e, vagy baleset áldozata.