A hatvanas évek második felében, egy német kisváros egyetemi klubjában levetítették a Nyugaton a helyzet változatlan című amerikai filmet. Amikor vége lett, néhány elsőéves egymásra nézett, s a tekintetükben ott volt a rémület: a film borzalmai akár velük is megtörténhettek volna. Persze nem, hiszen szerencsére később születtek, hol volt már az első világháború? A második is elmúlt, Európában éppen az enyhülés szelei hoznak friss levegőt – de azért a film, és benne a fiúk sorsa megdöbbentette őket.
Az Erich Maria Remarque regényéből készült film tragikus hősei egy érettségiző osztály diákjai. Dúl az első világháború, a kisváros gimnáziumában folyik a nacionalista nevelés. Milyen nagyszerű feladat is, küzdeni a hazáért, legyőzni az ellenséget, s még nagyszerűbb, ha erre a nemes küldetésre valaki önként jelentkezik. A propaganda meghozza a gyümölcsét: az egész osztály együtt vonul be, hogy a hármas jelszó jegyében „Istenért, a császárért és a hazáért” harcoljon – és meghaljon. Merthogy a végén odavesznek valamennyien. Előtte még 18 évükkel a hátuk mögött átélik a lövészárkok borzalmait, a tüzérségi pergőtüzet, az aknák robbanását, a szuronyrohamot és a gáztámadást.
Erich Maria Remarque 1929-ben
Wikipedia
