Bár nem valamelyik nagy, világszerte ismert német cégről volt szó, mindössze egy kisebb félvezetőgyárról, mégis szenzációnak számított, amikor a berlini kormányülés után a napokban bejelentették: Robert Habeck, a kormányba a Zöldek által delegált gazdasági miniszter megtiltotta, hogy egy kínai tulajdonban lévő konszern megvásárolja a dortmundi Elmos Semiconductor céget.
Az indoklás szerint fokozott figyelemmel kell kísérni az olyan szándékokat, amelyek következtében fontos infrastrukturális létesítmények vagy technológiai ismeretek kerülhetnek az Európai Unión kívüli országok, ebben az esetben Kína kezébe.
Világcéget érint viszont a másik friss hír.
A Volkswagen felügyelőbizottságában a jövőben Julia Willie Hamburg képviseli az alsó-szászországi tartományi kormányt. A 36 éves, ugyancsak zöldpárti politikusnő – aki a legutóbbi választások nyomán megalakult szociáldemokrata–zöld koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese – közismert autószkeptikus, nincs is saját kocsija, inkább biciklivel jár.
Ám ami a VW szempontjából ennél fontosabb: igencsak kritikus a konszern kínai kapcsolatai iránt, eddig is bírálta ottani beruházásait, például az elnyomott ujgurok lakta Hszincsiang autonóm tartományban működő üzemet.
Az Európai Bizottság a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal összhangba hozható tervezetet készített, amely nyomán megállíthatná a határon a kényszermunkával készült termékeket. De mire lesz elég az emberi jogi szervezetek által régóta követelt szabályozás? Ennek járt utána az EUrologus.