Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
HVG: A berlini Művészeti Akadémia a közelmúltban Heinrich Mann-díjjal ismerte el sok évtizedes munkásságát. Mikor találkozott először kitüntetése névadójával?
Dalos György: Diákkoromban, órán, a pad alatt olvastam. A tanár elkobozta, s némi csodálkozással megkérdezte: „Te ilyeneket olvasol?” 15 éves voltam. De aztán visszaadta. Akkor még nem sokat tudtam Heinrich Mannról, csak azt, hogy a világhírű Thomas Mann bátyja. De a Ronda tanár úr, amikor végre el tudtam olvasni, megfogott.
Heinrich Mannról tudni kell, hogy ő volt az, aki 1935-ben Párizsban össze tudta hozni a Hitler-ellenes német emigráció moszkovita és szociáldemokrata szárnyát egy olyan antifasiszta kiáltványban, amit Walter Ulbricht és Willy Brandt egyaránt aláírt. Ellentétben konzervatív öccsével, Heinrich Mann mindig is baloldali volt.
HVG: Akkor nem állhatott távol egy olyan 18 éves magyar diák elgondolásaitól, aki – mint önvallomásában írja – 1961-ben „szinte megrészegült” a gondolattól, hogy a Szovjetunióba mehet tanulni. Mennyi idő kellett a kijózanodáshoz Moszkvában, az egyetemen, ahol német történelmet tanult? Mondjuk, amikor ellopták a ruháját?
