Az Opportunitynak a napokban sikerült kimásznia abból a kráterből, amelynek mélyére a nyáron ereszkedett le, hogy megvizsgálja az ottani kőzeteket, mert azok olyannyira felkeltették a tudósok érdeklődését, hogy hosszas tépelődés után az Opportunityt a kráterbelsőbe vezényelték. A dilemma oka az volt, hogy nem voltak biztosak abban, a meredek kráterfalon vissza tud-e mászni az önjáró.

© NASA

Az Opportunitynak végül sikerült felkapaszkodnia a kráter peremére, és újra kikerülve a Meridiani fennsíkra, elindult a krátertől 200 méterre megállapodott pajzshoz, amely a bolygó felszínére történt leereszkedésekor létfontosságú volt számára. A valaha kúp alakú, 2,4 méter átmérőjű szerkezet a Mars légkörébe érkezés utáni súrlódás miatti mintegy 1500 Celsius-fokos felhevüléstől óvta meg a leszállóegységet, majd amikor már nem volt már rá szükség, alig két perccel a felszín elérése előtt - miután kinyílt a fékezőernyő - levált az Opportunity szállítóeszközéről, és a marsi talajba vágódott.

A földi irányítás azért tartja szükségesnek, hogy a kövek, szikladarabok és a felszíni alakzatok szorgos vizsgálata közepette az Opportunity egyik korábbi szerkezeti egységének is szenteljen némi időt, és felmérje annak állapotát, mert így kiderülhet: milyen szenvedéseket kellett elviselnie a pajzsnak a forróságtól és az igen durva becsapódástól. Ezek az adatok nagy segítségükre lehetnek a majdani bolygóközi leszállásokat célzó expedíciók megtervezőinek.

Az űrhajózás történetében eddig még nem fordult elő, hogy egy másik égitestet elért szonda valamelyik korábban róla levált szerkezeti egységét meglátogassa.

Immár közeli felvételeket is készített az Opportunity a hővédő pajzsról, s a képeken jól látható, hogy az szinte ripityára tört. Az egyik képen azt is látni, hogy a szerkezettől néhány méterre egy kisebb kráter tátong. Ez a becsapódás következtében keletkezett. A mélyedés mellett az önjáró laboratórium keréknyomai húzódnak.