A bath-i egyetem munkatársai azt vizsgálták, hogy az emberek milyen módon illesztik egymáshoz a kirakójátékok darabjait és ebből próbáltak következtetni az egyének személyiségére. Megfigyeléseik azt mutatták, hogy vannak olyanok, akik mániákusan ragaszkodnak a puzzle széleinek kirakásához, és csak ezután kezdenek bele a további munkába, mások, ha megpillantanak két összeillő részt, azonnal összepattintják, még ha nem tudják is azonnal a helyére rakni, sőt olyanok is akadnak, aki eldugják az utolsó darabot, nehogy másé legyen a dicsőség.

A tudósok különböző vérmérsékletű embereket kértek meg, hogy rakjanak ki egy 120 darabból álló kirakójátékot közösen, illetve egyedül. A játékosok viselkedését filmre vették: a felvételeken igen szélsőséges magatartásformák is megjelentek. A vizsgált személyek nem engedték, hogy társaik hozzányúljanak az ő kirakórészletükhöz, nem egyszer civakodtak a maradék darabok felett, sőt olyan is volt, aki szándékosan eltakarta a puzzle dobozának tetején lévő képet, hogy megnehezítse a többiek munkáját.

A felvételek tanúsága szerint a szélek kirakásához ragaszkodó játékosok csapatban, míg az inkább ösztöneikre hallgató játékosok egyedül, társak nélkül jutottak többre. A vizsgálat során az is kiderült, hogy ha két ellentétes személyiségű puzzlejátékos kerül egymással szembe az élet valamely területén, akkor bizony problémák adódhatnak.