Az 1975-ben alakult párizsi székhelyű Európai Űrügynökség (ESA) kétség kívül eddigi legnagyobb sikerét érte el a Huygens szonda célba juttatásával, ami azonban csak a nyitánya volt az elkövetkezendő évek grandiózus európai űrprogramjainak. Az űrbizniszben a különböző célú műholdak pályáraállítása hozza pillanatnyilag talán a legnagyobb pénzt közvetlenül. De az igazi nyereség a különböző expedíciók során megszerzett exkluzív információk hasznosításából származik.

Marsbéli táj. Hasznos információk után kutatnak © ESA

Az ESA ezért már beszállt a Hold és a bolygóközi tér kutatásába is. Tavaly novemberben állt Hold körüli pályára SMART-1 nevű szondája, amely nem csak az égitest vizsgálata miatt keltett figyelmet, hanem merőben új technológiájú meghajtóegysége, az ionhajtómű miatt is. Ennek lényege, hogy a fedélzeti napelemek segítségével nyert villamosság elektromágneses teret hoz létre a hajtóműben, ami felgyorsítja az ionizált xenont, és ezáltal az űrhajót is – olvasható az Űrvilág című űrszakmai internetes hírportálon.

Ez az eljárás azonban rövid távon se nem hatékony, se nem olcsó, éppen ezért a hosszú űrutazásokra találták ki. A SMART-1 spirális, egyre megnyúltabb pályán közelítette meg Holdat, s az egyenes vonalban alig 400 ezer kilométeres út helyett összesen 84 millió kilométert repült valamivel több mint egy év alatt, éppen azért, hogy tesztelhessék az újfajta hajtóművet.

Ami az európai bolygóközi űrhajózást illeti: 2003 decemberében Mars körüli pályára állt az ESA Mars Express nevű szondája. Igaz, útitársa, a Beagle-2 leszállóegység elveszett, de a keringő szonda azóta is tartó remek tevékenysége kárpótolta az európai űrkutatókat.

Az idén az ESA másik közvetlen bolygószomszédunkat, a Vénuszt veszi célba, és elindítja a Venus Express nevű kutatószondáját. Az elkövetkező években pedig a Merkúrhoz is küld egy űreszközt.

Az ESA folytatta üstökös kutató programját azzal, hogy tavaly március 2-án elindította a Csurjumov-Geraszimenko kométához a Rosetta nevű szondát. (Az űrügynökség Giotto űreszköze 1986-ban már az akkor épp Föld közelében járt Halley üstökös mellett repült el, és fotókat is készített az üstökös magról.)

Bár a Rosetta csak 2011-ben érkezik meg úti céljához, de megéri a türelem, mert akkor Philae nevű leszállóegysége leereszkedik majd az üstökös mag felszínére, ami feltehetően a Titán pénteki meghódításához fogható siker lesz. A Rosetta-programban magyar szakemberek is jelentős részt vállalnak.

Magyarország ugyan még nem tagja az ESA-nak, de gyakorlatilag már a szervezet előszobájában vagyunk, azzal hogy fokozatosan növeljük az űrhivatalnak befizetett „előtagdíjunkat", és pályázati úton kapcsolódunk be az ügynökség ECS-programjába. (ECS – European Cooperating States, Európai Együttműködő Államok).

Teljes jogú tagok viszont csak azt követően lehetünk, ha Magyarországon teljesen kiépült az ESA-nak befizetett tagdíjakat visszapályázni képes intézmények, szervezetek, magáncégek hálózata. Jelenleg évente egymillió eurót fizetünk be az ESA kasszájába, ami teljes jogú tagság esetén ennek tízszerese lehet. Az összeg ugyan hatalmasnak tűnik, de az űrbiznisz egyre inkább nyereséges vállalkozás, nem csak az emberiségnek, hanem külön-külön a résztvevő országoknak is, hiszen pótolhatatlan információk forrása a tudományos kutatásban, a környezetvédelemben és sok más területen.