A Titánon, a Szaturnusz január 14-én meghódított legnagyobb holdján megvannak az élet kialakulásához szükséges elemek, de az égitestre leszállt Huygens európai űrszonda által a Földre küldött adatok eddigi kielemzése alapján a tudósok egyelőre kizárják, hogy az óriáshold felszínén élő organizmusokból eredő metánszármazék bőségesen lenne jelen – foglalta össze az elmúlt két hét elemzéseinek eredményét Jean-Pierre Lebreton, a Huygens-program francia igazgatója.

A tudósok szerint az égitest felszínén nem valószínű, hogy az életnek akárcsak a legkezdetlegesebb csírája is gyökeret tudott volna verni, erre már a Titánon uralkodó farkasordító hideg – az átlaghőmérséklet mínusz 180 fok – sem igen alkalmas. De az korántsem kizárt, hogy a hold mélyén jóval melegebb van, és ebben a közegben már elképzelhető, hogy vannak bizonyos szerves vegyületek.

A szakértők emlékeztetnek rá, hogy a földi élet kialakulásának menetét sem ismerjük pontosan, de tudományos körökben nagyon is lehetségesnek tartják, hogy a mi létünk kezdte is valaha bolygónk mélyén kezdődött el, amikor még a Föld felszínén a körülmények túlságosan barátságtalanok voltak az élethez. Amikor ezek a viszonyok megváltoztak “bújt ki” az élet az őstengerből és burjánzott el egész bolygónkon.

Az élethez szükséges elemek, azaz a nitrogén, a metán és a víz – ez utóbbi természetesen fagyott formában – a Titánon is megvannak, de nem abban az összetételben, amely az élet feltételeinek a kialakulását eredményezhetné – vélekednek jelenleg a Huygens adatait elemző szakemberek. Ennek ellenére sem zárják ki, hogy a Titán felszíne alatt is beindultak azok a hidrogeológiai folyamatok, amelyekben tenyészhetnek élő baktériumok.

Ebben a vonatkozásban a tudósok érdeklődése kiterjed a Jupiter Europa nevű holdjára is. Erre az égitestre ugyan még nem szállt le űreszköz, de a kilencvenes években az amerikai Galileo űrszonda az óriásbolygó körül keringve többször is megközelítette annak negyedik legnagyobb holdját, és fényképei azt mutatják, hogy az Europa felszíne teljes egészében egy töredezett jégpáncél, amely alatt nagy valószínűséggel vízóceán hömpölyög. Ennek olvadtan tartásához az energiát az égitest árapályfűtése adhatja. Lehetnek tehát ott is hőforrások, amelyekben kezdetleges szervezetű mélytengeri lények lakoznak – vélekednek a tudósok.

A Titán mindenesetre legalábbis külalakját tekintve – a róla még a légterében készült Huygens-felvételek alapján – megdöbbentően hasonlít a Földre. Kontinensek és óceánok borítják a felszínét. Ez utóbbiak medencéjét folyékony metán tölti meg. De láthatóak a Titán felszínén folyómedrek, és ugyancsak biztos, hogy a hold felszínét olykor metáneső öntözi, a felszín felé ereszkedő Huygens hangfelvevő műszere pedig a mienkhez hasonló szélvihar zúgását rögzítette. Azt a vidéket, ahol egyébként a Huygens leszállt, két nappal korábban kiadós metáneső áztatta fel – derítették ki a szonda adatait vizsgáló szakemberek.

A XVII. században élt Christiaan Huygens holland csillagászról elnevezett leszállóegység óriási sikere minden bizonnyal jelentős hatással lesz az űrszondás bolygóközi kutatás talán nem is olyan távoli jövőjére. Máris megfogalmazódott az a gondolat, hogy érdemes lenne a Titánra elküldeni a már jó egy éve a Marson barangoló két amerikai önjáró laboratóriumhoz hasonló szerkezetet, amely akár kétéltű is lehetne, azaz képes lenne arra, hogy ne csak mászkáljon, hanem a hold egyik metántengerén ússzon is.

Korábban már felvetették, hogy az Europára ugyancsak megérné elvezényelni egy mozgó szerkezetet, amely egyfajta tengeralattjáró lehetne, azaz hold jégkérgét átfúrva lemerülne az égitest óceánjába, hogy utánajárjon: valóban léteznek-e ott azok a bizonyos feltételezett mélytengeri élőlények.