A fizikusokat a spagettitörés jelenség régen foglalkoztatja. A Nobel díjas Richard Feynman professzort is rajta kapták, hogy a konyhában gondterhelten töri el egymás után a spagetti szálakat. A rejtélyt Basile Audoly és Sébastien Neukirch a párizsi Pierre és Marie Curie egyetemen fejtette meg, s erről a „Physical Review Letters" című amerikai tudományos folyóiratban számolt be.

A mechanikai modellező laboratóriumban az első törést követő állapottal kezdték a kísérletet, amely annyiból állt, hogy a spagetti egyik végét befogták, a másikat majdnem törésig meghajlították, majd elengedték, és mozgását videofelvételre rögzítették. A rúd ahelyett hogy egyre kisebb kitéréssel rezegve megállt volna, általában egy közbenső ponton eltörött.

A rugalmas, oldal irányban meghajlított rúd mozgását a Kirchoff féle hullámegyenletek írják le. Az elengedéskor a rúd két vége között oda-vissza haladó, visszaverődő és jelentős hajlító feszültséget okozó hullám indult. A szinte a töréshatárig feszített spagetti nem bírta a visszavert hullám okozta pluszterhelést és eltörött. A Kirchoff egyenletek numerikus megoldása és a videofelvétellel dokumentált tényleges viselkedés jó egyezést mutatott.

Az újonnan létrejött darabokban megismétlődhet a jelenség, s előfordul, hogy azok láncreakciószerűen tovább törnek. Nem mellékes: a szilánkos csonttörések mechanizmusa is hasonló.