A mintegy 1500 szabadon engedett hal többsége ivadéknevelőben nőtt fel, ám mintegy 150 kifogott példány is volt közöttük. Az utóbbiak halászhálóból kerültek a projektbe.

A mikrochip mellett minden tokhal kapott egy címkét is, amelyen egy telefonszám látható. Ezt a számot kell felhívnia annak, aki kifogja vagy varsában megtalálja a kísérlet valamelyik példányát. A sanghaji tudósok azt remélik, hogy a chipek által rögzített információk révén többet tudhatnak meg e halfaj életmódjáról, vándorlási és szaporodási szokásairól, ami elősegítheti a védelmüket célzó hatékonyabb intézkedések meghozatalát.

Az ősi, porcos halak közé tartozó kínai tokhal elérheti a 200 kilogrammos súlyt is. Leggyakoribb előfordulási helye a Jangce folyó és annak Sanghajtól északra fekvő torkolatvidéke.

A tok évek óta védett halfaj Kínában; aki a kifogott példányt megeszi vagy árusítja, súlyos büntetésre számíthat. A 90-es évek óta a hatóságok fogságban is szaporítják a tokhalat: előnevelt ivadékokat engednek szabadon a Jangcéba, remélve, hogy ettől emelkedni fog az évek óta zsugorodó tokhal-állomány létszáma

A faj mindazonáltal főként a gazdasági fejlesztéssel kapcsolatos beruházások miatt ritkul. A Jangcén emelt duzzasztóművek következtében megtizedelődött a populáció. Az intenzívebbé vált halászat és a torkolatban fekvő szigetekre vonatkozó fejlesztési tervek további veszélyt jelentenek a tokhalra. A kifejlett példányok minden tavasszal a torkolatban gyülekeznek, hogy azután fölfelé vándoroljanak a folyón évszázadok óta azonos vidéken fekvő ívóhelyükre.