Alfred Kinsey. Szexuális forradalmár © indiana.edu

A New Jersey-ben fekvő Hobokenben született 1894. június 23-án. Szigorú erkölcsi előírások szerint élő metodista családból származott, ahol a nemiség mint téma még véletlenül sem kerülhetett szóba. Apja tanárnak szánta, az ifjú Kinseyt azonban jobban érdekelte a természet, s az apai akarattal dacolva 1914-ben beiratkozott a Bowdoin Főiskola biológia és pszichológia szakára. Magna cum laude fokozattal végzett, majd doktori címet is szerzett a Harvard Egyetemen. Az Indiana Egyetem zoológia tanára lesz 1920-ban, kilenc év múlva pedig professzori kinevezést kap. Clara Bracken McMillent az egyetem egyik tehetséges kémikus hallgatóját 1921-ben feleségül veszi, akivel négy gyermekük született.

A tanártársai és felesége által is csak Proknak nevezett Kinsey a húszas évek elejétől szinte megszállottan foglalkozott a gubacsdarazsakkal, ezekkel az apró, vörös vagy fekete színű, fullánktalan rovarokkal. Fáradhatatlan megfigyelő, aprólékos, precízen rendszerező tudósként több tudományos cikket is közzétett megfigyeltjei életéről, szokásairól, különös viselkedéséről, s e rovarokból a világ legnagyobb gyűjteményét hozta létre, amelyet az Amerikai Természettudományi Múzeumban őriznek. Két tudományos monográfiát is közzétett a gubacsdarazsakról, amelyek még ma is igen jelentős szakkönyvnek számítanak.

A harmincas évek közepétől új tárgyat talált magának: figyelme az emberi szexualitás megfigyelése felé fordult. A hallgatói igényeknek megfelelve úgynevezett házassági kurzust indított, amely hamarosan igen népszerű lett. Kinsey hamar rájött, hogy óriási fehér folt van az emberi szexualitás, a partnerkapcsolatok szexuális vonatkozásainak megfigyelése, feltárása területén, s a rá jellemző alapossággal és szívóssággal hozzálátott e terület kutatásához. Kollégáival összeállított egy kutatócsoportot, hogy az egyén szexuális életére vonatkozó interjúkat készítsenek az addig igen gondosan rejtett hálószobai titkokról. A vizsgálatok során Kinsey egyedülálló kérdőíves és interjúkészítési technikát dolgozott ki, s nagy gondot fordított kollégái kiképzésére, hogy barátságosak és lazák, s az általuk hallottakkal szemben teljesen közömbösek legyenek. Kutatási területe a melegbároktól a külvárosi, polgári környezetig terjedt, sőt pedofil férfiakkal is készített interjút, s így a legváltozatosabb mintát sikerült összeállítania.

Az egyetemen belül 1947-ben létrehozta a ma már az ő nevét viselő Szexológiai Intézetet, amelynek első igazgatója lett. Az intézet komoly támogatást kapott az egyetemtől, a Rockefeller Alapítványtól és a Nemzeti Kutatási Tanácstól is. Az addigi vizsgálatokat összegező könyv, „A férfiak szexuális viselkedése”, 1948-ban jelent meg, s hamarosan bestseller lett, több nyelvre is lefordították. A több mint 18 ezer interjúból kiderült, hogy a megkérdezettek 67 százalékának volt szexuális kapcsolata a házasságkötés előtt, 58 százaléknak házassága idején is volt más nőkkel viszonya, 92 százalék végez időnként önkielégítést, s 40 százaléknak voltak homoszexuális tapasztalatai. A könyvet lelkes ünneplés és mély felháborodás fogadta, Kinsey neve pedig egy csapásra ismertté vált.

Hasonló eredményekről számolt be a tudós a következő könyvben is. „A nők szexuális viselkedése” című munkából kiderült, hogy a nők 62 százaléka önkielégítést végez, csaknem 50 százalékuk már a házasságkötés előtt szerzett szexuális élményeket és 26 százalék ismert el házasságon kívüli kapcsolatokat. Erre azonban már kitört a botrány, Kinsey-t perverznek és erkölcstelennek bélyegezték, aki a hagyományos amerikai értékek ellen támad, s még a Rockefeller Alapítvány is megvonta a támogatást tőle. Kinsey tovább folytatta volna működését, ám a támadásokkal szembeni küzdelem aláásta egészségét, s 1956. augusztus 25-én szívrohamban meghalt.

Kinsey neve ma is viharos vitákat vált ki az Egyesült Államokban, sokan a szexuális forradalom elindítóját látják benne, mások pedig Amerika megrontóját, aki felelős az AIDS, a pedofília és a pornográfia elterjedésért. Életéről Liam Neeson főszereplésével nagy sikerű film készült 2004-ben, s ugyanebben az évben jelent meg T. Coraghessan Boyle Belső kör című életrajzi könyve is.