Magyar innováció: a naivitás gyilkos, az állam kerülendő

© picasaweb.google.com/bpstartup

Röpködtek a levegőben a tanulságok a

StartUP Konferencia 2009

előadásain - az ötletadók, véleményvezérek, a fejlesztői oldalról kiragadott nevek ötletei mégsem emelkednek ki a sokszor hangoztatott, lassan már közhelyszámba menő megjegyzések közül. Csak

kész

alkalmazásokkal szabad előrukkolni, az ötlet

nem ér semmit

, ha nincs mögötte üzleti modell, legyen kiszámolt tervváltozat, a vállalkozást pedig csak úgy szabad beindítani, hogy a lehető legtovább 

külső támogatás nélkül legyünk képesek finanszírozni

a működést. Muszáj költségminimalizálni, ezt pedig még hangsúlyosabbá teszi a gazdasági válság. Kockázati tőkebefektető Magyarországon kevés van, ők pedig csak egy dolgot kerülnek igazán, az pedig maga a kockázat. A fejlesztők annál nagyobb problémákkal küszködnek, minél nagyobb a keresett tőke nagysága, az állam pedig

nem érti

ezt a piacot és

nem is nagyon érdekli

. Összefoglalva mindezt egy mondatban: üzleti modell nélkül biztos a bukás.

A vélemények jórészt ugyanabba az irányba mutatnak. A konferencia nyitóelőadásában is elhangzik, az alkotói szabadságot támogatni kell, viszont ez hosszú távon csak úgy tud megvalósulni, ha a fejlesztők magukévá tudják tenni a pénzügyi szemléletet és be tudják vonni a projektekbe az üzleti hátteret és a kellő jogismeretet is, nélkülözhetetlen emellett a profi sales- és backoffice-csapat is - mindez azonban semmilyen újdonságot nem jelent azok számára, akik akár csak a tartalomjegyzékét elolvasták Philip Kotler marketingelméleti szakkönyveinek. Ugyanerre építenek azon moderált beszélgetések is, amik szerint szükségleti termékekre kell fókuszálni, egyediségre kell törekedni, valamint alapvető segítséget jelent a keresőmarketing és a folyamatosan építendő szociális hálózat, a LinkedIntől és Facebooktól az egészen egyértelmű névjegykártyacserékig.

A tanácsokat azonban mégsem felesleges hangoztatni. Kevés ugyanis az az induló vállalkozás Magyarországon, amelyben mind a technikai, mind pedig az üzleti szakértelem meglenne ahhoz, hogy sikert érjen el, állítja Bártházi András, a StartUP konferencia szervezője. Ha pedig a vállalkozók és fejlesztők át is tudnak lépni saját árnyékukon, újabb akadályra lelnek majd az állami támogatások területén. Az állami támogatások Bártházi szerint ugyanis használhatatlanok - ha valakinek egyáltalán sikerülne nyernie állami pályázaton, a pénz lassan érkezne be, mindez pedig jelentős adminisztrációs teherrel is járnak. Itthon a befektetők és az induló vállalkozások között nagy a szakadék, a két fél nem is látja egymást, valamint a közepes, pár tízmilliós támogatást igénylő területeken nagyon nehéz találni befektetőt, akik kisebb vagy nagyobb összegeket áldoznak inkább be.

Hasonlóan vélekedik Szalai Ferenc, a pesti tech élet eszmecseréjét elősegítő kezdeményezés, a Budapest New Tech Meetup összejövetel egyik szervezője is: szerinte a támogatások mértékében szintén a 20-40 millió forintos kategóriát kellene erősíteni, főként információtechnológiai területen és ezzel egyidőben jelentős mértékben kellene csökkenteni a pályázati pénzekből adódó óriási adminisztrációs- és adóterhet. A pályázati rendszer semmilyen téren sem kompatibilis a kezdő vállalkozásokkal, ugyanis meg sem célozza őket, a startupok a legtöbb esetben még a pályázati önrészt sem tudják előteremteni. Hiába hordozhat egy elbukott projekt több tanulságot egy sikeresnél, ha a rendszer a kudarc kockázatát sem vállalja. Megoldásnak az mutatkozhatna, állítják a New Tech Meetup szervezői, ha megnőne a piaci alapú, valódi kockázati és angyal befektetések száma, ezzel szimultán pedig csökkenne az állam szerepe. (Ezen téren nagy remények és elvárások mutatkoznak a mikro-, kis- és középvállalkozások regionális támogatását megcélzó Jeremie programmal szemben, azonban kevés a konkrétum, a szervezők pedig attól tartanak, a politika még sokáig küszködhet a pályázat kiírásával és elbírálásával.)

A támogatást egyszerű adminisztrációval, kis céges igényeknek kell megfeleltetni, véli Bircsák Eszter és Somlai-Fischer Ádám a Kitchen Budapesttől - szerintük ugyanis hiába szoros a verseny a válság miatt, a fejlesztést pedig hiába nehezíti meg a tőkehiány, mindezt előnnyé is lehet kovácsolni, ha a fejlesztők hatékonyabbak és olcsóbbak tudnak lenni. A KIBU szerint támogatni kell a segítő szakmai szervezeteket, illetve olyan fórumokat kell beindítani, ahol a startupok tagjai, esetlegesen pedig a befektetők is találkozhatnak, az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a platform létrehozása után szinte önműködővé válik a terület, a megfelelő színhely birtokában ugyanis hamar egyértelművé válik mind a megismerés vágya, mind pedig az együttműködési lehetőségek is. A sikertörténetek kommunikálása legalább ennyire fontos, az innovatív fiataloknak ugyanis hinniük kell abban, hogy vannak lehetőségeik.

A magyar fejlesztési életnek azonban addig is számos belső akadállyal kell megküzdenie, mutatnak rá a Meetup szervezői, ezek között pedig csak egy a már korábban is említett üzleti tapasztalatlanság. Maróy Ákos szerint a magyar fejlesztők még jelenleg is a gyors hírnév és meggazdagodás bűvöletében élnek, kevés olyan példát látni viszont, hogy valaki létező üzleti rést azonosítani és azt próbálja meg kielégíteni. A kis hazai piac miatt azonban hanyagolják a niche-területeket az ötletgazdák. Nem részesülnek kellő támogatásban az innovatív fiatalok sem, a magyar egyetemekről ugyanis kevés projekt érkezik és nem is látszik igazán, hogy a felsőoktatás elszakadt volna régi zárt működésétől, hiába lenne lehetősége és ideje az embereknek az egyetem alatt arra, hogy megvalósítsák ötleteiket. Ebből adódik a meetup egyik igazi problémája is, miszerint jelenleg nem is találják a kapcsolatot az oktatási intézményekkel. Az IT-cégek legalább ennyire nem szerepelnek a porondon, akik még nem jöttek rá arra, hogy a startup- és ötletfelkaroló rendezvények rendszeres támogatása is a PR részét képezheti.