A szóban forgó Ophrys heldreichii nevű bangónak a virágai rózsaszínben pompáznak a réteken. A Tetralonia berlandi vadméhfaj hímjei egyenest rájuk vetik magukat, és megpróbálnak párosodni velük - hiszen a virágok párzásra kész nőstény méhek illatát árasztják magukból.
Johannes Spaethe, a bécsi egyetem biológusa évek óta tanulmányozza kollégáival az orchidea és a méh közötti furcsa kapcsolatot. A bangók között nem ritka e jelenség, mindegyik fajuk egyetlen rovarfaj szexuális megtévesztésére alapozza megtermékenyítését. Eddig azonban úgy vélték, hogy a vonzódás szinte kizárólag az illatanyagon múlik.
A bécsi kutatók megfigyelései bizonyítják, hogy a látvány legalább ilyen fontos. A vadon élő méheknek manipulált bangóvirágokat kínáltak fel, amelyekről levágták a rózsaszín lepelleveleket. Messziről érkeztek a szereleméhes méhek, szerelmük tárgyát azonban nem találták meg. Amennyiben a lepelleveleket papírutánzattal helyettesítették, gond nélkül lezajlott a "találka" - tudósít a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at).
Az álcák színe szinte teljesen mindegy volt. A méhek egy, az ember által nem érzékelhető jel alapján tájékozódtak. Minél jobban elnyelték a mesterséges lepellevelek az 550 nanométer hullámhossz körüli zöld fényt, annál inkább odacsalogatták a beporzókat - írták a kutatók a The Journal of Experimental Biology című folyóiratban.
Spaethe szerint a méhszem a leszállópályaként működő lepellevelek kontrasztját érzékeli a sötét mézajakhoz képest. Amennyiben a felajzott méh elhelyezkedett a mézajkon, még szőröcskék is ösztönzik az álpárzásra.
