"Valóban léteznek természetes alapanyagokból - például burgonya- vagy kukoricakeményítőből - készülő szatyrok, amelyek elvileg teljesen képesek lebomlani. De a Magyarországon forgalomban lévő bioszatyrok 99,9 százaléka nem ilyen" - hangsúlyozta Graczka Sylvia. Elmondása szerint ez utóbbiak, bár szerepel rajtuk a környezetbarát termék védjegy, olyan, gyakran nehézfémeket tartalmazó katalizátorokat tartalmaznak, amelyek gyorsítják a műanyagláncok hasadását, ezáltal a szatyor szétesését. 

"Ugyanolyan műanyag szatyrokról van szó, csak még plusz adalékanyagokat tartalmaznak. Ezek az adalékok, amellett, hogy az egészségre veszélyesek, a szelektív gyűjtést is beszennyezik: az újrahasznosítók panaszkodnak, hogy nem tudják ugyanúgy kezelni ezeket a szatyrokat, mint a hagyományos nejlonzacskókat" - fejtette ki a Humusz kommunikációs vezetője. (A szatyrokat a szelektív gyűjtőszigeteken a PET-palackok helyére lehet dobni).

Mint mondta, házi kísérleteket is végeztek, hogy az elvileg 90 nap alatt lebomló zacskók valóban szétesnek-e. "Szó sincs ilyesmiről, nem tűnnek el; de ha szét is esnek egy idő után, attól az még apró darabokra hullott műanyag lesz" - hangsúlyozta. Graczka Sylvia szerint egyszerű adótechnikai megfontolások állnak az áruházláncok bioszatyor-forgalmazása mögött: a termékdíjtörvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy ha a kibocsátott szatyrok egynegyede ilyen, nem kell termékdíjat fizetni a fennmaradó háromnegyedre sem. 

"A Humusz álláspontja az, hogy egyáltalán nincs szükség szatyrokra: sem lebomlókra, sem nem lebomlókra. Elrakható vászontáskák és hasonló, tartós bevásárlótáskák használatát javasoljuk. Írországban, amikor bevezették a zacskóadót, néhány hónap alatt 94 százalékkal visszaesett a szatyrok használata. Ez jól mutatja, hogy valójában nincs rájuk szükségünk" - mutatott rá Graczka Sylvia.