A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A Skylab 1979-es ausztráliai szétkenődése óta nem volt akkora objektum, mint amekkora most a hét végén hullott vissza az űrből a Föld légkörébe – mondta a hvg.hu-nak Galántai Zoltán, a Műegyetem docense az UARS nevű légkörvizsgáló szatellit megsemmisülése után.
Galántai szerint az űrszemét a földi lakosság számára korántsem jelent olyan komoly veszélyt, mint amennyire a média a látványos esetek alapján a kockázatokat felnagyítja. Ugyanakkor az űrszemét a Föld körül keringő űrállomás, illetve űrhajók és műholdak számára egyre nagyobb problémát jelent.
Az UARS, amely a hét végén hullott vissza a Föld légkörébe
NASA
Az USA és Kanada által létrehozott NORAD, az észak-amerikai űrvédelmi parancsnokság már a hetvenes években igyekezett felmérni azokat a mesterséges objektumokat, amelyek a Föld körül keringenek. Ez akkoriban elsősorban a szovjet űreszközök listázását jelentette, a saját, amerikai fejlesztéseken kívül. Ugyanakkor 1978-ban elkészült Don Kessler tanulmánya, amely az űrszemét valódi kockázatait elemezte. A problémát Galántai szerint nemcsak az jelenti, hogy az ember folyamatos szennyezi környezetét, és az űrkutatás során egyre nő a kozmoszba kerülő felesleges tárgyak mennyisége. A kiöregedett műholdak és egyéb eszközök ugyanis egymással is összeütközhetnek, így újabb törmelék keletkezik, ami az űrszemét mennyiségét még akkor is növelné 2050-ig, ha nem vinnénk fel a kozmoszba további felesleges dolgokat – ez Kessler tanulmányának az egyik legfontosabb következtetése.
Jelenleg a jelentősebb méretű – 10 centiméternél nagyobb – darabok száma 22 ezer a világűrben, emiatt kell időnként módosítani a Nemzetközi Űrállomás pályáját is. Ezen kívül 500 ezerre tehető az 1-10 cm közti nagyságú darabok száma, míg az ennél kisebbek száma több millió lehet.
Galántai Zoltán jövőkutató szerint egyelőre nem sok gyorsan megvalósítható elképzelés született az űrszemét eltakarítására
A pályamódosítás természetesen csak az egyik módszer az űreszközök védelmére. A védőpajzs felszerelése is egyre gyakoribb – tette hozzá Galántai, aki szerint a jövőben még inkább szükség lehet ezekre.
Az űrszemét megsemmisítése rendkívül nehéz, hiszen például lézerrel nem lehet „lelőni” az ilyen törmeléket. A lövés ugyanis éppen tovább fokozná a hulladék mennyiségét, egy nagyobb helyett sok kicsi szennyezőanyagot kreálna. Amikor a kínaiak 2007-ben lelőtték az egyik használaton kívüli meteorológiai szatellitjüket, óriási mennyiségű űrszemét keletkezett. Az amerikaiak ezt szívesen a kínaiak orra alá dörgölik, de persze ők is csináltak ilyet 1985-ben – jegyezte meg Galántai. Mindenesetre jelenleg mindenki a saját műholdjait lövi, és nem takarítás céljából, hanem hogy jelezze: ő is tudna űrháborút vívni.
Ami az űrszemét eltakarítását illeti, a begyűjtésre eddig kevés reális terv született – a lézerrel szétlövés például jogi akadályokba is ütközhetne, hiszen mások műholdjait azért nem illik szétrobbantani, és az űr jogilag demilitarizált övezetnek számít –, bár ez a téma kétségtelenül foglalkoztatja az illetékeseket. A legfantasztikusabb elképzelés egy nagy, műanyaghabbal borított háló kihúzása lenne a világűrben, amely összefogdosná a hulladékot. Ez is felvethet ugyanakkor jogi problémákat: az űrtörmeléknek továbbra is tulajdonosa ugyanis az az állam, amely az eredeti darabokat feljuttatta az űrbe. Az amerikaiak például aligha örülnének, ha a kínaiak gyűjtenék be a maradékot a kozmoszból, és aztán esetleg alaposabban is átvizsgálgatnák őket.
Mindebből látszik, hogy a kérdés egyelőre megoldatlan, és az, hogy mikor takarítjuk el a saját utunkból az űrszemetet – nos, azt még a jövőkutatónak is nehéz lenne megjósolnia.
