2004-et írtunk, amikor a Motorola előrukkolt az első RAZR mobiltelefonnal, annyira vékony volt, hogy azzal sokkolta az egész piacot. A szétnyitható kialakítású V3 13,9 milliméteres vastagsága akkoriban abszolút rekordnak számított, piacra kerülése pedig elindított egy aztán hosszú éveken át tartó vékonyítási őrületet. Mindez valamikor 2007 környékén csúcsosodott ki, amikor a Samsung kiadta az U100-as mobilt, mely mindössze 5,9 milliméter vastag, illetve alig 66 gramm tömegű volt.

Az okostelefonok későbbi előretörését követően valahogy elhalt a karcsúsítási láz, de a jelek szerint mostanság újraéledt: a gyártók egymás után rukkolnak elő a vékonyabbnál vékonyabb új smartphone-okkal. Ezek ugyan remekül néznek ki, de sokan akár a fél karunkat is odaadnánk, ha a gyártók 1-2 milliméter beáldozásával inkább a nagyobb kapacitású akksikra koncentrálnának. Jó hír, hogy jelen tesztalanyunk nem egyszerűen csak szupervékony, hanem még a használati ideje is teljesen korrekt, ebben az értelemben tehát nem kell kompromisszumot kötni a leendő tulajdonosoknak.

Fogyókúra

Nagy vihart kavart, amikor az Apple tavaly ősszel a világ legvékonyabb okostelefonjaként mutatta be az iPhone 5-öt, hiszen például a korábban érkezett Motorola RAZR XT910 7,1 mm-es volt - igaz csak a legvékonyabb pontján. A ZTE egy ideig lebegtette a 6,2 mm-es Athenát, ebből a készülékből azonban végül nem lett semmi. Aztán idén június közepén hivatalosan is lehullott a lepel az egyértelműen a világ legvékonyabb okostelefonjának titulált Huawei Ascend P6-ról, mely teljes hosszában 6,18 mm-es vastagságot virít. Némi üröm az örömben, hogy ez a királyság abszolút pünkösdinek bizonyult, ugyanis pár nappal később bejelentették az 5,6 mm vastag Umeox X5-öt, azonban a Huawei számára komoly előnyt jelent, hogy míg az Ascend P6 már itt figyel a kezünkben, addig ez a bizonyos X5-ös vélhetően csak az év végére készül el végleges formájában.

Szép. Nagyon szép.

A Huawei készülékeket eddig is sokan szerették, azonban sokkal inkább remek ár/érték arányuk, nem pedig pofás külcsínjük miatt. Az Ascend P6-tal utóbbi fronton is lépett egyet előre a gyártó: a készülék olyan egyedi designt és formavilággal rendelkezik, melyre sok nagy és neves rivális is csak papíron képes.

Zárójelben jegyzendő meg, hogy az iPhone 5 egész biztosan alaposan megtetszett a P6 tervezőinek, de az egyszerű copy/paste-nél ezúttal sokkal többről van szó. Ha a Huawei ezen az úton halad tovább a jövőben, akkor a riválisoknak bizony lesz mitől tartaniuk, hiszen Kína a jelek szerint immár nemcsak mennyiséget, hanem minőséget és szépséget is képes produkálni.

Anyagválasztás, felszereltség

És akkor most egy kicsit még tovább megyünk: az Ascend P6 nemcsak szupervékony és szemrevaló formájú, hanem még anyagválasztás terén sincs szégyenkeznivalója. A sötét hátlap fémből készült és széltében szálcsiszolt felületű, az oldaléleken körbefutó ezüstös díszcsík pedig ugyancsak fémből van és hosszirányban szálcsiszolt. Műanyagot egyedül a legalsó pár milliméteres szekcióban találunk. A minőségérzet tehát nagyon rendben van.

Baloldalt legalul tudunk fülest dugni a telefonra, az ellentétes oldal pedig egy on/off gombnak és egy hangerőállító gombpárnak ad otthont. Utóbbiak alatt ott figyel két kis tálca, melyek microSD, illetve microSIM kártyával etethetők, és egy parányi kis tűszerű készséggel varázsolhatók ki a nyugvóhelyükről. A microUSB-port a felső élre került és mivel unibody kialakításhoz van szerencsénk, a készülék házilagosan nem bontható meg. (Illetve persze éppen megbontható, de ezt senkinek nem ajánljuk.)

Akkumulátor, tömeg

A fekete, fehér és pink színekben gyártott Huawei Ascend P6 egész pontosan 120 grammot nyom a mérlegen, ami teljesen barátinak mondható. Összehasonlításképp, a jóval kisebb kijelzős iPhone 5 112 grammos, a nagyrészt műanyag Samsung Galaxy S4 130 grammos, az alu HTC One 143 grammos, a tankszerű Nokia Lumia 920 pedig 185 grammal húzza le a zsebünket.

A súlyba alaposan belejátszó akkumulátor 2000 mAh kapacitású, ami abszolút értékben elsőre talán nem tűnik túl combosnak, viszont a 6,18 milliméteres vastagság ismeretében mindenképpen jónak számít. A lítium-polimer technológiájú akksi próbánk szerint egy feltöltéssel simán megugorja a 1,5 napos használati időt, ami akár egy kicsit még feljebb tornászható az energiakezelő alkalmazással, mely normál, intelligens és tartós opciókkal rendelkezik.

Kijelző

A gyártó közlése szerint a telefonban egy úgynevezett In-Cell LCD kapott helyet, mely elsősorban különlegesen vékony kialakításáról ismerszik meg, illetve arról, hogy képe szinte a kijelző felületén lebeg. Az egyes híradásokkal ellentétben nem TFT, hanem IPS technológiájú panel betekintési szögei nagyon rendben vannak, oldalról is remekül látható a képe, ellenben a fényerő lehetne nagyobb is.

A 4,7 colos képátlójú panel valamivel kisebb, mint a Galaxy S4-ben lévő 5 colos panel (441 pp) és pontosan akkora, mint a HTC One-ban lévő kijelző (469 ppi), felbontása azonban nem 1920x1080 pixeles Full HD, hanem "csak" 1280x720 pixel. Ennek azonban a gyakorlatban vajmi kevés hátrányát lehet érezni, hiszen a 312 ppi-s pixelsűrűség is bőven elegendő, ráadásul a színek is nagyon szép élénkek.

A fényerőt automatika állítja, öt gyári téma közül lehet választani, a betűméret négy lépcsőben állítható, és ami külön érdekesség, hogy egy kis csúszka segítségével még a színhőmérséklet is manuálisan kalibrálható.

Élet az előlapon

Az LCD feletti szekcióban ott figyel egyrészt egy proximity szenzor, egy különféle színkódokkal operáló notifikációs LED, valamint egy előlapi kamera. Míg a legtöbb mai high-end mobilban maximum 2 megapixeles frontkamera rejtőzik, addig a Huawei egy 5 megapixeles készséget pakolt a P6 előlapjára, ami aztán a gyakorlatban is hozza a pluszt, tényleg remek fotókat készít. A videófelbontás ezúttal "csak" 720p HD, vagyis e tekintetben azért előnyt élveznek a Full HD frontkamerás riválisok.

A kijelző alatt egyetlen nyomó- és érintőgomb sincs, így aztán a szokásos back, home és app-váltó gombokat virtuális formában az LCD alsó néhány milliméteres sávjában kell keresnünk. A QWERTY billentyűzet orientációtól függően 5x7, illetve 9x5,5 milliméteres gombokat vonultat fel.

A mozgásvezérlésnek köszönhetően egy laza lefelé fordítással elnémítható a telefon, a csengése lehalkul, ahogy felemeljük az asztalról, ezenkívül pedig a hívások fogadásához és kezdeményezéséhez is elég egyszerűen csak a fülünkhöz tenni a mobilt.

Kamera

A hátoldali kamera lelke egy 8 millió képpontot felvonultató hátsó megvilágítású CMOS képérzékelő, melynek révén maximum 3264x2448 pixeles felbontásban fotózhatunk, természetesen autofókusz és akár LED-segédfény használata mellett. A kamera erőssége a makró mód, hiszen akár 4 centiméteres távolságból is remek fotókat lőhetünk, ezenkívül pedig említést érdemel még az ISO100-800 között állítható fényérzékenység, a mosolyfelvétel funkció, a manuálisan tuningolható ránc kisimító opció, illetve a fejlett HDR és panorámakép funkció.

A képminőség teljesen rendben van, a felvételek sok részletet tartalmaznak, a néha talán picit túl hidegre vett színek pedig betudhatók akár annak is, hogy a tesztkészüléken még nem a teljesen végleges szoftver futott. A videófelvevő sem tréfál, hiszen simán megugorja az 1920x1080 pixeles felbontást, a 30 fps sebességet és az igen magas, 28 Mbit/-os bitrátát. A mozgóképek sztereó hangsávot tartalmaznak, ha pedig beérjük 720p HD felbontással, akkor akár HDR videókat is rögzíthetünk.

Szoftver

Az Ascend P6 a Huawei egyik első olyan telefonja, mely már kapásból Android 4.2.2-es Jelly Beant futtat. A gyártó természetesen ezúttal sem hagyta érintetlen formában a default androidos életérzést, vagyis most is megkapjuk az olcsóbb Huaweiekről más ismerős Emition UI 1.6-os verzióját.

A lock-screen ötféle módon oldható fel és kamera gyorsindító funkcióval is fel van vértezve, az alapképernyőn pedig a megszokottól eltérően nem 5, vagy 7, hanem akár 9 slide-unk is lehet. Erre a mennyiségre szükség is van, hiszen az Emotion UI nem rendelkezik hagyományos értelemben vett főmenüvel, tehát minden appot és persze widgetet ezeken az oldalakon kell elhelyeznünk, természetesen akár mappákba szervezve.

A slide-ok közötti lapozást látványos vizuális effektek színesítik, melyekből egyébként nyolc fajtát kapunk. A fentről lehúzható értesítési panel egyszerre öt gyorsgombot jelenít meg, melyek oldalirányban szkrollozhatók, illetve akár személyre is szabhatóak.

Szolgáltatások

A telefonkönyv gyorsan áttekinthető és alapvetően egyszerűen használható, és legalább ilyen fontos, hogy az androidos default és a Chrome a webböngésző is igen korrekt sebességgel tolja arcunkba a különböző tartalmakat. A Polaris Office 4.0 irodai program teljes funkcionalitással bír, tehát nem egy lebutított verzió, a backup alkalmazással SD-kártyára készíthetünk biztonsági mentéseket, ezenkívül pedig többek közt fájlkezelőt, naptárt, órát, zseblámpát, számológépet, feljegyzés készítőt és diktafont is kapunk.

Az időjárás app egész kellemes látványvilággal rendelkezik, a sztereó FM-rádió használatához valamilyen vezetékes headsetre mindenképp szükség van, a szundi funkciós és többféle szortírozásra képes zenelejátszó Dolby Digital Plus kompatibilis, a videólejátszó pedig simán lejátsza a különböző DivX, Xvid és MKV anyagokat, akár még Full HD felbontásban is.

A gépháztető alatt

A Huawei Ascend P6 a tesztidőszak során végig iszonyatos gyorsan tette a dolgát, megtorpanásokat szinte egyáltalán nem tapasztaltunk. Ettől függetlenül el kell mondanunk, hogy a készüléke "agya" nem éppen egy 2013-as high-end kategóriás chipset - a Hisilicon K3V2-t tavaly év elején jelentette be a Huawei, vagyis enyhén már eljárt felette az idő. A 40 nanométeres csíkszélességű (ma már 28 nanométer a divat) chipkészletben négy darab 1,5 GHz-es órajelű Cortex-A9 processzormag (ARMv7), valamint egy tizenhatmagos és 480 MHz-es Vivante GC4000-es grafikusgyorsító lapul.

Mindez bőven elég ahhoz, hogy az alacsonyabb kategóriás Huawei okostelefonoknál kétszer jobb teszteredményeket produkáljon a P6, mindenesetre tény, hogy a HTC és a Samsung aktuális csúcsmobiljai simán kétszer több pontot érnek el, mint a P6.

A RAM 2 GB kapacitású, a 8 GB integrált flashmemóriából alaphelyzetben közel 6,5 GB szabad, wireless fronton pedig említést érdemel többek közt a maximum 21 Mbit/s-ra képes HSPA, a b/g/n szabványú Wi-Fi, a DLNA, a Wi-Fi Direct, a hotspot funkció, a Bluetooth 3.0, illetve a beépített GPS-vevő (GLONASS). A microUSB-port a megfelelő MHL-adapter beszerzését követően videókimenetként is használható, NFC támogatást viszont sajnos nem kapunk a pénzünkért.

Verdikt

A Huawei nagyon összekapta magát, melynek eredménye egy tetszetős külsejű, kiváló minőségű és fürge működésű okostelefon lett. A napos oldalra sorolható a friss Android operációs rendszer, a szép kijelző, a korrekt első és hátsó kamera, a 2 GB RAM, a microSD bővíthetőség, illetve a relatíve hosszú használati idő. Kár, hogy az LTE és az NFC kimaradt a repertoárból, ahogy a képernyő fényerején is lehetett volna még erősíteni. Ez utóbbihoz kapcsolódik, hogy a kijelző és a chipset nem a ma elérhető legmodernebb darabok.

Most már csak az a kérdés, hogy az Ascend P6 pontosan mennyibe fog kerülni. Nos, a hivatalos európai listaár 449 euró, vagyis mintegy 138 ezer forint, de egyes európai országokban átszámítva mintegy 110-120 ezer forintos összegekről lehet hallani. Reméljük nálunk is inkább ez utóbbi összegek játszanak majd, és szolgáltatónál akár jóval 100 ezer forint alatt is begyűjthető lesz a P6 - a forgalmazás a nyár folyamán kezdődik meg. Amennyiben minden jól megy, a készülékből az S4-hez és a One-hoz hasonlóan Google Edition változat is érkezik majd, Emotion UI nélkül, default Androiddal.