A kutatók mintegy fél évszázada tanulmányozzák már a legismertebb delfinek, a palackorrú delfinek jellegzetes füttyögéseit, és egyre jobban értik már e hangok használatának okait. Az olaszországi Sassari Egyetem szakemberei nemrégiben érdekes megfigyelést tettek: az említett delfinek életük első hónapjaiban egyedi hangokat, füttyöket hallatnak, amelyekkel később azonosíthatóvá válnak. Úgyis mondhatnánk, hogy nevet adnak maguknak.

Kiderült, hogy ezek a „nevek” egyértelműen különböznek egymástól, eltérő a hangmagasságuk, a gyakoriságuk, a hosszúságuk, és nagymértékben befolyásolja őket az óceáni környezet és a delfinpopulációk demográfiai jellemzői.

Hallgassa meg: 28 összetett hanggal beszélgetnek a 6 méteres kardszárnyú delfinek

Különös módon kommunikálnak a Ross-tengeri, vagyis C típusú kardszárnyú delfinek. Az ausztrál Curtin Egyetem vezette kutatás szerint a gyilkos bálnák legkisebb típusa 28 összetett hangot alkalmaz, köztük felpattanó-pulzáló hangokat és füttyöket, hogy így kommunikáljanak a családtagokkal.

A kutatók 188 órányi rögzített akusztikai adatot vizsgáltak, ezeket különböző kutatócsoportok gyűjtötték hat helyen a Földközi-tengeren 2006 és 2020 között. A nyugati és a keleti medencékből származó delfinek hangjai is közöttük voltak, mivel egyértelmű genetikai eltérések vannak ezen állatok között – írják a kutatók a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmányukban.

A felvételekben 168 egyedi füttyöt azonosítottak, és több tényező alapján elemezték ezek akusztikai jellemzőit: genetika, népességdemográfia, a helyi óceáni környezet és a fütty rögzítésének helye.

Kiderült, hogy míg a hely részben befolyásolta a füttyök változatosságát, a genetikai különbségeknek nem volt erős hatásuk.

Mindez megerősíti az „akusztikus adaptáció” hipotézisét, állítják a kutatók. Egy régóta fennálló elképzelésről van szó, amely szerint az állatok a helyi viszonyokhoz igazítják a hangjukat, hogy finomítani tudják a hangjelzés célját. Ez a tanulmány lehet az első bizonyíték arra, hogy a keleti és nyugati mediterrán palackorrú delfinpopulációkat megkülönböztető genetikai struktúra nem befolyásolja erősen jellegzetes füttyögéseik akusztikai szerkezetét, és a populációk közötti földrajzi elszigeteltség csak részben befolyásolta a füttyök változékonyságát. Viszont a tartózkodás helyszínéül szolgáló területek környezeti adottságai és a hozzátartozó populációk demográfiai jellemzői már erős hatással voltak a hangok egyediségére.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.