Eltérő agyi képességeik ellenére, létezik egy nagy hasonlóság a hangyák és az emberek között: együttműködnek, miközben a saját méreteiket jelentősen meghaladó terheket kell szállítani. Izraeli kutatók figyelmét is felkeltette ez a különös hasonlóság, és egy érdekes kísérletbe, egy különös evolúciós verseny lebonyolításába kezdtek, hogy összehasonlítsák az emberek és a hangyák (ebben az esetben az Izraelben elterjedt hosszúszarvú őrült hangyák, más néven fekete őrült hangyák) egyedeit.
A Weizmann Tudományos Intézet (WIS) kutatói elkészítették a „zongoramozgatók rejtvényének” valós változatát. Ez egy klasszikus számítási probléma a mozgástervezés és a robotika területéről, amely a mozgás lehetséges módjaival foglalkozik: egy szokatlan alakú tárgyat, például egy T alakú rakományt, mondjuk egy zongorát kell A pontból B pontba juttatni egy összetett környezetben, egy sor kamrán keresztül, amelyeket keskeny rések kötnek össze. Egy ilyen feladat megoldása körültekintő térbeli gondolkodást és koordinációt igényel. A kihívást lényegében a szűk helyeken való navigálás, a szögek felmérése és az akadályok elkerülése jelenti, miközben a kezdőkamrától a kijáratig haladunk.
A feladatot, amelyben a rakomány a hangyák számára a fészkükbe juttatandó élelmiszernek felelt meg, három-háromféle felállásban kellett megoldaniuk a „versenyzőknek”. A hangyák esetében: egyetlen hangya, egy hét hangyából álló kis csoport és egy 80 hangyából álló nagy csoport. Az embereknél ez úgy alakult, hogy egy személy, egy 6-9 egyedből álló csoport és egy nagyobb, 26 fős csoport. Az összehasonlítás korrektsége érdekében bizonyos esetekben az embereknek kerülniük kellett a kommunikációt, akár úgy, hogy maszkot és napszemüveget kellett viselniük. Emellett az emberek csak a fogantyúkkal tarthatták a terhet, amelyek szimulálták, ahogyan azt a hangyák is tartják. A fogantyúkon érzékelők mérték az egyes személyek által a kísérlet során alkalmazott húzóerőt.
WIS
Az első esetben, amikor az egyén teljesített, egyértelmű volt az emberi előny: a kiszámított, stratégiai tervezés, az összetett problémák egyszerűsítésének képessége emberi sajátosság volt. Viszont a csoportok esetében már más volt a helyzet. Nemcsak a hangyák csoportjai teljesítettek jobban, mint az egyes hangyák, de bizonyos esetekben jobban teljesítettek, mint az emberek. Egyszerű stratégiáikat nagy csoportokra skálázták, míg az emberek küszködtek egyéni kognitív előnyeik kollektív környezetben való kihasználásával. A rovarok kollektív memóriát mutattak, amely lehetővé tette számukra, hogy elkerüljék a hibák megismétlését és optimalizálják a stratégiájukat.
Az emberek viszont nem teljesítettek sokkal jobban nagyobb csoportokban, sőt. Amikor kommunikációjuk korlátozott volt (hasonlóan a hangyákéhoz), rosszabbak voltak, mint egyetlen egyed. Hajlamosak voltak a „kapzsi” megoldások mellett dönteni (amelyek rövid távon vonzónak tűntek, de hosszú távon nem voltak előnyösek), és – a kutatók szerint – a legkisebb közös nevezőt választották.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmány eltérő evolúciós stratégiákat tár fel a kognitív fejlődésben. A hangyák az egyéni intelligencia rovására maximalizálják a kollektív képességeket, míg az emberek kifinomult egyéni megismerést fejlesztettek ki, de küzdenek a kollektív hatékonysággal.
„Eredményeink mutatják, hogy a csoportként működő hangyák okosabbak, hogy számukra az egész nagyobb, mint a részek összege. Ezzel szemben a csoportok kialakítása nem tágította az emberek kognitív képességeit. A híres tömeg bölcsessége, amely elmélet oly népszerűvé vált a közösségi hálózatok korában, kísérleteink során nem került előtérbe” – mondta Ofer Feinerman, a tanulmány társszerzője.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
