A kutatók az Atlanti-óceán 12 állomásán vett vízmintákban találtak nanoműanyagot, vagyis ezredmilliméternél kisebb méretű műanyagdarabkákat. A Holland Királyi Tengerészeti Kutatóintézet (NIOZ) és az Utrechti Egyetem tudósai által készített tanulmányban, amelyet a rangos Nature folyóirat közölt, 27 millió tonnára becsülték az Atlanti-óceán északi részén a vízfelszíntől tíz méteres mélységig mért nanoműanyag mennyiségét. Korábbi kutatások még úgy kalkuláltak, hogy ez a mennyiség az egész óceánra vonatkozik.
A 10 méteres mélységben mért átlagos nanoműanyag-koncentráció mintegy 18,1 milligramm volt köbméterenként, a tengerfenékről vett minták átlagos koncentrációja 5,5 milligramm volt köbméterenként, az európai partok közeléből származó mintáké pedig köbméterenként 25 milligramm.
Helge Niemann, a NIOZ kutatója és az Utrechti Egyetem professzora rámutatott, hogy a nanoműanyag az emberi testbe, többek között az agyszövetbe is bejut.
„Immár tudjuk, hogy mindenütt megtalálható az óceánokban, és az is nyilvánvaló, hogy bejut az egész ökoszisztémába: a baktériumoktól és más mikroorganizmusoktól kezdve a halakig és az olyan csúcsragadozókig, mint az ember” – hangsúlyozta a tudós, hozzátéve, hogy a nanoműanyag ökoszisztémára gyakorolt hatásának megállapítása további vizsgálatokat igényel.
A kutatók szerint a nanoműanyagok teszik ki az óceánokban úszó műanyagtömeg legnagyobb részét. A legnagyobb gond az, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint
az ott úszó nanoműanyagot sehogyan sem lehet eltakarítani.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
Cikkünk nyitóképe illusztráció, nanoműanyag-részecskéket ábrázol egy csirkeembrióban.
