16 ember meghalt, 21-en pedig megsérültek szerda este Lisszabonban, amikor kisiklott a város egyik híres siklóvasútja, az Elevador da Glória vonal egyik kocsija. Hogy pontosan mi okozta a balesetet, azt a hatóságok egyelőre még vizsgálják, ugyanakkor nem ez volt az első hasonló eset.
Még 2018 májusában ugyanezen a vonalon történt egy baleset. Akkor az egyik kocsi a kerekei karbantartásának hibái miatt siklott ki – szerencsére akkor senki sem halt meg. Szemtanúk beszámolói szerint ezúttal a sárga-fehér villamos irányíthatatlanná válhatott, miközben lefelé száguldott, mielőtt egy kanyarban kisiklott, és egy épületnek ütközött. A helyszínen készült fotókon egy összegyűrt kábel- és acélkupacot látni.
Patricia de Melo Moreira / AFP
Ezek a kábelvasúthoz hasonló közlekedési rendszerek még a 19. századból maradtak az utókorra, és ma már csak a világ néhány dombos helyén vannak üzemben. Hogy miként működnek, és miért használják még mindig őket, arról Peter Newman, az ausztrál Curtin Egyetem oktatója írt cikket a The Conversationre.
Hogyan működnek?
A vonatok és villamosok jellemzően csak sík terepen közlekednek. Ennek viszonylag egyszerű oka van: az acélkerekeik nem kapnak elegendő tapadást az acélsíneken meredek dombokon. Megoldásként a vasúti mérnökök gyakran építenek alagutakat, hogy ne kelljen felvinni a közlekedést a dombra.
A siklóvasutak azonban másként működnek, ezek ugyanis a nagyon meredek domboldalra is fel tudnak jutni. Általában két, egymással ellentétes irányba közlekedő kocsiból állnak, amelyet vontatókábelekkel rögzítenek.
Ahogy az egyik kocsi lefelé ereszkedik, segít felhúzni a felfelé haladó kocsit a domboldalon. A felfelé haladó kocsi súlya megakadályozza, hogy a lefelé haladó kocsi túl gyorsan száguldjon lefelé. Néhányban ma már elektromos motorok segítik a hajtást, mások pedig mechanikus meghajtással rendelkeznek.
Bár a siklórendszerek jellemzően lassúak és nehézkesek, mégis népszerűek mind a turisták, mind a helyi lakosok körében.
Több mint 100 évesek
A lisszaboni Elevador da Glória siklóvonal 1885-ben nyílt meg. Ez a portugál főváros három siklóvonalának egyike, amely a város belvárosát köti össze a Bairro Alto nevű városrésszel. Van a világ más részén is hasonló, Svájcban például több is. A legismertebb ezek közül a Stoosbahn, a világ legmeredekebb siklója. Összesen körülbelül 744 méteres emelkedést tesz meg, miközben egy 47 fokos lejtőn közlekedik.
Hasonló van Hongkongban is: a Peak Tram egy 1888 óta működő siklóvasút, amely Hongkong szigetének csúcsára viszi az embereket.
2024-ben szóba került egy új siklórendszer telepítése az ausztráliai Új-Dél-Walesben található Kék-hegységben, amely másodpercenként 14 métert tenne meg.
A siklóvasutak továbbra is szolgálnak, az újabb technológia segítségével azonban a hagyományos vasúti közlekedés számára sem olyan nagy kihívás ma már a domboldalon való fel- és lejutás, mint volt egykoron. Léteznek például pálya nélküli villamosok, amelyek a villamosok és a buszok keresztezésének tekinthetők. GPS-t és digitális érzékelőket használnak a láthatatlan síneken való pontos mozgáshoz, miközben nem acél, hanem gumikerekekkel közlekednek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy akár a 15 százalékos emelkedőkön is felmenjenek. Meredekebb dombokra azonban még nem készült ilyen jármű.
Hogy a mostani baleset után mi lesz a siklóvasutak sorsa, az egyelőre kérdés, de az biztos, hogy a megítélésüknek nem tett túl jót.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
