Legalább párszor mindenki megkapta élete során a szüleitől, hogy igyon többet, „mert különben…”. Azt is tudni lehet, hogy ez bizony egy jogos szülői instrukció: a víz elengedhetetlen a szervezet megfelelő, egészséges működéséhez, a dehidratáció pedig komoly egészségügyi problémákhoz vezethet.
Egy friss kutatás egy újabb okot is ad a listához, hogy miért jó ötlet inkább eleget inni – ettől függhet ugyanis az is, hogy a szervezete hogyan reagál a stresszre.
Egy laboratóriumi vizsgálat során a kutatók úgy találták, hogy azok, akik napi szinten kevesebb mint másfél liter folyadékot vittek be, lényegesen nagyobb stresszhormonszint-növekedést mutattak, mint azok, akik csaknem négy litert ittak. Ez a gyakorlatban körülbelül 55 százalékos stresszreakciót jelent, és csakis attól függ, hogy iszik-e eleget.
Mint a Study Finds kiemeli, a kortizol egyfajta stresszhormonja a szervezetnek, mely segít megbirkózni a különféle kihívásokkal – ám ha túl hosszasan ragad meg egy magas szinten, az kimerítő lehet. A The Journal of Applied Physiology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a megfelelő hidratáció szerepe nagyobb lehet a hosszú távú egészségben, mint azt a legtöbben sejtik.
A dehidratáltsággal nem az a legfőbb gond, hogy szomjas az ember – az csak egy tünet, vagy figyelmeztetés –, hanem az, hogy a vízháztartás olyan hormonokhoz is kapcsolódik, amelyek nem csak a folyadékegyensúly fenntartásában játszanak szerepet.
Az egyik ilyen az AVP (arginine-vasopressin), ami segíti a szervezetet a vízmegőrzésben, amikor kezd kevés lenni belőle. Ennek azonban van egy másik hatása is: több kortizol kibocsátására utasíthatja a szervezet stresszkezelő rendszerét.
A Study Finds más szavakba csomagolva kifejti: ha rendszeresen alulhidratált, tehát nem visz be elég folyadékot, akkor a szervezet steesszkezelésért felelős rendszere könnyebben aktiválódik, így hajlamosabbá válik a hormonális „kiugrásokra”, ha kihívásokkal szembesül.
A Liverpool John Moores Egyetem kutatói összesen 62, 18–35 év közötti felnőttet vontak be a vizsgálataikba. Az ivási szokások alapján két szélsőséges ivási szokást azonosítottak: az átlagosan alig 1,3 folyadékot fogyasztók, valamint a napi 4,4 litert ivók.
Szűrést követően 32 személy maradt, őket 16–16 fős csoportokra osztották. Egy héten keresztül folyamatosan, pontosan nyomon követték, hogy mennyit ittak, és a hidratációs állapotukat vizeletvizsgálatokkal is ellenőrizték.
A kutatók laboratóriumi stressztesztnek is kitették az alanyokat: egy színlelt állásinterjú mellett gyors fejszámolást is el kellett végezniük, mialatt folyamatosan figyelték őket – személyesen és kamerákkal is.
A teszt előtt/közben/után gyűjtött nyálmintákkal a kutatók nyomon tudták követni a kortizolszintet, a szorongást és a fizikai izgalmat pedig pulzusmérőkkel és kérdőívekkel figyelték. Kiderült: mindkét csoport szíve gyorsan vert, és saját elmondásuk szerint nyugtalanok voltak.
A hormonjaik ugyanakkor másról tanúskodtak, ugyanis a kevés folyadékot fogyasztó emberek kortizolszintje kilőtt, és még a stresszes helyzeteket követően is magas maradt. A sok vizet ivó személyeknél alig nőtt ennek a szintje. Átlagosan körülbelül 55 százalékos volt nagyobb a kortizolszint-ugrás az előbbi csoportnál.
A szakemberek egy egyszerű tesztet is vázoltak arra, hogy az ember mindenféle eszköz nélkül meg tudja mondani, mennyire hidratált épp: a vizelet színéből. Minél sötétebb sárga a vizelete reggelente, annál hajlamosabb a szervezete a stresszre – de ezt a folyadékbevitellel a jelek szerint korrigálhatja. Ezt a módszert a vizsgálat is megerősítette.
Fontos, hogy a kortizol nem eredően rossz, rövid ideig ugyanis segít reagálni a kihívásokra. Krónikusan magas szinten, akár tartósan azonban problémákat okozhat: gyengítheti az immunrendszert, növelheti a gyulladások kockázatát, de szív- és érrendszeri problémákat, valamint anyagcseregondokat is kiválthat.
Az irányelvek általában napi 2,5 liter folyadékbevitelt javasolnak a férfiaknak, míg a nők számára a 2 liter az ajánlott. Ebbe beletartozik az ételekkel bevitt folyadék is (például levesekkel), és persze egyénenként változó, ahogyan függ attól is, hogy milyen körülmények között dolgozik az ember – a nyári forróságban például a 2 liter édeskevés lehet.
Nincs szükség a 4 literre sem minden esetben – a lényeg, hogy találja meg a számára ideális mennyiséget, ami egyik végletet sem közelíti meg.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
