Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni Rembrandt monumentális csoportképét, az Éjjeli őrjáratot. A festménnyel kapcsolatban – ami jelenleg az amszterdami Rijksmuseumban található – azt már valószínűleg jóval kevesebben tudják, hogy a csoportképen egy kutya is szerepel. Nem véletlenül nehéz észrevenni, a kép ugyanis idővel fakul, a kutya alakja pedig egyébként is árnyékban van, így első ránézésre csupán egy foltnak tűnik a festményen.
Wikipédia (közkincs)
Ettől függetlenül kifejezetten érdekes, hogy ott található, a múzeum kutatói pedig nemrég bejelentették: megtalálták azt a forrást, ami valószínűleg a festő számára is inspiráció volt. A hasonló alak egy Adriaen van de Venne nevű művész rajzán köszönt vissza, amelyet egy másik művész, François Schillemans másolt le egy könyv borítójának metszeteként.
Anne Lenders, a múzeum 17. századi festészetének kurátora szerint nem tudni, hogy Rembrandt melyikkel találkozott, de az biztos, hogy valamelyik inspirálta őt a kettő közül. A múzeum igazgatója, Taco Dibbits szerint mindez az bizonyítja, hogy Rembrandt sok más művészhez hasonlóan tanulmányozta más alkotók műveit, és konzultált is velük, mielőtt elkészítette volna saját képeit.
Dibbits emlékeztet: mindenki úgy gondol Rembandtra, mint egy ösztönös zsenire, aki a semmiből alkotott valamit. Szerinte azonban ez nem így van, a festőnek hatalmas gyűjteménye volt a különböző metszetekből, és ezeket használta is. Hangsúlyozta: ez nem plágium vagy másolás, csupán inspiráció.
Az ihlet forrását akkor fedezték fel, amikor a dél-hollandiai Middelburg városában, a Zeeuws Múzeumban volt egy kiállítás, ahol van de Venne művei láthatók – írja a The New York Times.
A későbbi vizsgálat megerősítette Lenders gyanúját: kiderült, hogy van de Veen rajza egy 1619-es könyv – Jacob Cats „Self-Stryt” („Önmegtartóztatás”) című művének borítójához készült terv, amelyet Schillemans később metszetként ábrázolt. A rajzon a kutya ugyanabba az irányba nézett, mint Rembrandt kutyája, és a metszeten a kutya annak tükörképeként jelent meg.
Rijksmuseum
Rembrandt az „Éjjeli őrjárat” című 1642-es művéhez adaptálta a kutyát, amely az állatot éberebb pózban ábrázolja, látszólag reagálva a közelben lévő dobos dobjának hangjára. „Úgy néz ki, mintha bármelyik pillanatban elszaladhatna” – mondta Lenders.
A kutya története akkor vett fordulatot, amikor az 1970-es években egy vandál késsel támadt a festményre. A mű olyan mély vágást szenvedett, hogy helyre kellett állítani, a retusálás során pedig nagy ecsetvonásokkal dolgoztak a szakemberek, hogy ez mielőbb megtörténjen. Emiatt viszont az állat anatómiájának egy része elveszett.
A kutyát a mostani felfedezés ellenére továbbra is rejtély övezi: a Rijksmuseum által megkérdezett kutyaszakértők azt mondták, hogy nem tudják azonosítani a konkrét fajtáját, mivel a kutya törzskönyvének fogalma nem létezett a 17. században.
Egyes szakértők úgy vélik, hogy egy holland Smoushond lehet a képen, míg mások a bretagne-i cserszínű basset elődjét látják benne.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
